Helyileg gondoltam, hogy pontosan hova menjek kukkolni.

Szerintem is mindenki máshogy látja, hogy mi a férfias és mi a nőies. Engem a legtöbben férfiasnak tartanak, de vannak páran, akik nem csak a külsőt és a felszínes dolgokat látják, ők meg azt mondják, hogy nagyon nőies vagyok. A fene sem tudja, kinek van igaza.

Én szeretem megosztani a gondolataimat, de igyekszem nem túl sok lenni. Ez persze nem mindig sikerül, de azért igyekszem, és szerencsére a barátaim rám szólnak, ha túlzásba esem.

Ha Te nem vagy túl kitárulkozó, akkor Neked könnyebb dolgod van, mert az emberek már nem igazán kíváncsiak egymásra. Ezt viszont én nem értem, de hát nem kell nekem mindent érteni. (De, kell, csak nem megy. )

Ha valaki hisztis, azt nálam nem lehet semmivel kompenzálni. Nem bírom a hisztit. Én nem csinálom, de nem is tűröm.

Nem kell tűrnöd a kérdés, ha latod benne a lehetőséget, van-e rá lehetőséged arra, hogy segíts az illetőnek, es az akarja is. Sokszor ezen múlik. A hiszti sem mindig az ami látszik, ez is egyfajta kompenzálás, pl figyelemre vágyik, de miért?
Semmit nem kell elviselned amit nem akarsz, nem kell figyelembe venni amit nem akarsz, de rengeteg ember el rajtunk kívül akiknek sajnos pont ezen elvárasok miatt rengeteg problémájuk van amiket, így vagy úgy próbálnak elfedni-kompenzálni. Hogy kinek mint sikerül azt mar nagyjából tudjuk

Ne gondold azt megpróbálom megmondani mit kell tenni, max azt tudom elmondani En mit nem tennék

Már túl vagyok azon, hogy meg akarjam menteni az embereket önmaguktól. Nem mindenkinek indult egyszerűen az élete, de felnőtt korára mégis ember lett belőle, mert fejlődni, változni akart. Én is sokat dolgoztam magamon. Persze ha úgy érzem, hogy az én feladatom a dolog, akkor nem fogok elfutni, de már nem óhajtom magam idegesíteni mások hülyeségén, abból már kinőttem.

A nagy megmentők általában nem boldogulnak a saját életükkel, de ezt természetesen nem vallják be maguknak, vagy rosszabb esetben nem is tudnak róla.

Szeretek beszélgetni, csak abban nem hiszek, hogy bele kellene mennem minden témába, és teljesen meg kéne nyílnom. Sőt, szerintem általában a jó párkapcsolat egyik fő alapja lehet az a kimondatlan megállapodás, hogy a felek bizonyos részeiket megtartják maguknak. Hinni és találgatni természetesen ettől még lehet és érdemes.

A beszélgetés fontos. Természetesen én sem nyílok meg bárkinek, de vannak olyanok, akiknek igen. Nekem jól esik, ha valaki beavat a gondolataiba, de nem szoktam erőszakoskodni ez ügyben. Az az igazi, ha mindenki úgy intézi a dolgait, ahogy neki jó.

Párkapcsolat ügyben nem értünk egyet, én szeretem tudni, hogy mit gondol a kedves, és szívesen elmondom neki, hogy én mit gondolok. Nagyon jó kis beszélgetések lehetnek ebből. Persze nem kell mindent elmondani, de én boldog vagyok, ha a párom megtisztel a bizalmával.

Én inkább hajlamos vagyok megnyílni. Volt olyan kapcsolatom, ahol ez egyértelmű hátrány volt, mert támadási felületet nyújtottam, amit a másik ki is használt. Volt olyan, ahol ez kellett a jó kapcsolathoz, de volt olyan is, amin ez sem segített!
Nyilván nem általános érvényű, hogy mit kell tenni egy kapcsolatban (akár baráti, akár párkapcsolat). Azt/azokat kell megtalálni, akik hasonlóképpen vélekednek.

