Hajrá! Remélem sikerül megalkotni, bármiről is szóljon.

Már maga az előkészület, tervezés is elég összetetté válhat. A csapat esetén pedig fő a bizalom és a megfelelő irányítás. Egy évvel ezelőtt még megfelelő honorárium nélkül is szívesen beszálltam volna a webes, informatikás részébe .

A következő lépés lehetne egy komplett kalandjáték több befejezéssel, és legyen jobb, mint a ME3 befejezése(i) .

[ Szerkesztve ]

Szia!

Köszi a jó kívánságot!
Igen, komoly összetett feladat, de remélem értelmes. ..és igazad van csak egy olyan csapattal lehet ahol megfelelő az irányítás és megvan a bizalom.

Sajnálom, hogy most nem ingerel a dolog, pedig a webes rész is kíván, a megszokott tartalomfeltöltős rendszereken kívül, némi csavart.
Azért, ha érdemesnek tartod, kérlek terjeszd! Talán másnak most aktuális.

A kalandjáték sem rossz ötlet, valóban, de ebben is van még tartalék. Ha érdekel a fb-n már van kint egy kis szösszenet. (Jelölj ismerősnek!)

Üdv.
DS

Kicsit ködös nekem ez az írás... megpróbálom tisztázni (csakúgy magamban... persze ez egy fórum):

Valamikor régen kitaláltad, hogy milyen jó lenne egy olyan „történet”, amit az olvasó a saját szája íze szerint formálhat az adott helyeken meghozott döntéseivel. Itt már meg is jegyzem, hogy ez az ötlet kb. azóta foglalkoztatja az embereket, amióta a világon elterjedt a regények olvasása. Ráadásul ez csak látens megoldás – arra a legbelső igényre, hogy valóban meghatározhass egy megkezdett történetet – , valójában nem alakítod a történetet, ugyanúgy előre megépített utcákon haladsz, csak több a kereszteződés, mint egy „hagyományos” regénynél. Nyilván az általam megfogalmazott, legbelső igény kielégítésére nincs technikai lehetőség, majd lehet, hogy egyszer lesz, a szuperintelligens, gondolatolvasó MI-k korában... tehát marad a látens élmény.
Szóval van egy ötleted, ami már valószínűleg – szerintem biztosan – rengeteg olvasó ember fejében megfogalmazódhatott.

Aztán, ha jól veszem ki, már írtál egy (1 db) történetet életedben, amit meg is mertél mutatni valakinek. Tehát nem is vagy író. Az az egy történet sem kapott valami pozitív fogadtatást.

Ezután elgondolkodtál az ötleted gyakorlatba való átültetésére és rájöttél, hogy jelentős méretű szakmai csapatot kell hozzá toboroznod, akik mind elhivatottak az ügy iránt és jól teljesítik a rájuk bízott feladatokat... még akkor is, ha csak csekély anyagi ellenszolgáltatás helyezhető kilátásba nekik munkájuk eredményeként. Aha.

Kellene még hozzá pénz technológiai infrastruktúrára és a kevésbé elkötelezett csapattagok kifizetésére, plusz reklámra, marketingre. Aha.

Ráadásul az első „iromány” alapötletét is már csapatban szeretnéd lefektetni, amiből nekem az jön le, hogy nincs egy olyan szilárd koncepciód, amit el tudnál fogadtatni és meg tudnál védeni a csapattagok körében... magyarul regényötleted sincs a nagy projektre.

És mindezek után még meg is szeretnél gazdagodni a dologból. Magyarországon. Persze, tudom, hogy leírtad, hogy nem szeretnél gazdag lenni, meg neked jó úgy, ahogy most van... csóringeren. Erről csak annyit, hogy ebben az országban az nem számít csóringernek, aki tud fizetni egy hitelt, azon gondolkodik, hogy átköltözik máshova és közben nincsenek akkora problémái, hogy megakadályozzák abban, hogy ilyen írásokat publikáljon egy fórumon. Én egy albérletben lakom feleségemmel, pár hónap múlva már egy újszülőttel, és semmilyen reményem nincs, hogy valaha lesz saját lakásom vagy akár csak lakáshitelem... ennek ellenére, ha szétnézek a párom és az én családom körében, anyagilag elég magas szinten vagyok hozzájuk képest. Még így is. Ezt csak azért írom le, hogy más szempontjából is ráláss kicsit a saját „csóringerségedre”.
A lényeg, hogy szeretnél belőle pénzt is látni. Még akkor is, ha az álomtelek már elúszott.

