..és ugyan ilyen érdekes kérdés még, ha fénysebességgel tolatsz, ugyanis a sofőrnek semmi sem tűnik fel (a fénycsóva világít), de a szemlélődő észre sem vesz, azt sem tudja, hogy ott vagy 
[Re:] [Barthezz2:] Fénysebesség kontra világítás - BLOGOUT fórum
üzenetek
hozzászólások
Akkor vörösbe tolódik el a fényszóró fénye, nem? Már ha azt az esetet vizsgáljuk, ami fentebb fejtegetve van joysefke által, azaz csak közel fénysebességgel haladunk.
joysefke:
De amit leírtál, az arra az esetre vonatkoztatható, ha közel fénysebességgel haladunk. De mi a helyzet, ha elérjük(és most tekintsünk el attól, hogy lehetetlen)?
[ Szerkesztve ]
Ez azért érdekes, mert a világegyetem tágul és a körülöttünk lévő cucc 75 százalékát nem is látod - ezért van sötét éjszaka, egyszerűen ide sem ér a fényük
Persze az is kérdés, hogy emberi szemmel mit látsz és egyéb hullámhossztartományban......
Semmi. Inercia rendszeren belül minden ugyan úgy működik, mint normális esetben, nem tudsz különséget tenni. Rendszeren belül a fény os c-vel fog terjedni és minden normális. Külső szemlélődőként pediglen a téridő úgy görbül, hogy a fényt állandó sebességűnek lásd. Ezért láthatja a külső szemlélődő, hogy eltorzulnak a "benti" dolgok. A téridő deformálódik, hogy a c állandó maradhasson külső szemlélődő számára is.
Miért változtatna azon, amit leírtál?
Csak egy kiegészítés.
Itt egyébként utazhatsz fény sebességgel igaz a távolságok miatt tényleg nem gyors 
...ezért van sötét éjszaka, egyszerűen ide sem ér a fényük
Ideér az a fény, csak alacsonyabb hullámhosszra/energiaszintre tolódik, ezért esik ki a látható színtartományból. Sőt, "láthatunk" is a "fényhatáron" túlra, ha valami nagyobb energiájú sugárzás keletkezik, ami a mi látástartományunkba tolódik le.
Van egy másik ok is. Mivel a kisugárzott energia, a távolság négyzetével arányosan csökken, egyszerűen túl kevés foton érkezik. Ennek a kompenzálására használnak optikai eszközöket a csillagászok. A nagyítás helyett a fényerő növelését tekintik célnak, az információ gyűjtéskor.
Huh, Olbers paradox néven utána lehet nézni, hogy miről is van szó, illetve, hogy hogyan lehet ezt a a paradoxont feloldani. Ajánlom a témában Dávid Gyula előadását. Pocsák a videó minősége, de az előadás nagyon évezetes. Az egyik és talán leglényegesebb feloldása a paradoxonnak az, hogy a tér véges (ugyan akkor határtalan, de ez perpil minegy).
Attól, hogy a tér tágul és ezért a sugárzás hullámhossza a dopler effekt miatt eltolódik lényegtelen, mert attól az energia még megérkezik. Az is lényegtelen, hogy a távolság négyzetes arányában csökken az adott térpontól érkező energia, mert az adott távolsághoz tartozó térrész teljes felülete ugyan úgy négyzetes arányban növekszik, így a távolságtól nem függ az érkező energia mennyiség.
Az Olbers paradoxon feloldása az egyik bizonyítéka a nagy bumm elméletnek, illetve ezzel a feloldással cáfolták meg a térben és időben végtelen világszemléletet.
üdv, föccer
Is-is.
Elektromágneses hullám, amely a foton részecske révén lép kölcsönhatásba a téridővel. A fotonnak nincs nyugalmi tömege, ezért képes c-vel terjedni.
Huhh, elég sok videója van YT-on, lesz mit néznem egy darabig
"Az is lényegtelen, hogy a távolság négyzetes arányában csökken az adott térpontól érkező energia, mert az adott távolsághoz tartozó térrész teljes felülete ugyan úgy négyzetes arányban növekszik, így a távolságtól nem függ az érkező energia mennyiség."
Ezt nem értem!
