üzenetek

hozzászólások


Cifu
(PH! nagyúr)
Blog

Viszont folytatása nem lett és a meglévő példányokra is nagyon ügyelnek.

Az SLS hordozórakéta ezeket a hajtóműveket használja az első fokozatban majd.

Nekem ez azt sugallja, hogy ma nem lennének képesek új példányokat gyártani.

Dehogynem, képesek lennének, sőt, folyik a fejlesztés is, rögtön két irányba, egyszer az SLS számára egy olcsóbb változat (függően attól, hogy is fog ez alakulni, lehet az RS-25E vagy RS-25F, mindkettő egyszer használatos, egyszerűbb megoldás, mint az SSME (alias RS-25A/B/C/D), csak különböző mértékben), illetve a DARPA XS-1 számára az Aerojet Rocketdyne fejleszti az AR-22-őt, amely az SSME-re épül.

Egyébként az NK-33 a nehezebben megvalósítható változatot alkalmazza (oxidizer rich).

Az NK-33 és társai azért oxigénban gazdag előégető megoldást választottak, mert a kerozinhoz ez alkalmasabb. A folyékony hidrogén esetén ez nem feltétlenül van így, plusz ott extra problémák vannak (a folyékony hidrogén hőmérséklete miatt), szóval ez összetettebb kérdés ennél. Szerintem...

A szerkezete pedig zseniálisan egyszerű. Hogy mennyire zseniális az egész, a filmben elhangzik, hogy mikor kiderült, hogy az oroszok ilyen technológiát használnak évtizedek óta, a Pentagonban nagyokat nyeltek a tisztviselők. A kongresszusban is elég nehéz volt elmagyarázniuk, hogy ez miért van.

Azért tegyük hozzá, hogy ezt a dokufilmet nem ok nélkül így vágták össze és fogalmazták meg.
A történetet én röviden úgy árnyalnám, hogy az USA-ban alapvetően két véglet alakult ki, a csúcstechnikás folyékony hidrogén hajtóművek (pl. RS-25/SSME vagy RS-68) vagy egyszerűbb "jó lesz ez" kerozin hajtómű (erős túlzás persze, de az RS-56 tartozik ide). Aztán jött hidegháború vége, és ott volt az NK-33 vagy az RD-180... Hát megvették, mert egyszerűbb volt, mint kifejleszteni hasonlót (egyébként volt szó róla, hogy a Rocketdyne licencgyártja).

A tisztségviselők pedig azért nyeltek nagyott, mert rohadtul nem erre tolták a fejlesztések szekerét, hanem a csúcstechnika felé (mert azért a LOX / LH2 hajtóanyag a csúcstechnika, nem a LOX / RP-1, de még csak nem is a LOX / CH4). Ők nem a LOX / RP-1-ből akartak minél jobb hatásfokot kisajtolni, hanem a LOX / LH2-ből...

Meg kell mondjam, csodálom azt a teljesítményt, amivel ezt megcsinálták. Az N1 problémái és bukása ellenére is.

Ezt a részét nem vitatom. Csak éppen ma már nem az NK-33 vagy az RD-180 az, ami izgalomban tartja a rakétahajtóműveket fejlesztő mérnököket. Hanem inkább a Raptor vagy a Be-4....

[ Szerkesztve ]

üzenetek