Én úgy gondolom, hogy először meg kéne próbálnod írni egy önálló, egyszerű kis történetet, ami el tud jutni odáig, hogy valahol publikálják. Ha ez megvan, akkor lehet létjogosultsága az ilyen nagy ötleteknek, mert addig – jelen állás szerint – semmid nincs a kivitelezéshez. Még ötleted sem.

Azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem rosszindulat táplálta az írásomat és ha esetleg vannak olyan dolgok, amiket szerinted félreértettem és úgy véleményeztem, akkor meggyőzhető vagyok más szempontokról is.

Érdekes kezdeményezés, igaz csak átfutni volt időm...

Remélem lesz belőle valami, ha több szál is fut párhuzamosan az elég érdekes lehet, főleg ha a történetek itt-ott találkoznak.

Hello.

Érdekes írás volt, néha csapongott kissé, de megértettem a lényeget. Én is próbálkoztam hasonló ötlettel, írtam is 3db SCI Fi novellát, rendkívül kidolgozott háttérrel, illusztrációkkal, még videó formában is megjelent a youtube-on. Nekem is csak az ismerőseim díjazták, egyikükben fel is vetődött, miért nem csinálok belőle egy interaktív regényt, mint annak idején a "kaland játék kockázat" könyvecskék. Elképesztő meló lett volna, még néha igy is belezavarodom a trilógiámba, melyik szereplő mikor született, és mikor kivel került kapcsolatba. Ezért is lett hozzá webldal útmutatásul. Iszonyat meló volt benne, én is elküldtem ide-oda, de itt Magyarországon, inkább a negatív fogadtatás jut osztályrészül minden újdonságnak. Itt vannak, ha esetleg vettnél rá egy pislantást, link: [link]
Sok sikert az ötletedhez, és ne szegje kedvedet, ha ellenállásba ütközöl. Egy ilyen volumenű elképzelést amúgy sem lehet pár nap alatt kivitelezni, úgyhogy kitartás!
Egyébként ma is pont ezen dolgozom FB [link]

[ Szerkesztve ]

Neked is a cikk írójának is ugyanazt tudom mondani. Vagy legyen egy régi kaland-játék-kockázat szerű könyv, vagy egy hagyományos (két párhuzamos idősík még belefér, csak ezek legyenek összefüggésben egymással és nyomon lehessen követni a lineáris időrendben történő eseményeket).

Nálad azért hagytam abba az olvasást, mert az elején még jól indult a párhuzamos cselekmény, aztán később annyira összekeveredett, hogy már te sem tudtad kit hogyan vittél be a könyvbe (ezt ráadásul el is ismerted a posztodban). Ha te sem érted, akkor az olvasó hogyan értse meg?

Egy hagyományos kétbites olvasó - mint amilyen magam is vagyok - arra vágyik, hogy egy érthető cselekményt olvasson, amely közben jót szórakozik. Ám ha mindez szétesik és hosszas gondolkodás után sem lehet a helyére rakni, akkor azzal nem lehet mit kezdeni. Pont elég baromság történik a való életben egymással párhuzamosan ezer szálon, amire is kell figyelni, ezért nem szórakoztató egy könyv amely ugyanezt az élményt nyújtja.

Ám ha egy szűk réteget céloztok meg vele, akkor ne csodálkozzatok hogy a hagyományos olvasók között nem talál jó fogadtatásra. Sőt, ez kell hogy erőt adjon a továbbiakra, amely csak rajtatok múlik: vagy csiszoltok a műveken és megtaláljátok az arany középutat, ahol szinte minden olvasónak tetszik az írás, vagy tovább keresitek a számotokra megfelelő réteget, akiknek valójában szánjátok a művet.

Sok sikert kívánok mindenhez, csak így tovább, mivel értékelem az ebbe fektetett munkátokat. Látszik, hogy alkotni, építeni akartok.

[ Szerkesztve ]

Szia Rayyy!

