Köszönjük a gratulációt és a jókívánságot!

Ha úgy tűnik, hogy próbálom megragadni a téma negatív oldalát, akkor jól érzed Arról nem írnék neked, hogy ez az ötlet miért jó, mert ezt te úgyis jobban átgondoltad nálam, ráadásul "lelkesítő egymondatokból" kaphatsz még eleget. Inkább azt nézem, hogy szerintem min akadhat meg a dolog még akkor is, ha elindulni látszik a projekt.

Bennem is felmerült a kérdés, hogy van-e egyáltalán erre gyakorlati igény? Mármint arra, hogy egy történet közben döntéseket kelljen hozni. Szerintem nagy általánosságban nincs. Magamból és a környezetemből kiindulva azért állunk neki olvasni munka/iskola után vagy hétvégén (ha épp van rá idő) ((de elalvás előtt mindenképp)), hogy kicsit kilépjünk ebből a világból egy másikba, ahol sodornak minket az események és csak „hátradőlve” figyeljük a dolgok alakulását. Magyarán pihenünk... persze szellemileg aktív pihenés ez és nem nélkülözi a gondolkodást, de elgondolkodni dolgokról egészen más, mint konkrét döntéseket hozni.
Például: hazaérek este, eljutok odáig, hogy csend van, asszony alszik, én pedig még álomba merülés előtt kicsit át szeretném állítani az agyam a tegnap olvasott érdekes történet cselekményére... és ekkor egy döntési helyzet elé kerülök, gondolkodom, hogy merre tovább >> ekkor már nem is olvasok, hanem inkább azon gondolkodom, hogy mit olvassak, miközben a „könyv” ott van a kezemben... ez frusztrációt okozhat kikapcsolódás helyett. Nem az írón és a történetén merengek, hanem a saját döntésemen tépelődök. Talán kicsit erős példát hoztam, nem feltétlenül okoz egy ilyen döntés ekkora problémát, de ez sok dologtól függhet.

Talán az emberi természetből vagy egyszerűen abból fakadóan, hogy ez mindig is így volt, egy történettől egy lényegi végkifejletet várunk. Nem természetes úgy várni egy történet végét, hogy közben tudom, hogy lehet más befejezése is az olvasmánynak... ez szerintem elég sokat ront az olvasó motivációján >> azért olvasok el valamit, mert mikor elkezdtem olvasni, akkor szórakoztatónak találtam, így kíváncsi vagyok a végére >> de most ennek hány vége is van? Akkor tulajdonképpen mit is olvasok? Már most elfáradtam, inkább keresek egy hagyományos könyvet, amit aztán tudok emésztgetni, fel tudom dolgozni és le tudom vonni a megfelelő következtetéseimet.

Lehet olyan verzió is, mikor a végkifejlet nem változik, csak az oda vezető út... ez szerintem egyszerűen unalmas. Ha ugyanaz a vége a dolognak, akkor esetleg az érdekesség kedvéért elolvasok az elsőn kívül még egy változatot, de a harmadik már biztos, hogy soha többet nem fog érdekelni. Az újraolvasás élményét nekem az jelenti, hogy egy (szerintem) zseniális iromány több év múlva hozza ugyanazt a kielégülést, amit az első olvasásnál éreztem és úgy emlékszem rá, hogy még egyszer el kell olvasnom.... ha másodjára máshogy történik a dolog, eléggé megkavarodnék és elveszne a varázs.

Technikai dolgok
Kicsit jobban kifejtem, hogy hogy értettem azt, hogy semmid nincs.
- Szükség van egy szakmai gárdára, akik technikailag a kor követelményeinek megfelelő formába tudják hozni a cuccot (programozás, ilyesmi).
- Kell egy-két olyan ember, aki tényleg tud írni, nem csak álmodozik az íróságról, mert itt mégiscsak a történet lenne a lényeg, a végső termék, aminek minőséginek kellene lennie.
- Nagyon fontos egy korrektor és egy szerkesztő, mert nélkülük még egy egyszerű regény is szinteket süllyedhet az olvasó szemében... hát még egy ilyen bonyolult termék.
- Kell valaki, aki az egészet összefogja. Aki ért a részfolyamatokhoz, tudja optimalizálni a csapat teljesítményét, átlátja az egészet, hallgatnak rá az emberek.
- És végül, aki minderre szán egy kis pénzt, mert valami eredményt remél tőle, amiből ő is profitálhat.
- Plusz egy tesztolvasó közönség, aki nem a rokonság/baráti kör, mert elfogulatlan és tapasztalt véleményezőkre van szükség, de ez manapság sem szokott összejönni túl gyakran a könyvkiadás világában... mindegy.

Ha jól gondolom, akkor te egyik feladatot sem tudnád biztonsággal ellátni, mert a felsorolt dolgok közül egyikben sincs túl nagy tapasztalatod, vagy egyik sem a szakmád. Egyvalamire lehet mondani, hogy igazán a tiéd lehet, az az alapötlet. Viszont, ha az általad összehívott csapat megkapja a lendületet, akkor egyszerűen nem lesz rád szükség, maximum mint tesztolvasó, de akkor a végén mit mondasz? Hogy ez a tiéd? Ők tették bele a tudásukat és az idejüket, joggal mondhatják, hogy te adtál nekik egy tippet, de semmi több. >> Erre gondoltam, mikor azt mondtam, hogy konkrétabb dolognak kéne a kezedben lenni a toborzáshoz. Mutatni a csapattagoknak egy jó szinopszist például, amiről elhiszik, hogy érdemes érte dolgozni és amit a magadénak mondhatsz, nem kérdőjelezhetik meg a viszonyát hozzád. Ilyen az emberi természet, kell neki egy nagy nyíl, ami mutatja az utat. Ez lennél te elvileg... de ha nem vagy képes rá, akkor az kevés lesz, hogy az első megbeszélésre te telefonáltad össze a bandát.

Egyvalamit biztos elértél egyébként: már ketten gondolkodunk a dologról És ha a legtöbb felvetésemre ki tudsz találni valami megoldást, akkor elég közel kerülsz a sikeres megvalósításhoz.

[ Szerkesztve ]