Mi a tajvani Oolongot "sültkenyér" teának hívjuk, mert nagyon hasonlít rá az illata (és valamennyire az íze,
Kínai fekete te a Lapsang Souchong, amit párom csak "lábszag" teának hív, az tényleg nem női tea (valójában füstölt. Emiatt volt, aki kolbászos teának hívta)
A Pu Erh-et elvileg zsíroldó-fogyasztó teaként reklámozzák, ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, de kellemesen nyers, földes aromája van. Szintén nem női ízvilág.
Ennyit a kínaiakról, bár nekem az indiaiak a kedvenceim, az Assam és a Darjeeling, mindegy, hogy zölden vagy feketén.
Természetesen mindet magában, cukor-méz-citromlé nélkül - illetve annyi engedménnyel, hogy az édeskés ízesített teákat, amikhez illik, azokba teszek tejet (a marcipánosokba például)

Szerintem a legegyszerűbb eszköz a tea elkészítésére a műanyagkupakos üvegedény, ahol a csőrnél szűrőként viselkedik a kupak (sajnos nem találtam képet, pedig onnan derülne ki a legegyszerűbben, hogy mire gondolok) ebben rendesen tud keveredni a víz és a teafű, nincs egy szűk tartományba beszorítva.
A hátránya persze az, hogy az efféle szűrő elég ritka, ezért az apróbb darabok könnyen átcsúsznak rajta.