Köszi a hozzászólásodat! Megtisztelsz, hogy időt szántál rám, így válaszolhatok, ezzel is segítve egy kicsit továbblépést.

Igyekszem mindenre kitérni és remélem, tisztázhatunk néhány dolgot.

„tehát marad a látens élmény.”
Én úgy gondoltam, hogy az olvasó NEM a saját szája íze szerint „formálja” a történetet, hanem egy-egy szituációban, döntési ponton választhat, hogy a történet – ami két logikai szálon, külön-külön meg lett már fogalmazva – milyen irányba folytatódjon. Választ az éppen aktuális kedvétől vezérelve a megadott lehetőségek közül melyik következzen be.
Így hát igazad van valóban marad a látens élmény, de nem is kívántam többet. Ezzel is lesz elég feladat.

„Szóval van egy ötleted, ami már valószínűleg – szerintem biztosan – rengeteg olvasó ember fejében megfogalmazódhatott.”
Ha ez ennyire kézenfekvő az remek, akkor ez azt jelenti, hogy van rá igény! Ez még inkább arra sarkal, hogy össze kéne hozni.
Eddig senki sem csinálta meg?
Az összetett dolgok már csak ilyenek. Sok a meló vele, de vagy megéri vagy sem. Aki ilyenbe fog, annak tisztában kell lenni azzal, hogy ez kétesélyes a buli. Könnyen csak a feleslegesen elvégzett munka és a kudarc élménye marad. Én mégis úgy gondolom, hogy az ötlet kivitelezhető, bár nem egyszerű a feladat.

„Aztán, ha jól veszem ki, már írtál egy (1 db) történetet életedben, amit meg is mertél mutatni valakinek. Tehát nem is vagy író.”
Nem, nem vagyok író, nem is állítottam. ...és nem vagyok hardware fejlesztő mérnök, jogász, könyvelő és profi programozó sem, pedig ezekre is mind szükségem van. Nem vagyok olyan sem pld. aki akár a legegyszerűbb alkatrész is le tudná gyártani egy kerékpárhoz a sufniban, mégis a meglévő alkatrészekből össze tudok rakni egy bringát és tudok bicajozni is.
Éppen ezért – mivel mindenhez nem értek, nem érthetek - keresek partnereket, akikkel átbeszélve, remélhetőleg meg tudjuk oldani a problémákat.

„nincs egy olyan szilárd koncepciód, amit el tudnál fogadtatni és meg tudnál védeni a csapattagok körében... magyarul regényötleted sincs a nagy projektre.”
Regényötletem, de az van, csak nem gondolom, hogy annak a megvalósítása a legfontosabb feladat. Lehet másnak sokkal jobb ötlete van. Akár neked. Csináljuk meg azt!
Én úgy gondolom, ha csapatban kívánunk dolgozni, akkor először a csapatot kell kialakítani. Abban meg kell határozni a szerepeket, a jogokat, a felelősségeket és aki elfogadja az ennek fényében dolgozzon együtt. Lesz a csapatban bizonyára olyan, aki dönt az aktuális témáról.
Nem akarom „megvédeni” az én koncepciómat. Vagyis igen, meg akarom védeni, de az nem egy regényötlet, hanem egy kicsit több. A regény, ha egyáltalán regény lesz az első, csak része az egésznek. Az ötlet többi része nélkül nem sokat ér, még ha a legremekebb írói mű, akkor sem. Könnyen elveszik a jelenlegi közegben, bárki potyán hozzáférhet. Az alkotóknak pedig max. a hírnév jut.

„Persze, tudom, hogy leírtad, hogy nem szeretnél gazdag lenni,”
De szeretnék. Ki ne szeretne? Csak nem minden áron.

„csóringeren”
Ez a jelző igen relatív fogalom. Én amikor használtam, azt szerettem volna érzékeltetni, hogy egy egyszerű hétköznapi átlagember vagyok, akinek nincs pénze a fenti ötlet megvalósításához, de még egy telek megvásárlásához sem. Miközben tudom, hogy vannak akiknek egy ilyen mértékű kiadás nem jelen gondot. Én azokhoz képest vagyok csóringer és mégis ilyen terveket dédelgetek.
Nem állt szándékomban senkit megbántani. Nem panasznak szántam – mint írtam nincs miért panaszkodnom - csak viszonyításként említettem.
Elnézést kérek, ha megbántottalak Téged, vagy bárki mást!

