Szolgálati közlemény

Mivel utolértük magunkat,
így a következő rész megjelenési ideje "amikor elkészül".
Megértésüket és türelmüket köszönjük.

[ Szerkesztve ]

Néminemű rövid ismertető a Poljus "ellenoldaláról", az SDI-ről, ha már szóba került.

Az SDI elképzelés mögött ugye egy rakás tudós (a legismertebb "arca" ennek a csoportnak Teller Ede volt) és stratégiai elemző állt, akik nem teljesen önzetlenül hozták fel a koncepciót: jelentősebb állami támogatást szándékoztak bezsebelni a kifejlesztésért az olyan intézetek számára, mint a Teller Ede "házi laborjának" nevezhető Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium. Reagennek tetszettek az elképzelések, és ugye 1983-ban életre hívta az SDIO-t (Strategic Defense Initiative Organization), amely a Csillagháborús terv megvalósításááért dolgozott.

Fantáziarajz a védernyőről...

Az SDIO alapkutatásokat és un. "proof-of-concept" (az alapelv életképességét bizonyító) teszteket pénzelt. Itt olyasmikre kell gondolni, hogy például Teller Ede csoportja egy műholdra telepített, nukleáris robbanás által táplált röntgen-lézerrel lőtte volna a világűrben közeledő szovjet robbanófejeket, más tervek részecske-ágyúkat (practicle projection cannon) használt volna erre a célra, megint más elképzelések szén-dioxid lézerben gondolkodtak (mint amit a szovjetek szántak a Skif-re).

Ha belegondolunk ezekbe, rögtön a Sci-fi filmek, sorozatok és novellák juthatnak eszünkbe, mert hát ott lehetett ilyen fegyverekről olvasni. A média és egyes szakértői csoportok le is csapták a magas labdát...

Két karikatúra erről:

-Amerikának megvan a technológiája, hogy kifejlesszen olyan rendszereket, amelyek elfogják a szovjet rakétákat...
-...Lézerekkel, mikrohullámmal, részecskesugárral!
-Köszönöm és jó éjt!
-Sugározz fel, Scotty!

(Scotty ugyebár a Star Trek klasszikus TV-sorozat és filmekben az USS Enterprise csillaghajó fedélzeti mérnöke volt)

A probléma 1986-ra kezdett világos lenni: dollármilliárdokat szórtak el az kutatásokra és tesztekre, amik egymás után mondtak csődött: sem a röntgen-lézer, sem a részecskeágyú koncepció tesztje nem zárult sikerrel. A szén-dioxid lézer működött, csak éppen nagyon nehéz volt...

A végső megoldás tehát egy "klasszikus" eljárás lett, egy önirányító elfogó-rakéta, a 'Brilliant Pebbles', amely a nagy relatív sebességnek köszönhetően pusztítja el. Csakhogy eddigre a program már kismillió támadásnak volt kitéve, több tíz milliárd dollárt szántak rá (~60 milliárdot az 1980-as években), miközben eredményt nem nagyon tudtak felmutatni....

Végül a hidegháború után lassan a program elsorvadt...

Az N1 terv állapotban volt akkor még, amikor ez történt. Koroljov kért kerozin üzemanyagú hajtóművet Gluskotól, amit megtagadott.

Itt ismét ez a kiváló olvasnivaló és erre nem bedolgozós szombat van?

Olyan véleményeket is olvastam hogy az amerikai csillag háborús terv jórészt blöff volt.
Célja hogy a Szovjetuniót olyan fegyverkezési versenybe hajszolja amit már gazdaságilag nem tud teljesíteni és feladja a versenyt vagy belerokkan.
Valami igazság lehet a dologban, de történések időrendje nem mindenhol igazolja ezt.

Ilyen kiváló minőség mellett én türelmesen kivárom

Nézőpont kérdése.

10 éve megkérdezed ezt tőlem és azt válaszolom, hogy egyértelműen. Az Egyesült Államok ugyan azt csinálta a Szovjetunióval az 1980-as években, amit a Szovjetunió csinált az Egyesült Államokkal az 1950-es, 60-as években. Akkor a szovjetek felfújt békát játszottak, azt mutatva, hogy a valóságosnál sokkal több nagy hatótávolságú stratégiai bombázóval és aztán ballisztikus rakétával bírnak. Mivel az amerikai kémhálózat nem volt túl hatékony, amíg az U-2 kémrepülőgépek, majd a kémműholdak nem kezdték el felfedni a valós szovjet képességeket, az amerikaiak gőzerővel építették az elfogó vadászgépeket, majd a BOMARC nukleáris robbanófejes légvédelmi rakátat, hogy megvédjék szükség szerint az Egyesült Államokat fenyegető szovjet bombázók hordáitól a hazát.

Nagyot koppantak az amerikai állak a padlón, amikor kiderült, hogy egy délibábtól rezeltek be, mert a szovjetek még csak megfelelő stratégiai bombázóval sem rendelkeztek a Tu-95 megjelenéséig (a cikkben is szereplő Mjasziscsev M-4 lett volna a fő aspiráns - ám a hatótávja messze elmaradt a kívánttól), és annak lassú építési üteme miatt igazából sose volt olyan mértékű veszélyforrás, mint amit az USAF feltételezett.

