Szeretnék gratulálni az igényes cikkhez, és minden elismerésem a benne lévő munkáért és tudásért!

A témához lenne hozzáfűznivalóm, bár valószínű, hogy sokakban kognitív disszonanciát fog kiváltani. A magam részéről ellenzek mindenféle kutatást, ami az űrrel kapcsolatos, és minden ráköltött fillért kidobott pénznek tartok.

Ennek az oka az, hogy az emberiség még nem tart ott erkölcsileg, hogy ezt megengedhesse magának. Elég a legutóbbi nagy kolonizációra gondolni, Amerikáéra, de gyakorlatilag bármelyik területfoglalás csak mérhetetlen szenvedést hozott az ott élők és a környezet számára.

Az amerikai kontinens tizenegyezer évvel ezelőtti telepesítése kiirtotta az ottani pleisztocén megafaunát (erről bővebben Jared Diamond Összeomlás című könyvében lehet olvasni), például nem véletlenül él bennünk az a kép az indiánokról, hogy vadászat előtt milyen rituálékban kértek áldást: rájöttek, hogy ami megmaradt állat a vadonban, azt különösen meg kell becsülni, különben élelem híján ők is fűbe fognak harapni.

Aztán eljött a tizenötödik század vége, Kolumbusz megnyitotta az utat az európaiak előtt, aminek a következménye az lett, hogy a kontinens tízmilliós indián "őslakos"-ának 98%-a elpusztult, ennek tíz százaléka a fegyverek, kilencven százaléka pedig a behurcolt fertőző betegségek miatt, amire történelmi okokból nem volt immunitásuk (betegségeink túlnyomó többségét a kilencezer évvel ezelőtt elkezdődött háziasítás után az állatoktól kaptuk el, a vírusok és baktériumok mutációjának köszönhetően), erről bővebben ugyancsak Jared Diamondtól, a Háborúk, járványok és technikák című kötetében lehet olvasni.

Ahova az ember eddig betette a lábát, ott mások javára terjeszkedett. Emellett nem szabad elfelejtkeznünk arról a környezetterhelésről, amit csinálunk. Egyik kedvenc témám a nyomtatott áramköri lapok újrafeldolgozása, aminek 90%-át Kínában végzik, kőkorszaki körülmények között. A földbe jutott mérgező fémek, vegyületek nemcsak a helyi lakosság életét nehezítik meg (azon a vidéken, ahol ezt csinálják, az emberek 53%-a vérrákban szenved), hanem a folyóvizekkel, csapadékkal együtt az egész világba eljutnak.

Bár a Föld civilizált országainak lakossága egyre tovább él, az ilyen jellegű mérgezések (műtrágyák, fogamzásgátlók a folyóvízben stb.) rájuk is hatnak, különböző megbetegedésekkel az életszínvonalat, nem véletlenül akkora divat manapság a mindenféle ételallergia, légúti megbetegedések és társaik.

Mindez visszavezethető egy dologra, ami (többek között) kiemel minket az állatvilágból, a (magasabb) intelligenciánkra. Ám hiába tartjuk magunkat intelligens(ebb)nek, az általunk okozott problémák annyira bonyolultak, hogy képtelenek vagyunk átlátni döntéseink következményeit, és mivel jelen témában bolygótávlatban gondolkodunk, azaz óriási mennyiségben, minden hatás globális, és sokáig fog tartani. Például hiába szüntetnénk be minden üvegházhatású gáz kibocsájtását (kezdve az egyik legnagyobb felelős, a birkák és szarvasmarhák likvidálásával), száz években mérhető, mire visszaállna a természetes egyensúly.

Ezek alapján úgy gondolom, hogy nem szabad kitennünk a lábunkat a Földről, a problémáinkat itt kell megoldani, és ha erkölcsileg megütjük a szükséges szintet, akkor mehetünk tovább.

De még mielőtt elzárnánk a csapokat, lőjük ki az űrbe a legnagyobb károkozókat, a politikusokat, a közgazdászokat, a programozókat és a katonákat!

[ Szerkesztve ]