„Én egy albérletben lakom feleségemmel, pár hónap múlva már egy újszülőttel, és semmilyen reményem nincs, hogy valaha lesz saját lakásom vagy akár csak lakáshitelem... ennek ellenére, ha szétnézek a párom és az én családom körében, anyagilag elég magas szinten vagyok hozzájuk képest.”
Nem szívesen megyek bele magánéleti dolgokba, nem biztos, hogy ide való, de annyit azért engedj meg, hogy gratuláljak a kis jövevényhez. Hidd el nagy dolog ez! Sajnos sokaknak nem adatik meg. Meglátod sok szépség és sok göröngy lesz az életetekben míg felnő, de ahogy a fenti néhány sorodból kitűnik Te egy okos intelligens srác vagy, biztosan megoldod ezeket.
Bizonyára nem mindig lesz egyszerű, de ettől válik értékesé. Mázlista vagy.
Még tudnék mondani egy csomó „nagy életbölcsesség”-et, de megkíméllek Téged és mindenki mást is.
Jajaja! Annyit még: Én is, bocsánat MI is hasonlóan kezdtük a párommal közös életünket 100 Ft-tal. Hm! Érdekes az élet!
Gratulálok még egyszer és nagyon sok boldogságot kívánok Nektek egymáshoz!

„semmid nincs a kivitelezéshez. Még ötleted sem.”
Úgy tűnik egy kicsit másképpen látjuk a dolgokat, de ez nem baj. Bizonyára nem sikerült megfelelően fogalmaznom ahhoz, hogy átmenjenek, az általam szánt formában, az infók. Kérlek nézd át még egyszer és ne csak azt lásd, hogy írni kell valamit, hanem azt is hogy ezt hogyan gondolom szervezni, kontrollálni, kamatoztatni. Az eredeti írásban a vastagon szedet részek szándékosan lettek nyomatékosítva.
Tehát ötlet van. Egyszerű lépések sokasága igaz, de szerintem megoldható.

Üdv.
DS
...és sok sikert a gyerkőchöz!

Szia VIZion

Köszi a véleményed, szerintem is érdekesen lehet bonyolítani az olvasói élményt ezzel a technikával.
Ha jobban belemélyedsz, remélem akkor sem fogszu csalódni!

Üdv.
DS

Más:
Az előbb véletlen Neked írtam egy választ Rayyy helyett.
Mindkettőtöktől elnézést kérek! Remélem, azért olvassa Ő is a Neki szánt választ!

Új vok itt.
Van lehetőség visszavonni, törölni, újraküldeni megelő címzettnek, hibásan címzett üzenetet?

Köszi
DS

Ok. Köszi!

Köszönjük a gratulációt és a jókívánságot!

Ha úgy tűnik, hogy próbálom megragadni a téma negatív oldalát, akkor jól érzed Arról nem írnék neked, hogy ez az ötlet miért jó, mert ezt te úgyis jobban átgondoltad nálam, ráadásul "lelkesítő egymondatokból" kaphatsz még eleget. Inkább azt nézem, hogy szerintem min akadhat meg a dolog még akkor is, ha elindulni látszik a projekt.

Bennem is felmerült a kérdés, hogy van-e egyáltalán erre gyakorlati igény? Mármint arra, hogy egy történet közben döntéseket kelljen hozni. Szerintem nagy általánosságban nincs. Magamból és a környezetemből kiindulva azért állunk neki olvasni munka/iskola után vagy hétvégén (ha épp van rá idő) ((de elalvás előtt mindenképp)), hogy kicsit kilépjünk ebből a világból egy másikba, ahol sodornak minket az események és csak „hátradőlve” figyeljük a dolgok alakulását. Magyarán pihenünk... persze szellemileg aktív pihenés ez és nem nélkülözi a gondolkodást, de elgondolkodni dolgokról egészen más, mint konkrét döntéseket hozni.
Például: hazaérek este, eljutok odáig, hogy csend van, asszony alszik, én pedig még álomba merülés előtt kicsit át szeretném állítani az agyam a tegnap olvasott érdekes történet cselekményére... és ekkor egy döntési helyzet elé kerülök, gondolkodom, hogy merre tovább >> ekkor már nem is olvasok, hanem inkább azon gondolkodom, hogy mit olvassak, miközben a „könyv” ott van a kezemben... ez frusztrációt okozhat kikapcsolódás helyett. Nem az írón és a történetén merengek, hanem a saját döntésemen tépelődök. Talán kicsit erős példát hoztam, nem feltétlenül okoz egy ilyen döntés ekkora problémát, de ez sok dologtól függhet.

