A tábori rész nem volt meg, én már csak "jártam" címerezni, de anno nagyon jól fizető melónak számított...
kár, ha ma már nincsen ilyen

vázze...
hű de kínos ...
ez odacsap

Gratulálok a cikkhez és nagyon köszönöm, hogy megírtad. Élmény volt olvasni és emlékezni.

"Jó reggelt kívánok a bakuczi diáktábor lakóinak! Ébredezzetek, keljetek fel..."

Ha vannak itt olyanok, akikkel egy időszakban/években voltam Bakuczon címerezni, azoknak biztosan ismerős ez a reggeli monológ.

Ha emlékeim nem csalnak, akkor én 4+2 (vagy 3+2 vagy 3+3 - régen volt már) nyarat töltöttem el címerezéssel (előbbit a hódmezővásárhelyi, míg utóbbit a bakuczi táborban). '97 nyara volt az első turnusom. Vagyis 2000-2001-ben kerültem át Bakuczra. 15 évesen kezdtem és azt kell mondjam, hogy igazi élmény volt mind az 5-6 év. Ugye kelly416? Bár a munka ugyanaz, a két tábor mégis merőben különbözött egymástól. Míg előbbiben úgy emlékszem fél 5-kor (főcímernél 4-kor) keltünk, úgy az utóbbinál 6-kor vagy jobb esetben fél 7kor. Emlékszem, hogy mormogott a szentesi brigád ébredezés közben, mikor hallottuk Bakuczon a sok reggeli panaszt a korai ébresztő miatt. Fáradtak voltunk mi is, de fáradtan is lehet vigyorogni. "Fél 7-kor sírtok, hogy korán kellett kelni? Hagyjatok már!"
Könnyű munka? Nem. Meg lehet csinálni? Hogy a viharba ne. Volt ott mindenféle kényelmi szolgáltatás. Igazi tanyasi turizmus.

Vidéki levegő..az IFA lépcsőjénél ülők száraz időben minden utazás alkalmával benyeltek vagy fél kg port. Ám még így is ott volt a legjobb a hőmérséklet utazás közben. Na meg persze csak 1 oldalról bökdösték az oldalad.

Szauna...utazás közben az IFA bentebbi részén, kint a kukoricaföldön 30-35 fokban, na és a Bakucz Tours-on. Utóbbi elmondhatatlan élmény. XD Vásárhelyen volt még egy másik utazási eszköz is, mikor az esőzések miatt a földutakon csak traktorral vagy Rábával lehetett menni, mert a busz és az IFA sem boldogult. Marhaszállító ketrecek. Stílusosan. Egy élmény volt.

Szabadvizi és medencés fürdőzés. Előbbi a földeken kialakuló kisebb Balatonokban, míg utóbbi a csatornákban és saját izzadtságunkban.

Egzotikus ételek. Alkalmanként egészen jó kaják, míg néha olyanok, mintha visszakacsintanának rád. Egyszer kifogtam valami vírusos hasmarsot. Ketten jártunk így haverommal. Hogy is mondjam? Köhinteni sem mertünk, csak a wc-n ülve. XD De 2 nap és már mentünk is vígan dolgozni. Kegyetlen unalmas üresen a tábor. Ezektől függetlenül, mégis 5-6 kilóval nehezebben zártam az összes címerezős nyaramat. Pedig nagyon sokat mozogtunk.

5 csillagos szállás. Közvetlen rálátás a tengerre (Tengeri). Szoba szervíz. "Hozol egy sört? Ha adsz dinnyét. Oké." Diszkó. Saját magnóval és konnektorral amikor csak akartuk (nekünk mindig mákunk volt ezzel, mert vittem magnót és elosztós hosszabbítókat).

Ja és természetesen dinnyeszezon. Khm... A földeken nem volt annyi, mint a táborban szétszórva, mikor bejött a szezonja. Volt ott sör, meg kannás bor. Mindenkihez úgy jöttek látogatók, hogy "hozzál piát, mert nem engedünk be", "hozzál szappant, mosóport, tusfürdőt...stb". Mit ád az ég? Egyszer még egy rózsaszín "masszázsrudat" is eltulajdonított egyik csaj egy másiktól. Állítólag.

Ott van még a tény, hogy a nap éget, a kukorica reggel (hajnalban) még teljesen eláztat minket és egész nap vág a levele. Minél szárazabb, annál jobban vág. Voltak ragtapaszos ujjú emberkék, akik úgy néztek ki pár nap után, mint Michael Jackson. Másoknak mázlijuk volt és megúszták, hogy kivérezzen a kezük. Igen, nagyon sokan nyomták simán rövidnadrágban, félmeztelenül. Idővel a barnulástól nem látszottak a levelek karmolásai.
Abbahagyom a mesét, mert elfogynak a betűk...

Szóval volt minden jó. De tényleg. Mindezekkel együtt is szegényebb lennék ezen nyarak nélkül.