(#66) aggleány: "én inkább a számmal szoktam enni." Ha megkérdezel egy profi szakácsot, at fogja mondani, hogy az orroddal és a szemeddel is kellene!

[ Szerkesztve ]

Látod mindig tanul az ember, Majd meglátjuk, az első dolog mindig a felismerés, utána lehet tenni az úgy érdekében, ez igaz mindenkire. Kinek korábban jön ez kinek később, kinek segítség, valakinek nem lehet segíteni. Pofára eséssel jutottam el én is idáig, de sosem idegesítettek mások a hülyeségükkel, max a sajátom, de az nagyon

Sok éve én is így indultam, aztán hamar azt vettem észre, hogy azoknak a nőknek, akiknek általában bejövök, önbizalmukat erősítő szavakra, valamint alárendeltségre és irányításra van főként szükségük. Meg jó keretekre, alapvetésekre, amikhez alkalmazkodva vélhetően jól fognak járni. Azt szeretnék hinni, hogy elviekben teljesen olyan vagyok, mint ők, csak nagyobb, erősebb, dominánsabb, határozottabb, érdekérvényesítésre képesebb. Nem akkor fontolgatják, hogy elhagynak, ha erőt sugárzok és irányítok, ellenkezőleg: ha valamiért nem tudok dominálni, akkor inog meg bennem a hitük, akkor keresnek új királyfit. Egyértelműen szükség van a hasonlósághoz barátok és párok között is, de az eltérésre is legalább ennyire; ezért is olyan bonyolult.

Általában az emberek kielégülési célból akarnak hasonlítani a barátjukra/párjukra valamilyen számukra fontos szempontból, de hajlamosak nem számolni azzal, hogy nem úgy lett valaki ilyen vagy olyan, hogy azt az X kiválasztott valamit megtanulta, elsajátította, begyakorolta, vagy szimplán azzal született. Kéz a kézben járnak sokszor olyan dolgok, amiknek csak az egyik felét akarják az emberek. Igaz ez rám is, és ezért nem is bírnék ki sok időt egy pontosan olyan személyiségű nővel, mint amilyen én vagyok férfiként. Nem tudnám elviselni. Az eltérésekből legalább annyit lehet profitálni, mint a hasonlóságokból, csak nehéz olyan emberre akadni, akiben Számodra ügyesen lettek összeválogatva a hasonló és eltérő tulajdonságok. Szerintem jobban lehet építeni az eltérésekre, mint a hasonlóságokra, de vannak nélkülözhetetlen hasonlóságok is valóban, amik nélkül nem működhetne a kapcsolat.

Nekem az volt nehéz sokáig, hogy megtanuljak tisztelni valakit, aki sok szempontból másmilyen, mint én. Pedig valahol számomra a csoda és a boldogság forrása pontosan ebből fakad. Nem akarom, hogy mindenben hasonlóak legyünk, mert egyes különbözőségeink a leginkább kielégítőek. Ezért nem árt óvatosan csomagolni a szavakat időnként, vagy hallgatni.

[ Szerkesztve ]

Tudom, hogy nem nekem írtad, de azért én is belepampogok.

A dicsérő szavak mindenkinek jól esnek, nem csak annak, aki önbizalomhiányos. Egómasszázs, isteni. Én már akkor boldog lennék, ha találnék valakit, aki van annyira határozott, mint én. Eddig még nem sikerült.

Az a nagyon nem mindegy, miben határozott -vagy sem- valaki. Bizonyos dolgokban könnyű határozottnak lenni; mindenben viszont talán lehetetlen. Egyes politikai kérdésekben én is csak azt mondom időnként, hogy nem tudom. De azt határozottan.