Talán az emberi természetből vagy egyszerűen abból fakadóan, hogy ez mindig is így volt, egy történettől egy lényegi végkifejletet várunk. Nem természetes úgy várni egy történet végét, hogy közben tudom, hogy lehet más befejezése is az olvasmánynak... ez szerintem elég sokat ront az olvasó motivációján >> azért olvasok el valamit, mert mikor elkezdtem olvasni, akkor szórakoztatónak találtam, így kíváncsi vagyok a végére >> de most ennek hány vége is van? Akkor tulajdonképpen mit is olvasok? Már most elfáradtam, inkább keresek egy hagyományos könyvet, amit aztán tudok emésztgetni, fel tudom dolgozni és le tudom vonni a megfelelő következtetéseimet.

Lehet olyan verzió is, mikor a végkifejlet nem változik, csak az oda vezető út... ez szerintem egyszerűen unalmas. Ha ugyanaz a vége a dolognak, akkor esetleg az érdekesség kedvéért elolvasok az elsőn kívül még egy változatot, de a harmadik már biztos, hogy soha többet nem fog érdekelni. Az újraolvasás élményét nekem az jelenti, hogy egy (szerintem) zseniális iromány több év múlva hozza ugyanazt a kielégülést, amit az első olvasásnál éreztem és úgy emlékszem rá, hogy még egyszer el kell olvasnom.... ha másodjára máshogy történik a dolog, eléggé megkavarodnék és elveszne a varázs.

Technikai dolgok
Kicsit jobban kifejtem, hogy hogy értettem azt, hogy semmid nincs.
- Szükség van egy szakmai gárdára, akik technikailag a kor követelményeinek megfelelő formába tudják hozni a cuccot (programozás, ilyesmi).
- Kell egy-két olyan ember, aki tényleg tud írni, nem csak álmodozik az íróságról, mert itt mégiscsak a történet lenne a lényeg, a végső termék, aminek minőséginek kellene lennie.
- Nagyon fontos egy korrektor és egy szerkesztő, mert nélkülük még egy egyszerű regény is szinteket süllyedhet az olvasó szemében... hát még egy ilyen bonyolult termék.
- Kell valaki, aki az egészet összefogja. Aki ért a részfolyamatokhoz, tudja optimalizálni a csapat teljesítményét, átlátja az egészet, hallgatnak rá az emberek.
- És végül, aki minderre szán egy kis pénzt, mert valami eredményt remél tőle, amiből ő is profitálhat.
- Plusz egy tesztolvasó közönség, aki nem a rokonság/baráti kör, mert elfogulatlan és tapasztalt véleményezőkre van szükség, de ez manapság sem szokott összejönni túl gyakran a könyvkiadás világában... mindegy.

Ha jól gondolom, akkor te egyik feladatot sem tudnád biztonsággal ellátni, mert a felsorolt dolgok közül egyikben sincs túl nagy tapasztalatod, vagy egyik sem a szakmád. Egyvalamire lehet mondani, hogy igazán a tiéd lehet, az az alapötlet. Viszont, ha az általad összehívott csapat megkapja a lendületet, akkor egyszerűen nem lesz rád szükség, maximum mint tesztolvasó, de akkor a végén mit mondasz? Hogy ez a tiéd? Ők tették bele a tudásukat és az idejüket, joggal mondhatják, hogy te adtál nekik egy tippet, de semmi több. >> Erre gondoltam, mikor azt mondtam, hogy konkrétabb dolognak kéne a kezedben lenni a toborzáshoz. Mutatni a csapattagoknak egy jó szinopszist például, amiről elhiszik, hogy érdemes érte dolgozni és amit a magadénak mondhatsz, nem kérdőjelezhetik meg a viszonyát hozzád. Ilyen az emberi természet, kell neki egy nagy nyíl, ami mutatja az utat. Ez lennél te elvileg... de ha nem vagy képes rá, akkor az kevés lesz, hogy az első megbeszélésre te telefonáltad össze a bandát.

