Ha valaki hisztis, azt nálam nem lehet semmivel kompenzálni. Nem bírom a hisztit. Én nem csinálom, de nem is tűröm. A túlzott felháborodás valami miatt elfogadható, elvégre is tegnap majdnem sikítófrászt kaptam, amikor a kollégám kutyája a koszos tappancsával rálépett a vadiúj bakancsomra, és rajta hagyta az "ujjlenyomatát", de ilyen előfordulhat. Az ok nélküli hiszti, valami szándékos félremagyarázása és abból feszültség generálása viszont nem. Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy hajlandó legyek elviselni mások rosszindulatát.

Idegenek véleménye nem igazán érdekel, ergo nem is befolyásol. Ha érdekel valaki véleménye, megkérdezem.

Nem akarok fejvesztve párkapcsolatot csak azért, hogy legyen. Jól elvagyok egyedül, és ez az, ami megijeszti a pasikat, úgyhogy benne vagyok a 22-es csapdájában. Ez van, így jártam. Szépen várok arra a valakire, akivel boldog lehetek, akire nagy csillogó szemekkel tudok nézni. Aztán vagy lesz ilyen, vagy nem.