Egómasszázst sosem igényeltem. Szerintem ez valahol nem normális mondjuk, az alulszocializáltság jele. Egyszer azt tippelte rólam egy pszichológus, hogy talán aspergeres vagyok, de tesztekre nem került sor. Szerintem mondjuk ez a fajta skatulyázás lehet akár hasznos is, de biztosan nem építő.

[ Szerkesztve ]

Én úgy általában vagyok határozott, legalábbis ezt mondják. Nem erőltetem a dolgot, ilyen vagyok.

Nekem jó érzés, ha megdicsérnek bármiért is, ha őszinte a dicséret. Az üres bókok nélkül én is jól megvagyok.

Nekem a komoly kapcsolataim szerencsére a személyiség olyan jegyein alapultak, hogy jókat tudunk beszélgetni és kedveljük egymás humorát. A döntéseket pedig közösen hoztuk. Nyilván itt benne van az is, hogy mindkettőnk azt szeretné, de a kompromisszum is. Esetenként pedig az, hogy ami a másiknak fontos, abban engedek és viszont. A probléma ott volt, amikor a másik már nem vette figyelembe, hogy én mit szeretnék (néhányszor előfordult).

Igazából én is úgy vagyok, hogy a pároknak nem kell egyformának lenniük. Az is tökéletesen megfelel, ha kiegészítik egymást és el tudják fogadni a másik hülyeségeit, gyarlóságait. Esetleg pont ezeket a hülyeségeket szeretik egymásban.
Én például hajlamos vagyok a szarkazmusra, vagy kiforgatni a másik szavait egy poén kedvéért, esetleg szóvicceket gyártani. Ezt például az ex-feleségem nem értette. Esetében nem is csináltam ilyet. A probléma ott kezdődött, mikor idővel már akkor is rám szólt, amikor mással szemben követtem el ezeket. A másik jót nevetett, ő meg lebaltázott, hogy hogy lehetek ilyen bunkó. Már nekem volt kínos. Nem is értettem, hogy ha ez ennyire zavarja, miért jött hozzám? Korábban is ismert, pontosan tudta, hogy ilyen vagyok.

"Nekem az volt nehéz sokáig, hogy megtanuljak tisztelni valakit, aki sok szempontból másmilyen, mint én."
Eleinte ezzel nekem is problémám volt, de mivel már középiskolában is kollégista voltam, kénytelen voltam mindenféle emberrel (akár tanár, akár diák) együtt élni. Volt, akivel csak az 5. évben lettünk jóban (diák) és olyan, akit sosem tudtam megkedvelni, de nagyon nagyra becsülök (tanár). Munkám kapcsán is sokféle embert ismertem meg, de addigra már jó előkészítés volt a kollégium. Végül olyan emberek lettek a barátaim, akikről korábban sosem gondoltam volna és olyan emberekkel (is) tudok jól együtt dolgozni, akivel korábban rengeteg volt a konfliktus.

[ Szerkesztve ]

baratokkal a bizalommal kapcsolatban elgondolkodtam a milyen terenbe. az embereknek vannak hibaik, tudod, hogy ki fog kesni es tudod, hogy kinek milyen jellemhibaja van (ahogy nekem is). ettol meg nem fogok kevesbe bizni benne. vannak nehez periodusok is egy ember eleteben, ott is neha hatarokat kell huzni, meg ha adott pillanatban az adott ember kevesbe is lesz en bloc megbizhato.

A késés az egyik áglovam. 5 percet vagyok hajlandó várni bárkire, aztán léptem. Az nyilván más, ha az illető rám csörög, hogy bocsi, késni fogok, de akkor sem várok órákat. Az idő múlik, és úgy gondolom, hogy a másik semmibevétele, ha nem érek oda időben a találkozóra.

Nyilván az egyéb emberi dolgok beleférnek, meg a neccesebb időszakok is.

ja, de pl kisgyerekes szuloknel ez nem feltetlenul rajtuk mulik . egyebkent persze, az ido fontos.

