Kicsit kezd szétesni hármatok beszélgetése.

Csabroncka:

Ez azért érdekes, mert a világegyetem tágul és a körülöttünk lévő cucc 75 százalékát nem is látod - ezért van sötét éjszaka, egyszerűen ide sem ér a fényük

Persze az is kérdés, hogy emberi szemmel mit látsz és egyéb hullámhossztartományban......

A sötét anyagot ne keverjük ide.

Amit írtál az érintőlegesen kapcsolódik az Olbers paradoxonhoz, ami azt fejtegeti, hogy egy statikus (öröktől létező, végtelen kiterjedésű nem változó világegyetemben világosnak kéne lenni a csillagközi térnek és nem sötétnek). ennek a paradoxonnak több feloldása is van, ráadásul a mi világegyetemünk is rendelkezik legalább két tulajdonsággal amelyek mindegyike egyedül is fel tudná oldani a paradoxont: véges életkor és tágulás.

Ha nem tágulna világegyetem, hanem egyszerűen végtelen lenne a kiterjedése, de véges az életkora, akkor is sötétnek látnád az égboltot, mert az eltelt 13Mrd év nem lett volna elegendő, hogy sugárzással megtöltse. Szóval a gondolatmeneted itt egy picit kiigazításra szorul.

föccer:
Attól, hogy a tér tágul és ezért a sugárzás hullámhossza a dopler effekt miatt eltolódik lényegtelen, mert attól az energia még megérkezik. Az is lényegtelen, hogy a távolság négyzetes arányában csökken az adott térpontól érkező energia, mert az adott távolsághoz tartozó térrész teljes felülete ugyan úgy négyzetes arányban növekszik, így a távolságtól nem függ az érkező energia mennyiség.

te itt az Olbers paradoxonról beszélsz, hogy egy adott térszög által határolt gömbfelületre integrálod a fluxust:
minél messzebbi objektumokat nézel, azok fénye a távolsággal négyzetesen csökken, de a térszögön belülre eső objektumok száma a távolsággal ugyanilyen arányban növekszik. ez mind szép és jó (és a paradoxonon belül) igaz, de nem hiszem, hogy a 27-es hsz az Olbers paradoxonról szólna, hanem inkább egyszerűen a távoli objektumok fényének vöröseltolódásáról. Persze a paradoxon feloldása és a vöröseltolódás összefüggenek

Attól, hogy a tér tágul és ezért a sugárzás hullámhossza a dopler effekt miatt eltolódik lényegtelen, mert attól az energia még megérkezik.

Nem hiszem, hogy lényegtelen lenne:
Az univerzum nyilván tele van galaxisokkal, melyek az univerzum tágulása miatt a fénysebességnél gyorsabban távolodnak tőlünk. Az ezekben a galaxisokban születő új csillagok fénye soha nem jut el hozzánk.

Barthezz2:

De amit leírtál, az arra az esetre vonatkoztatható, ha közel fénysebességgel haladunk. De mi a helyzet, ha elérjük(és most tekintsünk el attól, hogy lehetetlen)?

-Elég nehéz attól eltekinteni, hogy lehetetlen elérni a fénysebességet.
-Ha pedig elérnénk (amit nem lehet), minden fizikai megfigyelésünk és eszmefuttatásunk azon alapul, hogy honnan milyen bejövő fényt, elektromágneses hullámot érzékelünk (látás).
Ez a filozófia ködébe veszik, ami engem teljesen hidegen hagy, mert a való világ és annak fizikája is eléggé bonyolult és érthetetlen anélkül, hogy azokon a dolgokon tűnődnénk, ami a fizika jelenlegi állása szerint nem lehetséges.
A filozófiai kérdés, amire Te a választ keresed, az lenne, hogy: ha te egy fénysugár lennél, ami száguld(? -lehet nem is száguld, hanem áll-) keresztül az univerzumon, akkor milyennek érzékelnéd a világot.

[ Szerkesztve ]