Az USA most egy amúgy is éles atomfegyverkezési versenybe kergetett Szovjetuniót, ami miatt az rengeteg repülőgépet, tengeralattjárót, harckocsit, rakétát kellett építsen, hát tegyünk rá még egy lapáttal, és egy olyan új hadszíntéren is indítsunk fegyverkezési versenyt, ami méregdrága. Zseniális nem?

Na az elmúlt 10 év nem csak a hajamat kezdi őszre színezni, de egyben némi bölcsességet is hozott talán, és elkezdtem árnyaltabban látni a világot. Végül is milyen jó önreklám, hogy ilyen zseniálisat húztak anno. Miközben látszik, hogy az 1980-as évekbeli röntgen-lézerhez vagy a részecske-ágyúhoz hasonló marhaságokra költenek el irgalmatlan pénzeket, lásd még YAL-1A repülő lézer vagy most az amerikai haditengerészet LCS ... szupernehéz versenycsónakja...

Szóval ma már inkább úgy látom, hogy tényleg megetették a politikusokkal ezt a maszlagot, hogy na, adjatok pénzt, mi pedig megvédünk a szovjet ballisztikus rakétáktól. Akik aztán dollármilliárdokat égettek el egy olyan katonai rendszerre, amelynek a legtöbb eleme valójában marha nagy humbug volt. Azért a legtöbb, mert a rakétaindítás-előrejelző rendszerek valódi képességet jelentettek, és a 'Brilliant Pebbles' végül is elvezetett a mai rakéta-elhárító rendszerekig, mint az SM-3 rakétákhoz...

Csakhogy a többi dolog nem volt más, mind délibáb... Hogy a szovjetek is megették-e? Lehet, sőt, esélyesen igen. De nem emiatt dőlt össze a Szovjetunió. Ez csak egy aprócska eleme volt annak az összetett helyzetnek, ami miatt végül széthullott...

Government printing office
You made my day

Ismételten köszönöm.

practicle projection cannon, nem particle akart lenni?

Nem tudum, hogy meddig megyünk el még időben, de szivesen venném, ha a Kliperről is lenne ilyen részletes bemutató, köszi!

@BatchMan: Voltak még szép kiszólások, amik kimaradtak...

A kedvencem az, hogy a szovjet/orosz mérnökök (és források) sokszor hangoztatják, hogy itt szó sincs valódi másolásról, egyszerűen ha azonos paramétereket adnak meg egy mérnökcsapatnak, akkor arra ugyan az lesz a válasz. Márpedig a szovjet mérnököknek azonos paraméterekkel kellett dolgozniuk, mint az amerikaiaknak - ezért a hasonlóság. (Megj.: persze hogy ez nem igaz, hiszen erre ott van Glusko MTKVP űrrepülőgép-terve élő példának...)

A NASASpaceFlight fórumán volt egy aranyos anekdota erről, mely szerint egy amerikai NASA mérnök egyszer összefutott egy olyan orosz mérnökkel, aki dolgozott VKK programon, és persze előkerült a másolás kérdésköre is. Az orosz mérnök persze a fenti mantrát nyomta le. Erre az amerikai mérnök homlokráncolva annyit reagált, hogy dehát az amerikai űrsikló korántsem optimális - a szárnyainál a VAB (függőleges összeszerelő épület) ajtóinak méretei határozták meg az alakját... A beszélgetés itt megakadt...

@nalaca000: Egen, az egy csúnya elgépelés...

@NumberGuy: Lesz szó a meg nem valósult orosz űrhajó-tervekről, így a Kliper programról is.

[ Szerkesztve ]

Köszi, ez megint jó volt...

Az írásod második feléről azt gondolom hogy részben játszik mindkét részről a másik belehergelésre a fegyverkezésbe... de amcsi oldalról a fegyvergyártók lobbija, aztán zsíros (egyébként életképtelen) fegyverek fejlesztése...

Én keveset tudok arról ami életképes, de hogy az amcsik még mindig nem a boston dynamics altal fejlesztett robot lóval szállítják a málhát, meg nem lézerpuskával lö`doznek, meg itt van ugye a railgun... ezeket legalább 20 éve simán fejlesztik, de rendszerben, nagytömegben nem hiszem hogy lesz valaha is...

Végülis attól függ, mennyire részletesek azok a paraméterek...

A legvégén szereplő listában én annyit nem értek, hogy faszagyerekek beosontak egy hangárba, ahol kettő építés alatti űrsiklót is láttak. [link]
Mintha az 1K2-es fénykép ugyanitt készült volna, és azon a képen is látszik a háttérben egy második gép. Na, az kicsoda?

Ismét kiváló cikk!

Sajnálom hogy így alakult, a mai napig odavagyok az űrsiklókért. Az alaktalan űrhajók valahogy sosem hoztak annyira lázba. Kár, hogy ilyen drága és bonyolult technika, lehet meg sem érem mire újra hasonlóval próbálkoznak...

Buránt volt lehetőségem élőben is megtekinteni Speyerben. Nagyon menő, mindenképpen ajánlom

Köszi Cifu!
Sajnálom, hogy "utólértük" az írót... kellene egy csengő, hogy jelezzen ha van új rész...
azért csak vannak új infók: a hajtómű tesztelés utáni vízhiány ... na azért az durva..

[ Szerkesztve ]

Értem, mire gondolsz, de az űrben nem igazán van szükség spéci formatervre

Tudom persze, de megmaradt a gyermeki lelkesedésem ha járművekről van szó. Egy Szojuz vagy Progressz számomra sosem lesz olyan menő, mint ezek a pénzpazarló monstrumok.