Hm, igazad van, a fókuszt kihagytam a sztoriból, arra tényleg sok idő kell, míg ráérez az ember.

Az X-H2-t főleg boomer okok miatt dobtam, egyszerűen annyira megszoktam, megszerettem már a Fuji kezelését, hogy drasztikus módon utáltam a H2-nél, hogy például nem benyomhatók a tárcsák, vagy hogy a fókuszváltó egy gomb, nem "tekerő". Ezek olyanok, hogy alapból fel sem tűnnek, mennyit használom, de egy évtized izommemóriája már észrevétlenül beépül az ember rigolyái közé, és amíg egy Nikonnál vagy Sonynál el tudom nézni, mert más gyártó, más szemlélet stb, addig a Fujinál egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy teljesen újradrótozzam az agyam, főleg, hogy ott volt a megszokott, szeretett megoldás, az X-T5 képében. Tényleg sokat használom azt a tárcsanyomogatást, nagyításra, formatálásra, rekesz/expókorrekció váltásra a 18-120-nál, meg mittudoménmi.

A tekerhető LCD-t sem szeretem, az X-T4-ben is évek óta ferde szemmel nézek rá, sokszor inkább ott marad fixen a helyén, mint hogy origamizzak vele, az X-T-féle kihajtható, de akár portréban oldalra is mozdítható megoldást meg megint évek óta szeretem, megszoktam, gyorsabban dolgozom vele.

Volt még egy dolog, ami szerintem az adott példány baja volt, de soha nem találkoztam ilyennel a Fujinál: borzasztóan messze állt a színhelyestől az EVF. Próbáltam beállítani, szinte minden gépen bele szoktam nyúlni, tudom is, merre kell, de itt egy nagyon rossz, magentás valami volt. Megoldottam, ott az LCD, de na...

Képbe került még az X-H2S is, mert főleg videózom már, de ezek miatt úgy voltam vele, ott az X-T4 gimbalra, nagyon szép a képe, most inkább olyan kamerát kérek, amit szeretek is. És tényleg nagyon szeretem az X-T5-öt, pedig videós minőségben inkább visszalépés, még az X-T3-hoz képest is.