Akkor a fent felsorolt elképzelésem a közeljövőben, vagy a távolabbi jövőben nem igazán lehetséges?
a "hagyományos" rakéta technológiát használva?

A közeljövőben kizárható.

A távolabbi jövőbe nem látok. Az biztos, hogy komoly áttörésre lenne szükség a hajtóműtechnológiák terén hozzá. A jelenlegi elméleti / kísérleti technológiák közül egyik sem igazán passzol ehhez. A nagyon hatékony meghajtások (ion-hajtómű, plazma-hajtómű, foton-hajtómű, stb.) jellemzően nagyon kicsi tolóerőt adnak le, vagyis nagyon hosszú idő alatt tudnának ekkora relatív sebességváltozást megvalósítani. Márpedig itt viszonylag rövid idő alatt kellene megoldani. Jelenleg erre a kémai rakétahajtóművek, illetve az ezek megbolondított változatai (pl. nukleáris-kémiai hajtómű, amikor egy reaktor aktív magján keresztül vezetnek hidrogént, ami felhevülve és kitágulva tolóerőt ad le - ez kb. 2x olyan hatékony, mint a hagyományos rakétahajtómű, cserébe a nukleáris reaktor miatt jóval nehezebb maga a hajtómű és ugye bejön a radioaktivítás és a sugárvédelem problémája) képesek.

Mennyi egyébként egy rakétahajtómű hatásfoka?

Melyik hatásfok-értékre gondolsz?

Ha a befektetett / kinyert energia hatásfokát nézzük, akkor akár 60%-os értéket is el lehet érni.

A jelenlegi kémiai rakétahajtóművek hatásfokával, pontosabban tömeg-arányos hajtóanyag-hatásfokával kapcsolatosan ezen cikk első oldalán találsz egy táblázatot különféle hajtóanyagok terén - ez az ISP érték.

[ Szerkesztve ]

Mennyi egyébként egy rakétahajtómű hatásfoka?

A konvencionális rakétahajtóművek elég közel járnak az adott üzemanyagokkal elérhető elvi hatásfok maximumához, úgyhogy ebben a kategóriában már inkább a többi paraméter (ár, üzembiztosság, effélék) a döntőek.

Nem konvencionális... Franc tudja.
link
link

Hááttt... itt már előjönnek a légnyomás-specifikus hatásfokok is, és így tovább, amit aligha hozzászólásokban fogunk kifejteni szerintem.

Az Aerospike hajtómű pl. ezért lenne jó, mert tengerszinttől a vákuumig viszonylag jó átlagos hatásfokot biztosít, míg ugye a hagyományos harang-alakú fúvócsöves megoldások legalább két változatban készülnek (egy a sűrű légkörre és egy a vákuumra), vagy pedig a fúvócső állítható / toldható.

Hát ja, effélékről a hardcore NASA fórumokon mennek vérre menő viták - igazából vallási alapokon, szerintem, hisz' a rendelkezésre álló kisérleti adat majd' teljesen elhanyagolható mennyiségű

[ Szerkesztve ]

Jah, oda járok tanulni...

Szerk.: egyébként éppen az aerospike hajtómű nem annyira hitvita, hiszen tesztadatok vannak róla (X-33 -> XRS-2200 hajtómű, illetve különféle amatőrök és félprofi rakétáknál is használják őket)

[ Szerkesztve ]

szkif-dm vs ottó

(a szkif kép felső részét nézd)

[ Szerkesztve ]

LoL

"ezeket legalább 20 éve simán fejlesztik, de rendszerben, nagytömegben nem hiszem hogy lesz valaha is..."

Az utóbbi kb. 30 évben minden hadi fejlesztés, ideértve a "megvalósíthatóbb" dolgokat is, nagyon lelassultak, különösen a "nyugati" oldalon. Csak nézd meg az USA 5. generációs vadászgépeit, mennyi idő telt el az igények felmerülésétől a hadrendbe állításig. Majd nézd meg ugyanezt az elődeiknél is. De egy-egy vonalon (pl. könnyű-nehéz vadász...) megnézheted, milyen időkülönbségekkel jöttek a gépek a 2. vh.-tól kezdve.

[ Szerkesztve ]

Köszönet ismét a hétvégi olvasnivalóért.

Közben szomorú aktualitása a sorozatnak, hogy elhunyt Magyari Béla.

Énis köszönöm szépen megintcsak! Bármikor jön a következő rész, azt is tisztelettel és megbecsüléssel várom!

Igen sajnos elhúnyt Magyari Béla első osztályú vadászpilóta! Nyugodjon békében! Őszinte részvétem a családnak..

