Az első bekezdésre: ha a rakétatechnológia a cikk témája, minden további nélkül belemehetsz ezekbe a mélységekbe. Ebben az esetben a műholdas technológia volt a topik, tehát egész nyugodtan lemehetsz bit szintre. Lehet hogy nem túl nagy, de azért hidd el van itt műértő közönség, csak elnyomja őket a süvöltő primitívség háttérzaja

"miért jobb a magasabb frekvencia: adott időtartam alatt több jelváltás történik, tehát elvben ha 40Ghz-en megy a jel adás/vétel, akkor kétszer magasabb sávszélességet lehet egy frekin biztosítani, mint 20Ghz-en."

Zavart érzek az erőben. Kevered a frekvencia fogalmát a szimbólum sebességgel, az alapsávét a szélessávval. Egyáltalán nem igaz az, hogy kétszer akkora frekvenciájú vivőn kétszer akkora sávszélességet tudnál átvinni, ha a moduláció sebessége nem változik, az adat tartamot ugyanis nem a vivő jel frekvenciája, hanem a moduláló jel frekvenciája határozza meg. Plasztikus példa: ha igaz lenne amit állítasz, akkor azonos sávszélességen az LTE kétszer annyi adatot tudna küldeni 1800-on mint 800-on, de pont ugyanannyit tud. A terjedési, és elnyelődési téma más kérdés: annak a hullámhosszhoz valóban van köze.

A magasabb freki olyan szempontból előnyös, hogy ott jóval több szabad, még el nem használt egybefüggő sávrész van, akár több GHz-nyi is. De ezt azért ne nevezzük fejlődésnek: kétszer akkora sávszélességgel naná hogy kétszer több adatot tudok küldeni. Ez nem növeli a hatékonyságot (spektrális hatásfokot). Na de mi van magával az L1/L2-vel? TDMA? Ne vicceljünk, a GSM épült alapvetően a TDMA-ra. Lassan bambano-ékhoz is betör a COFDM, műholdon meg sima egyvivős modulációval bohóckodnak? GHz-es sávszélességen? Frekvencia alapú interleavig nélkül? Hatékonyabb hibajavító kódolás (LDPC és társai)?
Megannyi kérdés

Dchard