Akkor a fent felsorolt elképzelésem a közeljövőben, vagy a távolabbi jövőben nem igazán lehetséges?
a "hagyományos" rakéta technológiát használva?

A közeljövőben kizárható.

A távolabbi jövőbe nem látok. Az biztos, hogy komoly áttörésre lenne szükség a hajtóműtechnológiák terén hozzá. A jelenlegi elméleti / kísérleti technológiák közül egyik sem igazán passzol ehhez. A nagyon hatékony meghajtások (ion-hajtómű, plazma-hajtómű, foton-hajtómű, stb.) jellemzően nagyon kicsi tolóerőt adnak le, vagyis nagyon hosszú idő alatt tudnának ekkora relatív sebességváltozást megvalósítani. Márpedig itt viszonylag rövid idő alatt kellene megoldani. Jelenleg erre a kémai rakétahajtóművek, illetve az ezek megbolondított változatai (pl. nukleáris-kémiai hajtómű, amikor egy reaktor aktív magján keresztül vezetnek hidrogént, ami felhevülve és kitágulva tolóerőt ad le - ez kb. 2x olyan hatékony, mint a hagyományos rakétahajtómű, cserébe a nukleáris reaktor miatt jóval nehezebb maga a hajtómű és ugye bejön a radioaktivítás és a sugárvédelem problémája) képesek.

Mennyi egyébként egy rakétahajtómű hatásfoka?

Melyik hatásfok-értékre gondolsz?

Ha a befektetett / kinyert energia hatásfokát nézzük, akkor akár 60%-os értéket is el lehet érni.

A jelenlegi kémiai rakétahajtóművek hatásfokával, pontosabban tömeg-arányos hajtóanyag-hatásfokával kapcsolatosan ezen cikk első oldalán találsz egy táblázatot különféle hajtóanyagok terén - ez az ISP érték.

[ Szerkesztve ]