Neked is a cikk írójának is ugyanazt tudom mondani. Vagy legyen egy régi kaland-játék-kockázat szerű könyv, vagy egy hagyományos (két párhuzamos idősík még belefér, csak ezek legyenek összefüggésben egymással és nyomon lehessen követni a lineáris időrendben történő eseményeket).

Nálad azért hagytam abba az olvasást, mert az elején még jól indult a párhuzamos cselekmény, aztán később annyira összekeveredett, hogy már te sem tudtad kit hogyan vittél be a könyvbe (ezt ráadásul el is ismerted a posztodban). Ha te sem érted, akkor az olvasó hogyan értse meg?

Egy hagyományos kétbites olvasó - mint amilyen magam is vagyok - arra vágyik, hogy egy érthető cselekményt olvasson, amely közben jót szórakozik. Ám ha mindez szétesik és hosszas gondolkodás után sem lehet a helyére rakni, akkor azzal nem lehet mit kezdeni. Pont elég baromság történik a való életben egymással párhuzamosan ezer szálon, amire is kell figyelni, ezért nem szórakoztató egy könyv amely ugyanezt az élményt nyújtja.

Ám ha egy szűk réteget céloztok meg vele, akkor ne csodálkozzatok hogy a hagyományos olvasók között nem talál jó fogadtatásra. Sőt, ez kell hogy erőt adjon a továbbiakra, amely csak rajtatok múlik: vagy csiszoltok a műveken és megtaláljátok az arany középutat, ahol szinte minden olvasónak tetszik az írás, vagy tovább keresitek a számotokra megfelelő réteget, akiknek valójában szánjátok a művet.

Sok sikert kívánok mindenhez, csak így tovább, mivel értékelem az ebbe fektetett munkátokat. Látszik, hogy alkotni, építeni akartok.

[ Szerkesztve ]