Ez igaz lehet. Nincs az ismeretségi körömben kisgyerekes szülő, ezért ezt nem vettem számításba.

itt barati korben lassan tobbsegben vannak . bizonyos esetekben benne van, hogy ha mondjuk vendegsegbe jonnek, akkor +-1oraval szamolunk eleve.

"Korábban is ismert, pontosan tudta, hogy ilyen vagyok."

Ilyesmit én is kaptam már. Szinte mindenki profitmaximalizálni akar a párkapcsolatában. Ezért szoktam mondani, hogy ha valakik alapból nem eléggé illenek össze, nem kéne erőltetni; senki sem fog gyökeresen megváltozni. Nem egyszer már első randin elmondom magamról azokat a dolgokat, amiken nem fogok változtatni, de általában nem vonzó dolgok, pont azért, hogy egyértelművé tegyem a helyzetet. Ennek ellenére sok nőben tényleg élhet valami olyasmi, amit mindenütt lehet hallani: majd megváltoztatom, majd megjavítom! Pedig nem fogod, direkt azért mondom előre, mert ezen nem is áll szándékomban változtatni. Az se véletlen, hogy én meg esetleg megkérdezem, elégedett -e az alakjával, szeretne -e karcsúbb, sportosabb lenni mondjuk... Számomra jellemzően a jó szex és az erős érzelmek számítanak, a humor nem nagyon fontos. Előbbit viszonylag könnyű megkapni, ha a nőnek van egy számomra szexi teste, erős érzelmet viszont nagyon nehezen tudnak bennem kelteni, szóval most örülhetek, hogy már 5 éve egy boldog kapcsolatban vagyok, nem is szeretnék váltani.

Ez a másik egyébként, amit sokan sosem tanulnak meg: boldognak lenni az aktuálissal, a "régivel", tartósan. Ehhez is egyfajta jellem kell, ami vagy van, vagy nincs. Sokan például igénylik a sok közös témát, hobbit. Én nem. Nem baj, ha mindkettőnknek van egy kis saját, külön világa is, ha akad néhány közös is.

Meg az újdonság varázsa... -és annak folyamatos keresése. Korábban sok nőről alapból le is vágtam, hogy ezzel én is csak rövid ideig leszek -szex miatt-, és biztosra veszem, hogy mire nyugdíjba megy, lesz 3 gyereke 3 különböző pasitól, és egy negyedikkel fog élni, akit azért időnként megcsal. Szerintem a legtöbb ember azt se tudja, mi elégítené őt ki tartósan. A boldogság kezdő lépése ennek a tudása.

[ Szerkesztve ]

Az ex-feleségemmel még akár jó is lehetett volna, de valahol menet közben megváltozott. Lehet, hogy korábban is benne voltak azok a negatív dolgok, de nem volt jele. Már az ex-sógorom is azt mondja, hogy: "A húgom egy idióta!". Azért ez sokat elmond.

"majd megváltoztatom, majd megjavítom"
Ezzel már kétszer is találkoztam. Mondjuk ki, kétszer is beszoptam. Az első komoly kapcsolatom a személyiségemben talált hibákat és próbáltam hozzá idomulni. Mire sikerült, jól megcsalt.
A második a megjelenésemben talált hibát és bár nekem fontos volt, megtettem a kedvéért. Én csak egy dolgot kértem tőle, de azt simán átlépte.
Ez mindkettő a "megváltoztatom" kategória.

Volt egy kapcsolatom, aki meglátta, hogy korában nem voltam ilyen sérült és ő viszont megjavított. Azt hozta vissza, ami voltam mindig is. Na, ő az, aki most is a barátom!

Ezek szerint Te már ismered a rutint.

baratok, az ember megoldja .

meg amit irtal, hogy hosszu tavon az ember stabil part szeretne, gyerek se artana valamikor, szoval ezzel is szamolni kell.

Nekem nem. Egy bizonyos kor után már nem.

akkor en fiatalabb vagyok meg

Erre elég jó esély van.