Értem én, csak akkor ne azt mondjuk hogy férfias, hanem begyöpösödött elvek szerint nevelt lányok által nem választott szakmák. Vagyis az ősi rendnek megfelelő a nemek szerepe. Itt meg kérem nem így van, és jó dolog minden területen leányokat látni, mert sokszor pont hogy jó ötleteik vannak 
[Re:] [aggleány:] Bízni vagy nem bízni? - BLOGOUT fórum
üzenetek
hozzászólások
"Vagyis az ősi rendnek megfelelő a nemek szerepe."
Azoknak az elveknek van némi alapjuk. Lehet, hogy a modern tudomány lehetővé tenné, hogy egy férfi szüljön, de ettől még sztem kijelenthetjük, hogy a szülés női dolog. 
[ Szerkesztve ]
En nem latok rá okot, hogy egy no gyereket szüljön és kamionos legyen illetve egy férfit, hogy nővérként, hímringyóként, stb funkcionáljon.
A két dolog nem ugyan az, vagyis nem értem ez most éppen min alapulna?
A nem és foglalkozás között vajmi kevés kapcsolat van, ha megnézzük mennyi no szolgál a hadseregekben, meg azt sem mondhatjuk, függ a tesztoszterontól
"ha megnézzük mennyi no szolgál a hadseregekben"
Csak nem mindegy, hogy milyen minőségben. A hadseregnél is van konyha, mosoda, meg iroda. A távirányítású harci drónokat is katonák vezetik, de az azért más, mint élőben lenni az első vonalban.
"Összesen 1,4 millióan szolgálnak most az amerikai hadsereg kötelékében, 15 százalékuk nő. Viszont csak Barack Obama tette lehetővé 2016-ban, hogy a nők harci alakulatokban is szerepet vállalhassanak."
Nem tudnám eldönteni, hogy jobb lenne-e, ha zömében nők lennének éles harci helyzetekben. Ha a szöszimből indulok ki, akkor sutba dobhatnák a genfi egyezményt. Nem lennének foglyok, csak halottak.
[ Szerkesztve ]
A férfias, vagy nem férfias témát én nem akarnám elemezgetni, már csak azért sem, mert van olyan nő, aki (viselkedésében) férfiasabb, mint a legtöbb hímnemű.
Az már inkább érdekes, hogy "csak abban lehet bízni, hogy egy nő nőként fog viselkedni". Szerintem ez nem állja meg a helyét, mert találkoztam nem egy hisztis hímneművel is, pedig ezt a tulajdonságot általában a nőknek tulajdonítják. Szóval szerintem inkább mindenki úgy viselkedik, amilyen. Nem nőként, nem férfiként, hanem egyénként.
A fő téma viszont a bizalom. Bizton állíthatom, hogy van olyan eset, amikor a megrendült bizalmat helyre lehet állítani. Nyilván kell hozzá mindkét részről nagyfokú szeretet a másik felé és nem árt az intelligencia sem. Meg persze idő. Két ilyen esetem volt, az egyikük azonos, a másikuk ellenkező nemű.
Az azonos nemű ezer éve a barátom, de elvettem a húgát. Aztán elváltam tőle. Kellett némi idő és sok beszélgetés, hogy már ne is gondoljunk a valaha megrendült bizalomra.
A nőnemű az exem, akivel egy időben nagyon hülyén viselkedtem. Ott ő volt az okosabb és a megértőbb. Neki köszönhető, hogy évek óta barátok vagyunk (előtte is azok voltunk).
Egyetértek Aggleánnyal, hogy barátság esetében a bizalom kialakul idővel (nyilván csak akkor barátság, ha a bizalom már kialakult), de párkapcsolatnál ez nehezebb, mert valóban meg kell előlegezni a bizalmat. Bizalom nélkül ugyanis nincs párkapcsolat. Ezt a fajta bizalmat tényleg el lehet játszani, de még ezt is helyre lehet hozni (erre is láttam már példát). Persze ez még ritkább.