Vlagyimir Dzsanyibekov és Magyari Béla, a Szojuz–36 tartalékszemélyzete

Lenne egy további kérdésem, hogy miért és hogy van az, hogy szilárd tüzelésű hajtómű. Nem hiszem, hogy egy darab szénnel megy. Mert írod az oxidálószereket meg savakat ilyesmi. De ez mit takar?

[ Szerkesztve ]

Ezen sírtam... Komolyan mondom elképesztő

A szilárd hajtóanyagú rakétában nem üzemanyag- és oxidálószer-tartályok plusz rakétahajtómű van (mint itt), hanem az üzemanyag és az oxidálószer keverékét porból préselik vagy formába öntik. Ezt ha meggyújtják, nem állítható le az égés. Az STS SRB képén a rózsaszín a hajtóanyag, aminek a közepében hosszanti üreg van. A tetejénél gyújtják meg. Animáció az égésről

ez az animáció baromi jó, köszi

Ohh! Köszönöm szépen! Este gép előtt majd megnézem. Az az igazság, hogy a kommentekben is rengeteg az információ.

Egyébként arról vannak külön adatok, hogy mag a a létfentartó rendszerel miből és hogy? Mert gondolom amikor még Gagarin repült, persze csak rövid űrben tartózkodásnál max a levegő kellett meg vitt egy üveg vizet magával. De hosszabb távon mire és hogy támaszkodtak? Pl a levegőszűrés meg a tisztítas a vegyszerrel. Meg gondolom fűtés is kellett rendesen.

Egyébként megnéztem a Salyut-7-et. Nagyon nagyon tetszett.

Nézz vissza, volt szó róla a Szojuz kapcsán

Röviden: régebben plusz oxigént vittek magukkal, azzal dúsították a légkört, a hosszabb utaknál viszont probléma volt a szén-dioxid (CO2) felgyülemlése, ezért ezt valamilyen módon meg kell kötni. A legáltalánosabb a lítium-hidroxid vagy lítium-peroxid alapú megkötőágyak alkalmazása, ezeken átvezetik az űrhajó belsejéből érkező levegőt, és ez megköti a szén-doxiodot. Apró probléma, hogy a reakció miatt értelemszerűen időnként cserélni kell az ágyakat. Az amerikai űrrepülőgépen szabályosan 6 óránként kellett ezeket cserélni az első időkben, amikor 6-7 ember volt a fedélzetén. A szovjet / orosz rendszerek a mai napig lítium-hidroxid alapúak, még az ISS orosz részén is a Szaljut / Mir fedélzetén is használt Vozduh CO2 megkötőágyak dolgoznak.

Az 1990-es évektől jelent meg egy új, regeneratív megoldás, ahol a megkötőágyakban nyomás és hő ciklikus változtatásával a felgyülemlett CO2-őt le tudja választani az ágyakról (ez a regenerálás folyamata). Az így összegyűjtött CO2-őt pedig régebben a világűrbe engedték, manapság kísérleteznek azzal, hogy sabatier-reaktorokban felbontják és oxigént nyernek ki belőle. Az ilyen rendszerek váltották ki az amerikai űrsiklók fedélzetén az egyszer használatos lítium-hidroxid ágyakat, illetve ilyenek vannak az ISS amerikai moduljaiban (egy a Destiny modulban és egy a Node3-ban).

Ez a megoldás is rendelkezik problémákkal persze, műszaki hibák többször előfordultak, amelyek érthető okokból komoly fejtörést okoznak, hiszen itt a Föld körül ezek még relatíve könnyen elháríthatóak, de egy Hold- vagy Mars-állomás esetén csak a pótalkatrészekben bízhatnak. Ha pedig abból nincs elég, akkor ciki van. Elég nagy...

Mivel nem lehet mindenhova létfenntartó rendszert szerelni, ezért használnak rugalmas vezetékeket, amelyeken keresztül friss levegőt juttatnak el az olyan helyekre, ahol nincs létfenntartás, és úgy próbálják a légáramlást vezetni, hogy az elhasznált levegő a CO2 megkötő ágyak felé mozogjon.

Ez a kép például a Miren készült, lehet látni a három légvezetéket, amit az ajtónyíláson keresztül hoztak el.

[ Szerkesztve ]

a buran képernyővédő is fasa dolog: http://buran.ru/htm/scr_en.htm
nagy kár, hogy nem a leg-energyija-takarékosabb.

[ Szerkesztve ]

Nagyon szépen köszönöm válaszodat. Hát igen. Így már értem miért kell annyi progress vinni fel a sok cuccot. De egyébkén gondolom vannak rá számítások, hogy az meg ugye elég állandóan, tehát az se kis pénztemető.