Their target was the state of the economy when the empire was at its population zenith, around 150 C.E.

Kr.u. 150 körüli állapothoz hasonlítanak.
Vagyis a vizsgált állapot a birodalom csúcspontján, még vastagon a korai császárkorban volt.
Utána nyílt igazán nagyra az olló.

Ezután kezdődtek a folyamatos válságok (járványok, rossz termésű évek sorozata, katonai vereségek, polgárháborúk) és az azokat követő elszegényedés, ami római polgártársadalom alsó, dolgozó rétegét érintette. Az addig a társadalom gerincét adó kisbirtokos és kézműves réteg előbb eladósott a gazdagok felé, majd az ismétlődő válságok miatt elveszíti a földjét vagy műhelyét és bérlő, bérmunkás vagy proletár (munkanélküli római csőcselék aki a gazdagok klienseként kegyelemkenyerén él és csinálja a balhét amikor azt mondják neki) lesz. Ebből lett később a colonus-rendszer, ami egyfajta jobbágyság volt.

Mivel az addig katonáskodó és szaporodó, dolgozó népréteg elvesztette a megélhetését a nagyüzemben, főleg rabszolgákkal termelő római arisztokrációval szemben, ezzel elvesztette az érdekeltségét a társadalom fenntartásában is. Ezért egyre nehezebb volt katonát fogni a hadseregbe, amit "migráns" germánokkal és egyebekkel pótoltak az állam vezetői. Közben a népesség is csökkenésnek indult, mert beütött a klímaváltozás (Észak-Afrika elsivatagosodása, ld. Leptis Magna) és a sok civilizációs ártalom (pl. ólommal szigetelt vízvezetékek). Közben a gazdagok egyre gazdagabbak lettek, a bevándorló "barbárokat" és a bennszülött rómaiakat is egymás ellen hergelték ha arra volt szükségük, vagy feltüzelték a csőcseléket egy rivális arisztokrata ellen, aki a főleg külföldiekből álló hadsereggel ért el sikereket.

Szóval a római társadalom gyakorlatilag végigjárta egy alacsonyabb technológiai szinten azt az utat, amit a jelenlegi nyugati társadalom éppen most tesz meg. A párhuzam meg van, csak ma nem háborúzunk, mert az egy rossz üzleti befektetés lett.
Ma is folyamatban van egy demográfiai katasztrófa, amit bevándorlókkal akarnak a vezetők megoldani.
Ma is egyre csak nyílik a vagyoni olló, csak most nem járványok és háborúk miatt, hanem mesterségesen gerjesztett válságok és a technológiai fejlődés révén.
A legalsó népréteg már most is csak akkor érdekelt a társadalomban, ha a gazdasági-politikai vezetők agitálják őket. És ez a réteg egyre nagyobb lesz.
Emellett egyre távolabb kerül az átlagember lehetőségeitől a saját ingatlantulajdon megszerzése: az átlagember már most is vagy örököl, vagy egész életén át dolgozik érte. Nyugatabbra a folyamat előrehaladottabb, ott már most is a bérlők vannak többségben, de idehaza is efelé tartunk.

De idehaza is efelé tartunk, például szüleim húsz éve kb. 8 millió forintért vettek családi házat, manapság ugyanabban a kerületben 80-200 millió között mozognak a házak, a társasházi lyukak pedig 30-70 millió JMF között. Az átlagember 10-20 milliót is nehezen spórol össze, amikor 100-170 ezer forint simán elmegy Budapesten a rezsire és a lakbérre havonta.
Aki ilyen terhek mellett még tud spórolni, az már eleve nagyon magasról indul az átlaghoz képest.