Huh.. gyerekek, emlékszem!!! Alig vártam hogy a nyáron eljöjjön a címerező tábor.Nappal meló(kőkemény meló mert ha keresni is akartál teljesíteni is kellett) este meg buli és dumálás,csajozás. Imádtam! Hetekig nem aludta ki magát az ember mivel ha volt pihenő ment tovább dumálás meg a foci.Bár a nagyobbik részét a berényi kollégiumban töltöttem az éveknek (mint bennszülött kihasználtam a hely adottságait) a munka ugyan az volt. Na de az sem volt semmi mikor a berényi kollégiumba berobogtunk egy kis zivataros nap után és az akkor érkezett német diákok( azt hiszem teniszezni küldték őket a szülők, de miért éppen ide?) kicsit nagyot néztek... nem csodálkoztam,hogy balkánt emlegettek. A koleszban is zajlott azért az élet bár az igaz hogy a körülmények szinte "luxusnak" tűntek a táborhoz képest, de az italkiosztó egységeket így könnyebben elértük. Hála az égnek a csoportvezetőket nem foglalkoztatta az esti tivornya amíg a munkát elvégeztük csak reggel a buszon jegyezte meg Wéberné "Na szép estétek volt ma is.." . Sajnos sok emberrel azóta sem találkoztam és lehet meg sem ismernénk egymást de az évek miatt már csak a szépre emlékezem ami meg rossz volt azt ma már tanulságnak fogom fel.
Gratulálok a leíráshoz ilyen szépen nem lehet másként sem leírni a címerezés lényegét.. és a hajnali kukoricás.. vizes-vágós ott felébredt az ember . Minden az első kukoricásban eltöltött napot követő álmomban a kukoricásban sétáltam és csak a szél miatt suhogó tengerit hallottam.
Amennyiben jól emlékszem az egyik traktorost "Játékosnak" hívták hívtuk állandóan száguldott a lajtos kocsival hozta a vizet.