Egyvalamit biztos elértél egyébként: már ketten gondolkodunk a dologról És ha a legtöbb felvetésemre ki tudsz találni valami megoldást, akkor elég közel kerülsz a sikeres megvalósításhoz.

[ Szerkesztve ]

Szia Biosphere!

Köszönöm a biztatást! Remélem lesz elég kitartásom.

Belenéztem az írásodba, tényleg csak belenéztem. Ígérem komolyabban is átolvasom, de most nem volt több időm. Az egyértelműen látszik, hogy iszonyatosan sok munkát fektettél bele. Le a kalappal!
Kialakult egy véleményem, de nem akarom megalapozatlanul bekiabálni a fórumra. Jelentkezni fogok amint határozottá érik, ha igényled itt, vagy akár magánban.

Köszi a türelmet!

Üdv.
DS

Szia!

Köszi! Van abban vmi, amit mondasz.
Mégis úgy gondolom, lehet ezzel a technikával olyan könyvet írni, mely szórakoztató, könnyed olvasmány. Egy más technikát igényel persze, de ésszerűen tervezve, szerkesztve, egy jó adminisztrációval megtámogatva, nem bonyolódik bele az író, vagy írók és remélhetőleg az olvasó is jól szórakozik. Ez technika nem azonos a hagyományossal. Itt az író nem csak érzelemből ír, hanem tervezetten, bizonyos korlátok között és azt színezi az érzelemmel. Másképp kuszaság születik.

Köszi még egyszer! Megerősítetted bennem, hogy jól gondolom a dolgokat.

Üdv.
DS

Hello d_smoulder

Köszönöm az ídődet, te máris többet foglakoztál az írásommal, mint a közvetlen környezetem
Várni fogom a jelenzkezésedet, és köszi mégegyszer!

Üdv!

Szia!

„Inkább azt nézem, hogy szerintem min akadhat meg a dolog még akkor is, ha elindulni látszik a projekt.”
Attól tartok ez közel visz ahhoz, hogy mit hogyan nem lehet megoldani.

„van-e egyáltalán erre gyakorlati igény? Mármint arra, hogy egy történet közben döntéseket kelljen hozni.”
Nyilván, hogy ez egy új élménnyel ruházza fel az olvasót. (Nem véletlenül nem használtam a gazdagítja jelzőt.) Aki nem csupán azért olvas, hogy kikapcsolódjon, hanem esetleg egy kicsit tornáztatni is kívánja az elméjét, annak bizonyára élményszámba megy egy ilyen mű olvasása.
Sokfélék vagyunk, mindenkinek más-más stílus tetszik. Ha azon rágódok hogy kinek, hány embernek fog tetszeni, akkor nem haladok semerre.
Nem akarok példákat, főleg túlzott példákat felhozni, de nem is olyan régen, még azt sem hite senki, hogy 0-kal és 1-ekkel le lehet írni, meg lehet nyerni a világot és most itt levelezünk.
Nem mondtam, hogy egyszerű, azt sem hogy mindenkinek erre van szüksége, sőt azt sem, hogy ehhez én kellek. ...de lehet ilyet csinálni. Van annyi értelem benne, mintha a hintaszékben söröznék, leinnám a pólómat és várnám, hogy teljenek a napok.
Azt akarom csak mondani, hogy ha nem kezdem, kezdjük el, akkor -mint írtam – marad a fiókban. Ha nekifogunk, lehet vkinek – akár írói, akár olvasói oldalon - tetszeni fog.

„Lehet olyan verzió is, mikor a végkifejlet nem változik, csak az oda vezető út... ez szerintem egyszerűen unalmas”
Ez nyilván a Te szubjektív véleményed, ami alátámasztja az intelligenciádról alkotott álláspontomat, de ne feledd sokan olvasnak olyan műveket is, egymás után, amik szinte azonosak egymással. Romantikus igényüket mégis kielégíti, hogy a szereplőkön kívül szinte semmi nem változik a sablon működik.
Ezzel nem minősíteni akarom ezeket az olvasókat, csak ismét rávilágítani arra, amit fent írtam, hogy „Sokfélék vagyunk...”. Ne döntsünk mások helyett!