Most már nem mennék el ilyen táborba, mert annyira elrontották a szabályozásokkal, hogy meg sem közelítené azt az élményt ami régen volt. Az előttem címerezőkét meg főleg nem. Munka mellett, pénzkereséssel és társasági élettel volt olyan SZABAD 4-6 hetünk nyaranta, amit talán sosem felejtünk el. Ott kibolondozhattuk magunkat. Levezethettük a feszültséget.

Hmm...Nem szoktam én ennyit írni. Sebaj! Akinek nem tetszik, ne olvassa el.

[ Szerkesztve ]

Igen, én is eltévedtem a számok tengerében. Öreg vagyok már.

Azért egyszer-egyszer én keltem korán Bakuczon is, de lehet, hogy csak a Berényi szállóban lakó sorstársak ellenőrzése végett jutott ez a kiváltság, így mi ketten mindig hamarabb indultunk, mint a Többiek. Igaz, hamarabb is értünk vissza legtöbbször, így nekünk jutott meleg víz, nyugodt zuhanyozás, és tisztán vártuk a vacsorát. Mégiscsak kiváltságos volt az az év, amikor ellenőrként dolgoztam...

Azért az IFA rakterének elejébe "rejtett" lajtra felülve mégiscsak jobb volt utazni, mert még por sem volt, és nagyjából senki nem böködte az oldalamat. Arról nem is beszélve, hogy minden utazó rovart, ami a fülkét valahogy elkerülte, nagy eséllyel megkaphattam.

No meg a magnóhoz valaki vitt olyan jól szigetelt megoldást, amit az egyetlen lámpa helyére becsavarva hosszabbítót kaptunk eredményül. Asszem ez volt az egyetlen, amit láttak a felügyelő tanárok és engedélyezték a további használatát is.

Igen, igen. A dinnye sör sosem okozott gondot ezekben az időkben. Akkor még bírtuk. Akinek meg "masszázsrúdra" volt szüksége Bakuczon, az meg is érdemelte. A Többi lány megkaphatta eredetiben is. Amikor mesélték a csajok, hogy a következőt hallották az éjszaka közepén "alvás" közben:
(fiú) - Kicsúszott...
(lány) - ... a kis kolbi.
és az egész szoba kivonult röhögni a társalgókon kívül. Pótolhatatlan.

Én pont imádtam, hogy hajnalban jól eláztatott a kukorica, már akkor is jól esett a hűvös, meg a ruha kicsit lassabban is száradt, mint a bőrünk. Igaz, bakancsban, rövidnadrágban és félmeztelen nyomtam mindig. Csak a búzában pergett le a bőröm, mintha liszt lett volna, amúgy sosem bántott a növény. El sem vágtam magam soha, nem úgy, mint egyesek. Vizes kézzel megtépni kukoricát a tövénél eléggé bátor dolog. Sokan megbánták.

Én még most is vissza-vissza mennék pár hétre, de a régi táborokba, nem a mostaniakba, ha vannak még egyáltalán.

Te a táborban is Kelly néven nyomtad a melót főleg Makónál ugye? Akkor én tudom ki vagy! Én is voltam párszor a szentesi csapattal is.

Nyertél, ott is már ez volt a becenevem. Bár én még ennyiből nem tudom, Te ki vagy.

Háá! Kit tisztelhetünk benned? Engem Iminyónak hívtak a többiek. Egy idő után azt hiszem még Makó is. De lehet mikor Te ott voltál, én már nem.

Iminyóra emlékszem. Akkor még ott voltam ezek szerint. Én csináltam a tábor honlapját, így már biztos könnyebb beazonosítani Több néven szerepeltem, Arafat, Excel...

Nagyon jó írás. Nekem is hiányoznak nagyon a 80-90-es évek világa. Akkor éreztem magam a legjobban. Csepel tacskó bicikli, kenu tábor a tiszán 3-4 hétig. Bogrács vacsora. Kilóméteres gyaloglás az ivó vízért és utána visszacipelni a teli demizsonokat a táborhelyre. Stb stb. Hiányzik nagyon. Ami jó az mindig véget ér. Sajnálom hogy ezt is tönkretették

én szabolcs megyében lakom, mi almát szedni jártunk, de sajnos nem ilyen tábor jelleggel
de jó volt az is

Ez a fénykép gyönyörű.