"de ettől még sztem kijelenthetjük, hogy a szülés női dolog."
Ennek semmi köze az "ősi rendhez", hanem szimpla biológiai szükségszerűség. Az viszont már nem szükségszerű, hogy a gyereket mindig a nő pelenkázza, vagy mindig a nő mosogasson.
Egy aggleányban csak egy agglegény bízhat.
Bocs, nem bírtam ki.
Teljesen igazad van.
Én a cimborádnál olcsóbban mérem a barátságot, nálam már öt év töretlen bizalom is elég hozzá, ami szerintem szintén nem kevés. Momentán van két barátnőm és egy barátom, de több nagyon jó haverság is alakulóban van. Szerencsésnek érzem magam, mert már egy igaz barát is nagyon sok, keveseknek adatik meg, nekem meg három is jutott. Értük tűzbe mennék, és ők is értem, és most, hogy megint egyre közelebb kerülünk egymáshoz pár emberrel, kezdem azt hinni, hogy még annál is jobb nekem, mint gondoltam. 
A harcnak szerintem nem sok értelme van. Sokan azt mondják, hogy kompromisszum nélkül nem lehet élni, szerintem viszont inkább konszenzusra kell jutni, mert az az igazi.
Az nagyon jónak hangzik, de sajnos én még nem láttam ilyet. 
Sajnos én még nem tartok ott, hogy ne legyenek elvárásaim, de az a gyanúm, hogy nem is fogok. Nekem van pár dolog, amiből nem tudok engedni, bár ezek szerintem teljesen alapdolgok, amit mindenkinek tudnia kellene. Pl. tud enni normálisan kés-villával, lehet vele bármiről beszélgetni, nem hisztis, értelmes stb.
Ez egyfajta szociális betegség(elvárás), sajnos ezek menten élik az emberek az életüket, aminek van haszna a társadalom szamara, de az egyénnek mar nem annyira jó, ha szeretne gondolkozni.
Érdekes, hogy "Alap elvárasaid" vannak, a probléma, sokszor a legfurcsább emberekben leled meg azt amit keresel, és ezek sokszor sehogy sem passzolnak oda ahova gondolod.
Amiért írom, ezt, pont az, hogy az okát kell meglátni miért hisztis, stb valaki, lehet olyan szeretetre méltó valaki ennek ellenére, de van valami "gyagyája" ami elsőre taszít, mert félsz, mit mondanak mások, vagy éppen nem tudod mit kezd vele.
Pedig sokszor ezek az emberek akik legjobban reagálnak arra, ha valaki közeledni próbál, de ehhez nagyon sok tapasztalat kell, ami nem soknak adatott meg(Nekem sem).
Ugye ott a másik véglet, hogy 99% a hisztis, stb egy üres pojáca, és ez alapján a maradék 1% kiesik, és vele az esély is
Erről szol az egész se több se kevesebb, de idő rengeteg, lehetőség rengeteg.
A többi rajtad múlik
"Pl. tud enni normálisan kés-villával"
Nem tetted magasra a jércét.
Sajnos tévedsz!
Pont ennyire nem hétköznapi, hogy valaki tudjon értelmezni egy összetett mondatot.
Enyhe túlzással azt mondhatnám, hogy Te vagy életem nagy csalódása. 
Azután a hímsoviniszta duma után, amit előzőleg írtál, már arra készültem, hogy megint elő kell vennem a gúnyosabbik oldalamat, hogy megvédjem magam. Ehhez képest olyasmiket írsz, amiket minden hímneműnek tudnia kellene.
Sajnos a nők is eltávolodtak az igazi nőiességtől. Én is. Férfit ugye nem nagyon találni, és a dolgokat azért muszáj elintézni, nem intéződnek el maguktól. Pl. mondjuk a kerék nem cseréli ki magát a kocsin. Elárulhatnád ezt az értékes lelőhelyet, ahol legalább messziről igazi férfit lehet látni. 