„ha másodjára máshogy történik a dolog, eléggé megkavarodnék és elveszne a varázs.”
...de kapnál egy másik varázslatot, amitől most még idegenkedsz.
Valaki pedig előbb, vagy utóbb megcsinálja. Mégsem hinném, hogy ezzel vége lenne a varázslatnak, szerintem csak fokozódik, színesebb lesz.
Másrészt viszont, a jelen művek ezzel egy időben nem tűnnek el. Azok a zseniális alkotások, amiket említettél, megmaradnak és bizonyára születnek újak is. Ez egy alternatíva csupán. Az olvasó meg a piac úgyis tudja melyikből mennyi kell.

„Technikai dolgok”
Igen ezt hasonlóan látjuk. Mindez kell hozzá. Sőőőt...!!!

„Viszont, ha az általad összehívott csapat megkapja a lendületet, akkor egyszerűen nem lesz rád szükség”
Én úgy gondolom, hogy az alapötlet – mármint ami az írást, annak technikáját illeti - nagyjából kiment azzal, hogy megjelent a cikk. Innentől kezdve, ha valaki meg akarja csinálni, simán megcsinálhatja nélkülem. Mint írtam a cikkben, jogilag nem tehetek semmit. Ha benne leszek, akkor mázlista vagyok, ha nem akkor így jártam.
Tételezzük fel, hogy nekem sikerül és megjelenik az első ilyen mű, netán még sikere is lesz, gondolod nem lesz más, aki tud és akar is ilyet összehozni. Dőreség lenne ezt feltételezni.
Nincs védelem. Mindenki olyat, és úgy ír ahogy akar. Így van ez rendjén. Mindenki gazdagítja a palettát, még ha nem is a saját kölyke teljes mértékben, amit szül.
Ez már csak egy ilyen világ.
Mindenesetre az ötlet nem maradt a fiókban.

Hogy életképes legyen az egész, fontos egy jó csapat, akik jót és jól írnak. Az olvasó ezért válassza őket. Ugyanúgy működik ez itt is mint más könyvek esetén, nem kell ezt ragozni.

„kell neki egy nagy nyíl, ami mutatja az utat.”
A nagy nyíl maga a stílus. Ha valaki fogékony rá, dolgozik érte, mert elragadja az alkotás élménye, ha nem érzi magának, akkor nem is annyira akarom hogy itt tevékenykedjen.

„Egyvalamit biztos elértél egyébként: már ketten gondolkodunk a dologról”
Ennek nagyon örülök és megtisztelsz, hogy velem gondolkodsz!

Egy kérdés?
Mond csak, Te hogyan képzeled a kiadást, a megjelenítést?

Köszi
DS

Szia!

Priviben küldöm a véleményem.

Üdv.
DS

Nekem úgy tűnik, hogy egy olyan területen gondolod magad úttörőnek, ahol valójában már rengetegen jártak előtted - kicsit olyan ez, mintha azzal jönnél, hogy eszedbe jutott egy olyan közlekedési eszköz, aminek négy kereke van és belsőégésű motor hajtja.
A Wikipedia szerint az első "lapozgatós könyv" 1941-ben jelent meg, az első számítógépes szöveges kalandjáték (manapság ez "interactive fiction" név alatt fut) meg 1975-ben. Azóta mindkét formátumban rengeteg mű jelent meg, rengeteg tapasztalat gyűlt össze azzal kapcsolatban, hogy technikailag, művészileg és pénzügyileg mit és hogyan lehet vagy érdemes csinálni.
Ami a közelmúlt eseményeit illeti, ott egyetlen sikeres projekt rémlik, a műfaj lelkes és tehetséges művelője, Andrew Plotkin indított egy sikeres Kickstarter projectet, amiből most ősz végére lesz talán konkrétan valami.

Én a helyedben azzal kezdeném, hogy csak hobbiból összeraknék egy kisebb novellát - vannak hozzá megfelelő toolok, csak neki kell állnod és írnod. Nézd meg, hogy a dolog egyáltalán ezen a szinten mennyire megy, látni fogod valamennyire, hogy mekkora melóra számíthatsz, ilyenek.

[ Szerkesztve ]