Logikusnak az tűnik, hogy a négyzetes arányban növekszik a tér területe/felülete. A növekvő térben, egyenletesen eloszló energia, ezért csökken a távolság négyzetének arányos mértékben.
Ráadásul mérésekkel igazolható is az energia eloszlása a térben.
Most mint emberi szemlélődő ment a kérdés-válasz 400-700 nm -es tartományban.
Egyébként azért nincs is értelme ilyen elven, hogy milyen színbe tolódik a sugárzás, mert mindkét esetben az emberi szem számára érzékelhetetlen...
[ Szerkesztve ]
R távolságan lévő energiaforrásról beszélünk. Ellenben R távolságban nem csak az az egy energiaforrás van, hanem sok. Éljünk azzal a feltételezéssel, hogy a tér egyenletesen tartalmaz anyagot, amely sugároz (minden anyag sugároz és a tér kellően nagy léptékben homogénnek tekinthető). Ekkor a Földről tekintve R sugarú gömb felületéről érkezik a teljes energia. Tekinthetjük úgy is, hogy a homogénen elszórt csillagok gyakorisága négyzetesen arányos az R sugárral, pont úgy, mint az egyes csillagok által felénk sugárzott energia.
Én egy másik esélyt vázoltam fel.
Lehetséges, hogy 700 nm alá csökken egy sugárzás energiaszintje. Ennek következtében válik láthatóvá.
Kicsit kezd szétesni hármatok beszélgetése.
Csabroncka:
Ez azért érdekes, mert a világegyetem tágul és a körülöttünk lévő cucc 75 százalékát nem is látod - ezért van sötét éjszaka, egyszerűen ide sem ér a fényük
Persze az is kérdés, hogy emberi szemmel mit látsz és egyéb hullámhossztartományban......
A sötét anyagot ne keverjük ide.
Amit írtál az érintőlegesen kapcsolódik az Olbers paradoxonhoz, ami azt fejtegeti, hogy egy statikus (öröktől létező, végtelen kiterjedésű nem változó világegyetemben világosnak kéne lenni a csillagközi térnek és nem sötétnek). ennek a paradoxonnak több feloldása is van, ráadásul a mi világegyetemünk is rendelkezik legalább két tulajdonsággal amelyek mindegyike egyedül is fel tudná oldani a paradoxont: véges életkor és tágulás.
Ha nem tágulna világegyetem, hanem egyszerűen végtelen lenne a kiterjedése, de véges az életkora, akkor is sötétnek látnád az égboltot, mert az eltelt 13Mrd év nem lett volna elegendő, hogy sugárzással megtöltse. Szóval a gondolatmeneted itt egy picit kiigazításra szorul.
föccer:
Attól, hogy a tér tágul és ezért a sugárzás hullámhossza a dopler effekt miatt eltolódik lényegtelen, mert attól az energia még megérkezik. Az is lényegtelen, hogy a távolság négyzetes arányában csökken az adott térpontól érkező energia, mert az adott távolsághoz tartozó térrész teljes felülete ugyan úgy négyzetes arányban növekszik, így a távolságtól nem függ az érkező energia mennyiség.
te itt az Olbers paradoxonról beszélsz, hogy egy adott térszög által határolt gömbfelületre integrálod a fluxust:
minél messzebbi objektumokat nézel, azok fénye a távolsággal négyzetesen csökken, de a térszögön belülre eső objektumok száma a távolsággal ugyanilyen arányban növekszik. ez mind szép és jó (és a paradoxonon belül) igaz, de nem hiszem, hogy a 27-es hsz az Olbers paradoxonról szólna, hanem inkább egyszerűen a távoli objektumok fényének vöröseltolódásáról. Persze a paradoxon feloldása és a vöröseltolódás összefüggenek
Attól, hogy a tér tágul és ezért a sugárzás hullámhossza a dopler effekt miatt eltolódik lényegtelen, mert attól az energia még megérkezik.
Nem hiszem, hogy lényegtelen lenne:
Az univerzum nyilván tele van galaxisokkal, melyek az univerzum tágulása miatt a fénysebességnél gyorsabban távolodnak tőlünk. Az ezekben a galaxisokban születő új csillagok fénye soha nem jut el hozzánk.
Barthezz2:
De amit leírtál, az arra az esetre vonatkoztatható, ha közel fénysebességgel haladunk. De mi a helyzet, ha elérjük(és most tekintsünk el attól, hogy lehetetlen)?
