Üdv!

Nos, én is hasonló gondolatokkal küzdök néha, mert én is írnék. Eleinte apróbb novellákat írtam, eltérő univerzumokkal, kettőre voltam nagyon büszke. Aztán felcsillant az isteni szikra, hogy ezt a kettőt össze lehetne vonni, azaz kanonizálni: az univerzumot közössé tenni, a szereplőket átnevezni, az ok-okozati összefüggéseket egyeztetni és ezzel együtt a háttér is tágulna. Bejött az, amitől féltem: elakadtam vele. Olyan apróságokon borul a hitelesség, hogy az egyikben eredetileg nincs mágia, míg a másikban aktívan használják, a casus belli is nyakatekert, valamint nem csak névben akartam egyeztetni a világot, hanem a cselekményt is módosítani kellett az új határok miatt. Azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hiszen a két novellát majd publikussá akarom tenni, mert látok benne fantáziát. Az előtte megírtakban annyira nem.

Régen valamilyen szinten lenéztem az írókat ("micsoda szabadság"), ma már becsülöm őket, mert nem olyan egyszerű munkát űznek.