Valóban van egy csomó különbség a férfi és a női agy huzalozása között, de ha ezeket megtanulja az ember, akár még szórakoztató is lehet a sok különbség. Egy teljesen más nézőpontot megismerni mindig különleges lehetőség, én szeretek új dolgokat tanulni.
Azt írtad, hogy szerinted az a jó, ha a nő irányít. Nem is tudom. Én szeretnék olyan férfit találni, akire rábízhatom magam, de ez nem könnyű. Mondjuk inkább úgy, hogy ilyet még nem láttam, ami elég szomorú. Sajnos az olyan hímneműek akarnak irányítani, akik tökéletesen alkalmatlanok rá. Értem, hogy a finoman a háttérből való irányításra gondolsz, amikor Te csak annyit látsz, hogy minden tökéletes.Ennek az lenne az alapja, hogy az, aki irányít, tényleg odafigyeljen a másikra, és úgy intézze a dolgokat, hogy az mindenkinek jó legyen, ehhez viszont olyan partner kell, aki ezt értékeli, különben a kisujjamat sem vagyok hajlandó megmozdítani a dologért. 
UFO!!! 
Fred23
(nagyúr)
A férfias vagy nőies kérdéshez: egyrészt ugye adott helyen, időben az aktuális társadalmi konvenció határozza meg őket, mégpedig gyakran ellentmondásosan, másrészt pedig idővel általában kialakul az ember egyéni felfogása is arról, ő maga mit hová kategorizál, milyen ideákat, viselkedési módokat, alapvetéseket társít a férfias, illetve a nőies szavakhoz. Így feloldhatja akár azokat az ellentmondásokat is, amiket korábban a társadalmi konvenció alapján vett kategorizálás során megtalált. Nekem is van ilyen kialakult képem mindegyik fogalomról, de nem fogom megosztani.
A bizalom nehezebb téma számomra, de alapvetően abból indulok ki, hogy a távolságtartás egy igen jó dolog. Meg az emberek kategorizálása és alapos megfigyelése, majd kielemzése. Az a nagyszerű -és ritka- dolog, mikor ezzel úgy nagyjából felhagyhatsz, bár ösztön szinten valamennyire biztosan folytatod, ha olyan típus vagy.
Elnyerhető a bizalmam, de nem hiszek abban, hogy minden gondolatomat meg kellene osztanom valakivel, és számomra az a furcsa, hogy léteznek olyan emberek, akik egyszerűen az egész lényüket úgy cakkompakk mutogatni akarják valakinek. Én ezt nem igénylem.
"Elárulhatnád ezt az értékes lelőhelyet, ahol legalább messziről igazi férfit lehet látni."
Azt gondoltam, hogy az aláírásomból sejthető az irány.
Ha valaki hisztis, azt nálam nem lehet semmivel kompenzálni. Nem bírom a hisztit. Én nem csinálom, de nem is tűröm. A túlzott felháborodás valami miatt elfogadható, elvégre is tegnap majdnem sikítófrászt kaptam, amikor a kollégám kutyája a koszos tappancsával rálépett a vadiúj bakancsomra, és rajta hagyta az "ujjlenyomatát", de ilyen előfordulhat. Az ok nélküli hiszti, valami szándékos félremagyarázása és abból feszültség generálása viszont nem. Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy hajlandó legyek elviselni mások rosszindulatát.
Idegenek véleménye nem igazán érdekel, ergo nem is befolyásol. Ha érdekel valaki véleménye, megkérdezem.
Nem akarok fejvesztve párkapcsolatot csak azért, hogy legyen. Jól elvagyok egyedül, és ez az, ami megijeszti a pasikat, úgyhogy benne vagyok a 22-es csapdájában. 
Ez van, így jártam. Szépen várok arra a valakire, akivel boldog lehetek, akire nagy csillogó szemekkel tudok nézni. Aztán vagy lesz ilyen, vagy nem.