-Elég nehéz attól eltekinteni, hogy lehetetlen elérni a fénysebességet.
-Ha pedig elérnénk (amit nem lehet), minden fizikai megfigyelésünk és eszmefuttatásunk azon alapul, hogy honnan milyen bejövő fényt, elektromágneses hullámot érzékelünk (látás).
Ez a filozófia ködébe veszik, ami engem teljesen hidegen hagy, mert a való világ és annak fizikája is eléggé bonyolult és érthetetlen anélkül, hogy azokon a dolgokon tűnődnénk, ami a fizika jelenlegi állása szerint nem lehetséges.
A filozófiai kérdés, amire Te a választ keresed, az lenne, hogy: ha te egy fénysugár lennél, ami száguld(? -lehet nem is száguld, hanem áll-) keresztül az univerzumon, akkor milyennek érzékelnéd a világot.
[ Szerkesztve ]
Megnézem a linkelt tartalmat.
Egyenlőre tovább növelted a kétségeimet.
"..Éljünk azzal a feltételezéssel, hogy a tér egyenletesen tartalmaz anyagot.."
De nem tartalmaz egyenletesen vagy egyenletes elosztásban anyagot.
A szupermasszív feketelyukakban akkora mennyiségű anyag sűrűsödik egy matematikai pontba, hogy galaxisokat képesek a gravitációs terükben megtartani. Ráadásul nem is sugároznak. Egyes feltételezések szerint mégis, mert a tömegük csökkenésére magyarázat szükséges, de ez esetben sem jelentős a sugárzás mértéke. Kárpótlásul hatalmas területeken az anyag és energia sürüsége közel nulla.
Ráadásul bevezettük a sötét energiát és sötét anyagot. Ami az éter elmélet modernebb formájának is tekinthető, némi iróniával. Sokat nem tudunk róluk, de annyi biztos, hogy nem tudjuk érzékelni a jelenlétüket.
Ezzel a "(minden anyag sugároz" feltételezést is kidobhatjuk.
"Tekinthetjük úgy is, hogy a homogénen elszórt csillagok gyakorisága négyzetesen arányos az R sugárral"
Tekinthetjük, csak nem a mi világegyetemünk szabályai szerint.
Mivel létezik nappal és éjszaka, nem igazolható a feltételezés.
"...pont úgy, mint az egyes csillagok által felénk sugárzott energia."
Ez azt jelentené, hogy minden irányból annyi energiát kapunk, mint a Napból?
Nem érzem, hogy filozófiai kérdés lenne. Nem érdekel, hogy a foton mit érez, mikor elszáguld az univerzumban, csupán feldobtam egy elméleti kérdést, hogy mikor a fény, fénysebességgel halad, és én is, akkor ha felkapcsolok egy lámpát, mi fog történni.
Nagyon sok mindenről, nagyon sok mindent tudunk, de még így is édes kevés ahhoz, hogy teljesen megértsük a körülöttünk lévő világot. Ráadásul az általunk jelenleg vélt dolgok egy részéről simán kiderülhet később, hogy teljesen tévúton jártunk, holott már-már bizonyítván éreztük az adott teóriát.
Ennyi erővel elég sok minden csak filozofikus jelenleg is. Ez visz minket előbbre, nem?
A klasszikus mechanika és Einstein speciális relativitás elmélete tökélestes választ ad a kérdésedre.
A hajóból kibocsájtott fény, minden esetben fénysebességgel halad. Bármely irányban hagyja el a hajót, a fénysebesség azonos marad. A hajóhoz képest.
Ha az inerciarendszeren belül van egy egy szemlélő, akkor ő is fénysebességgel érkező fényt lát. Legfeljebb a fény energiaszintje (hullámhossza) változik attól függően, hogy a fényforrása közeledik vagy távolodik az inerciarendszeren belül.
Ha eltekintünk az inerciarendszertől, akkor a kérdés már nem értelmezhető.
Én hozzád képest, vélhetően, sebesség eltérés nélkül haladok. A Naphoz, Holdhoz és a többi bolygóhoz képest elérő irányban és sebességgel haladok. Sőt a Világegyetem tágulása okán, akár fénysebességgel is távolodhatok egy másik égitesttől. Erről persze nem tudhatok.