Huh.. gyerekek, emlékszem!!! Alig vártam hogy a nyáron eljöjjön a címerező tábor.Nappal meló(kőkemény meló mert ha keresni is akartál teljesíteni is kellett) este meg buli és dumálás,csajozás. Imádtam! Hetekig nem aludta ki magát az ember mivel ha volt pihenő ment tovább dumálás meg a foci.Bár a nagyobbik részét a berényi kollégiumban töltöttem az éveknek (mint bennszülött kihasználtam a hely adottságait) a munka ugyan az volt. Na de az sem volt semmi mikor a berényi kollégiumba berobogtunk egy kis zivataros nap után és az akkor érkezett német diákok( azt hiszem teniszezni küldték őket a szülők, de miért éppen ide?) kicsit nagyot néztek... nem csodálkoztam,hogy balkánt emlegettek. A koleszban is zajlott azért az élet bár az igaz hogy a körülmények szinte "luxusnak" tűntek a táborhoz képest, de az italkiosztó egységeket így könnyebben elértük. Hála az égnek a csoportvezetőket nem foglalkoztatta az esti tivornya amíg a munkát elvégeztük csak reggel a buszon jegyezte meg Wéberné "Na szép estétek volt ma is.." . Sajnos sok emberrel azóta sem találkoztam és lehet meg sem ismernénk egymást de az évek miatt már csak a szépre emlékezem ami meg rossz volt azt ma már tanulságnak fogom fel.
Gratulálok a leíráshoz ilyen szépen nem lehet másként sem leírni a címerezés lényegét.. és a hajnali kukoricás.. vizes-vágós ott felébredt az ember . Minden az első kukoricásban eltöltött napot követő álmomban a kukoricásban sétáltam és csak a szél miatt suhogó tengerit hallottam.
Amennyiben jól emlékszem az egyik traktorost "Játékosnak" hívták hívtuk állandóan száguldott a lajtos kocsival hozta a vizet.

lehet én siklottam le felette, de órabérben mit jelent ez ez a munka ha átlagosan teljesítesz?

Jó években 3-4 hét alatt gyakorlatilag egy közalkalmazotti fizetés összejött. 100e vagy fölötte is volt, de akkor talán 5 hetet voltam. Ha valaki gyengébben nyomta, akkor minimálbérnyit kapott, vagy alatta. (hónapra vetítve annyi jött volna ki, tehát nem 1 hét alatt :-) )A Tescós 350-es órabérhez képest jól fizetett. Úgy, hogy ugye ebben benne volt a szállás+napi 4x étkezés is.

[ Szerkesztve ]

és olyankor napi hány órát voltál? sokszor lett volna ilyen meló, de sosem mentem el és asszem jól tettem a leírás alapján egyszer voltam meghyet szedni, nap végére nem éreztem az ujjaat, elég volt belőle 1 nap

az egyetem alatt már sokkal jobb dolgok voltak, mindenféle projektekben részvétel, nem nehéz meló jóval többért, de a csúcs diákmunka a volt középsulimban való tanítás óraadóként volt az volt a legkönnyebb, legjobban fizető

Napi 8 óra max. De inkább 6-7. Reggel 7-8 körül értünk ki a kukoricához, dolgoztunk kb. 12-13-ig. Utána ebéd, meg pihenő a táborban. 3 körül mentünk ki újra a földekre, és este 7-8 körülre értünk vissza. Tehát a legnagyobb délutáni melegben nem dolgoztunk, ellenben a mostani rendszerrel, amikor ugye reggel kiviszik a diákokat, valamikor délután meg vissza... aztán ott esnek össze a tábla közepén... mert vizet se adnak nekik. Azért a táborban ez is megoldott volt, nagy kannák, ha kifogyott a víz akkor még hoztak is lajtos Ifával. Persze volt könnyebb munka is néha, de a hangulat az pótolhatatlan. Itt Békésben egyébként nem nagyon volt más ami jobban fizetett, vagy ha volt is, a puncsosok kapták. A tescós éjjeli árufeltöltésnél meg tényleg sokkal jobb volt. Meg akadt még néha szórólapozás, és kb ennyiből ki is merült a diákmunkák lehetősége.

[ Szerkesztve ]

Jó emlêkeim vannak a táborról meg az estêkrôl. 3 szezont voltam 90 körül. Szomorú hogy a gyermekeim már nem tapasztalhatják meg azt amit mi.

Na a víz az megért egy külön misét. Megkaptuk a kannákat és meg lett mondva minden brigádnak, hogy ki-ki vigyázzon a sajátjaira, mert nincs több és nem is lesz. Nem fogtak ki rajtunk. Tele voltunk alkoholos filcekkel és elindult a műanyag kannák kipingálása, feliratozása, brigádonkénti megkülönböztető jelzésekkel történő ellátása. Elsődlegesen azok eltulajdonítását megelőzendő okokból történtek ezek. Mert bizony voltak ilyenek is. Egyesek gerinctelenül loptak, mások meg elhagyott kannákat vettek pártfogásba. Nekünk akkor talán 6 nagy kannánk lehetett eredetileg (nem emlékszem már). De volt, hogy 9-10 darabbal mászkáltunk, mert találtunk párat. XD Igazából lehettek volna 20 literes boros kannák is eredetileg, ismerve a táborlakók szokásait.

Ez csak egy újabb szösszenet az ottani emlékeimből. Na meg a zuhanyzós éneklések...

Nagyon jó írás, köszönet érte!
Anno én is mentem címerezni, igaz nem táborban voltam, hanem a közeli földekre kellett csak kimenni dolgozni.
Emlékszem, első nap este tíz felé értem haza, majdnem úgy estem le a Babettáról... régi szép idők.

Sok mai fiatalra ráférne egy kis munka.

Emlékszem minden reggel, asszem 5-kor, ezzel a zenével ébresztettek minket Mezőhegyesen, nem voltam oda a rockért de a végére megszerettem

[ Szerkesztve ]