@Fred: A DreamChaser-el annyi a gond, hogy kb. 10 éve egy helyben topog. Most is megnyerte az ISS ellátó teherszállító űrhajó tendert (CRS2), ha fejből jól rémlik 7 úttal, de hát a programot eredendően emberek szállítására találták ki. Már annyiféle áttervezésen esett át, annyiféle rakéta orrára képzelték el, hogy összeszámolni se lenne egyszerű (még az Európai Űrügynökségnek is el akarták adni...).
Szép és jó, de önmagában nem jobb megoldás, mint a Dragon vagy a Starliner....
@ph0nak: Az újrahasználható. függőlegesen landoló rakéták/rakétafokozatok okafogyottá teszik az űrsiklókat?
Ha jól értem, a Falconnál olcsóbban nem jönne ki semmilyen újrahasználható űrrepülőgép sem jelenleg.
Erre nem tudok egy mondatos jó választ adni.
1.: Alaphangon egy olyan űrrepülőgép, mint a lent felvázolt Lockheed StarClipper lehet, hogy olcsóbban működhetne, mint a Falcon 9 / Dragon v2 páros. Csak éppen a kifejlesztése, letesztelése, elkészítése belekerülne alsó hangon is 4-5 milliárd dollárba. Ezt a befektetést akkor tudná visszahozni, ha nagyon sokszor repülne, és így az indításokként megspórolt pénz előbb-utóbb már "nyereségként" (vagy legalábbis alacsonyabb költségként) jelentkezne. Csakhogy ehhez az kellene, hogy biztos meglegyen a szükséges mennyiségű indításszám. Kereskedelmi alapon ez aligha valósul meg, túl sok a "ha" egy ilyen üzleti tervben.*
2.: A Falcon 9 újrafelhasználása lépésről lépésre haladt. Gyakorlatilag a korai tesztek olyan első Falcon 9 fokozatokkal zajlottak, amiket egy megrendelő kifizetett, és a SpaceX szinte minimális ráfordítással (vagy akár saját ráfordítás nélkül, az indítási nyereségből) hajthatott végre. Ez igen költséghatékony módja a fejlesztésnek, és a vége ugye az lett, hogy lassan megfelezhetik az indítási költséget az újrafelhasznált első fokozatokkal. Most ott tartanak, hogy már a második fokozatokat is megpróbálják visszahozni, sőt, az áramvonalazó kúpokat is. Alapvetően a SpaceX megközelítése nem az eleganciáról szól, hanem arról, hogy hatékonyak legyenek. Ebben pedig jók...
3.: Az állami megrendelések (NASA, ESA, kínai űrügynökség, japán űrügynökség) alapvetően arról szólnak, hogy a pénz hova folyjon. Fájdalmas, de ez az igazság. A NASA az ARES és az utód SLS hordozórakétáknál konkrétan nulla újrafelhasználásban gondolkozott. Nem akar költséghatékony lenni, mert az alvállalkozóknak és azoknak az államoknak, amelyekben ezen alvállalkozók vannak, az az érdekük, hogy sokba kerüljenek és ez a pénzáramlás állandó legyen.
*Van egy brit cég, a Reactionengines, eredetileg még egy, az 1980-as években tervezett brit űrrepülőgép, a HOTOL fejlesztésében részt vevő mérnökök alapították, miután a HOTOL-t a brit állam nem támogatta. A cég 1989-ben alakult, és a céljuk az, hogy egy kettős rakéta- és sugárhajtómű hibridet hoznak létre, amely felszálláskor és a világűrben rakétahajtóműként, a légkör alsó és felső részében pedig sugárhajtóműként működik. Az előnye ennek az, hogy a repülés középső szakaszában a működéshez szükséges oxigént a légkörből nyeri, vagyis ennyivel kevesebbet kell a tartályaiban magával cipelnie. A koncepció űrrepülőgép-tervét Skylon C2-nek hívják:
A megoldás innovatív, hosszú távon nagyon gazdaságos lehet, miközben még elegáns is. Na most a cég évtizedek óta pályázik állami pénzekre, kevés sikerrel. Az ESA még anno adott nekik egy 1 millió eurós összeget, ami a hajtómű kompresszor- és előhűtő részének fejlesztését sem igazán takarta be. 2012-ben sikerült egy kisebb, majd egy nagyobb összeget kapniuk állami támogatás formájában, majd a British Aerospace (BAe) óriáscég beszállt részvényesnek, valami 60 millió font körüli összegért. Ez az összesen nagyjából 120 millió font kb. elég a hajtóműfejlesztés beindítására, de kb. ennyire. A BAe is alapvetően nem a Skylon-t akarja megvalósítani, hanem abban bízik, hogy ezzel a hajtóművel (Sabre ill. Scimitar) légvédelmi rakétákat, robotrepülőgépeket, stb. lehet felszerelni, nagyobb hatótávolságot elérni. Vagyis első sorban ők katonai alkalmazásra látnak esélyt.
A Skylon évtizedek óta lebeg tervek szintjén, de közvetlen támogatásra egy fityinget nem kapott soha. Ennyire akarnak / mernek pénzt áldozni az innovatív, olcsóbb világűrbe jutásra a cégek és az országok...
Szóval tömören a helyzet az, hogy a Falcon 9 és az eljövendő New Glenn igyekszik meglévő technológiákra épülve minél olcsóbb megoldást nyújtani a világűrbe jutásra. A többi cég pedig csak azért gondolkodik ilyesmiben, mert ha nem követik a trendeket, akkor egyszerűen nem fogja senki igénybe venni őket, mert annyival drágábbak lesznek (kivétel az állami megrendelések, ahogy fentebb írtam).
Ilyen üzleti környezetben egy sokmilliárdos űrrepülőgép-programot senki sem fog bevállalni. A kereskedelmi cégek azért, mert kicsi az esély arra, hogy megtérüljön a befektetés - annyival nem lesz ugyanis olcsóbb egy ilyen megoldás a Falcon 9-hez vagy a New Glenn-hez képest, hogy letarolhassák vele a piacot. A másik oldalról pedig a Falcon 9 / New Glenn féle megoldás kifejlesztése és megépítése olcsóbb, tehát ha mozdulni akarnak valamerre, az ez lesz. Az állami űrügynökségek pedig dettó nem mernek ilyesmibe vágni, mivel ha elszaladnak a költségek, akkor más programoktól szívhatják el a pénzt. Tehát mindenki a kisebb ellenállás felé mozog. Az pedig a Falcon 9 / New Glenn szerű megoldás lesz...
@Ed_007: Ilyen szempontból én úgy látom, hogy nincs különbség. Nagy ritkán kerül egy-egy határozott és kellő hatalommal / pénzzel megvert egyén döntési pozícióba, és elkerülje az ilyen fiaskókat. De a nagy általánosság nem ez...
![;]](/dl/s/v1.gif)
