Kicsit ködös nekem ez az írás... megpróbálom tisztázni (csakúgy magamban... persze ez egy fórum):

Valamikor régen kitaláltad, hogy milyen jó lenne egy olyan „történet”, amit az olvasó a saját szája íze szerint formálhat az adott helyeken meghozott döntéseivel. Itt már meg is jegyzem, hogy ez az ötlet kb. azóta foglalkoztatja az embereket, amióta a világon elterjedt a regények olvasása. Ráadásul ez csak látens megoldás – arra a legbelső igényre, hogy valóban meghatározhass egy megkezdett történetet – , valójában nem alakítod a történetet, ugyanúgy előre megépített utcákon haladsz, csak több a kereszteződés, mint egy „hagyományos” regénynél. Nyilván az általam megfogalmazott, legbelső igény kielégítésére nincs technikai lehetőség, majd lehet, hogy egyszer lesz, a szuperintelligens, gondolatolvasó MI-k korában... tehát marad a látens élmény.
Szóval van egy ötleted, ami már valószínűleg – szerintem biztosan – rengeteg olvasó ember fejében megfogalmazódhatott.

Aztán, ha jól veszem ki, már írtál egy (1 db) történetet életedben, amit meg is mertél mutatni valakinek. Tehát nem is vagy író. Az az egy történet sem kapott valami pozitív fogadtatást.

Ezután elgondolkodtál az ötleted gyakorlatba való átültetésére és rájöttél, hogy jelentős méretű szakmai csapatot kell hozzá toboroznod, akik mind elhivatottak az ügy iránt és jól teljesítik a rájuk bízott feladatokat... még akkor is, ha csak csekély anyagi ellenszolgáltatás helyezhető kilátásba nekik munkájuk eredményeként. Aha.

Kellene még hozzá pénz technológiai infrastruktúrára és a kevésbé elkötelezett csapattagok kifizetésére, plusz reklámra, marketingre. Aha.

Ráadásul az első „iromány” alapötletét is már csapatban szeretnéd lefektetni, amiből nekem az jön le, hogy nincs egy olyan szilárd koncepciód, amit el tudnál fogadtatni és meg tudnál védeni a csapattagok körében... magyarul regényötleted sincs a nagy projektre.

És mindezek után még meg is szeretnél gazdagodni a dologból. Magyarországon. Persze, tudom, hogy leírtad, hogy nem szeretnél gazdag lenni, meg neked jó úgy, ahogy most van... csóringeren. Erről csak annyit, hogy ebben az országban az nem számít csóringernek, aki tud fizetni egy hitelt, azon gondolkodik, hogy átköltözik máshova és közben nincsenek akkora problémái, hogy megakadályozzák abban, hogy ilyen írásokat publikáljon egy fórumon. Én egy albérletben lakom feleségemmel, pár hónap múlva már egy újszülőttel, és semmilyen reményem nincs, hogy valaha lesz saját lakásom vagy akár csak lakáshitelem... ennek ellenére, ha szétnézek a párom és az én családom körében, anyagilag elég magas szinten vagyok hozzájuk képest. Még így is. Ezt csak azért írom le, hogy más szempontjából is ráláss kicsit a saját „csóringerségedre”.
A lényeg, hogy szeretnél belőle pénzt is látni. Még akkor is, ha az álomtelek már elúszott.

Én úgy gondolom, hogy először meg kéne próbálnod írni egy önálló, egyszerű kis történetet, ami el tud jutni odáig, hogy valahol publikálják. Ha ez megvan, akkor lehet létjogosultsága az ilyen nagy ötleteknek, mert addig – jelen állás szerint – semmid nincs a kivitelezéshez. Még ötleted sem.

Azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem rosszindulat táplálta az írásomat és ha esetleg vannak olyan dolgok, amiket szerinted félreértettem és úgy véleményeztem, akkor meggyőzhető vagyok más szempontokról is.