Mondjuk azért, mert megvan az élete, a boldogsága és semmi szüksége sincs benne egy tizenéves korából származó ex -re.

Nem kell, ha igaz a mese a liftnél úgyis megértett mindent. De új családdal mihez kezdene vele ezer év után. Ok nélkül megbántották, magára hagyták. Ami volt elmúlt, ilyen ez az élet Jelen esetben itt a hímnemű hülyesége volt az egész, ha jó szándékból is csinálta.

szerk: Talán mert eltelt 2x év? Az élet nem egy brazil szappanopera. Nem azért szakadtak el, mert a körülmények úgy hozták. Egy rossz döntés az egyik oldalról ami akkor véglegesnek tűnt és 2x évig az is maradt. A nőnek új családja van, mit akarna egy régi szereplőtől a történtek után, pláne hogy a szereplő küldte el mert gyenge volt. Hiába akart jót, az élet nem így működik. Ha valami van meg kell beszélni, nem a másik helyett eldönteni neki mi a jó.

Somatom Biztosan nem két hét volt az, annyit kért hogy el tudja engedni. Még valószínűleg nagyon sokáig lehetett volna ezen változtatni, de nem úgy történt. Ha valakinek azt mondják menjen a fenébe és van némi büszkesége az menni fog ha meghagyják a hitében. Eléggé közhely, de néma borjúnak....

[ Szerkesztve ]

Persze. Charlie döntése számomra is idegen. Szerintem egy 18 éves lány számára is világos, hogy az intézetis fiúk nem úgy indulnak neki a nagybetűs életnek, hogy vásárolnak egy pecót a Rózsadombon. Nem volt titok előtte Charlie múltja. Szerintem is egy beszélgetést minimum ért volna a szitu. Ez, így valóban szappanoperás.

Őt Zsuzsinak, engem akkoriban Jiminek hívtak.

És ez a történet bizton állíthatom valós. Velem, az íróval, veletek megtörtént, vagy meg fog történni. Nem pont így, nem feltétlen ezen okok és okozatok, nem Charlie és nem Erika lesz, vagy volt.
De, mindenki életében van legalább egy hajókázás és végül mindenki kiköt valahol. Lehet egy sebes hajóval könnyedén suhanva a kikötő csendes vizébe, ám lehet egy ütött-kopott, lukas ladikkal evickélve.
Rajtad áll, mit engedsz el és mi az mit megtartasz az útból.

Nem volt jó újraélni..
Mindazonáltal köszönöm az írásod!

"Nem volt jó újraélni.."

Ám ha egyszer mégis megosztod velünk egy bejegyzésben, azt megköszönjük. Lecsekkoltalak, ám nem láttam ilyen jellegű posztot tőled, ezért bátorkodtam felhozni.

[ Szerkesztve ]

Te talán nem élted át újra? Nekem kifejezetten fájt elolvasni. Szerintem is mindannyiunknak van legalább egy ilyen fájó története.

Nem tartom valószínűnek. Ha, felhánytorgatom magamban, leránt. És azt nem akarom.
Egyébként részleteiben vannak karcolatok, inkább szabadversek formájában, papír alapon. Ám a publikációtól tartózkodom.
De, ki tudja mit hoz a holnap..

Igazán szép és elgondolkodtató történet ! Köszönöm hogy megosztottad velünk!

Szerintem jó írás, de szerintem sem igaz történet, többek között épp azért, mert ahhoz túl "jól van megírva". Esetleg az alapja az, az lehet saját élmény.

Volt nekem olyan élményem, amit ha felkeltenek is részletesen le tudom írni

Van ami meg néha annyira gyötör , jó-rossz értelemben, hogy a fejemben már annyira ki van rajzolódva, hogy csak le kéne írni.

Szóval , hogy kinek mennyire van stilisztikai érzéke a tollforgatáshoz, nem tudhatjuk.

Írok kitaláltat meg igazit "túl jól" megírva, nem tudnád melyik-melyik

Egy ember már ezt megírta.
Érdekes pont olyan avataros mint te.

Akkor is elmondtuk már az írásnak nem az volt a lényege hogy eldöntsd te hogy igaz vagy nem.
Maga a sztori lebilincselő érdekes ha igaz ha nem.
Szerintem lényegtelen.
Ennél sokkal furcsább dolgok is megtörténnek emberekkel.

Történet, közepén kezdtem bizakodni, abban, hogy Amikor a nagymama előkerült akkor kiböki, higy Erika elvált és ujra szabad a. pálya.

Banális, őszinte, szívfacsaró.

Nagyjából egykorúak lehetünk. Ennyi idősen a legtöbb embernek már van egy Erikája (vagy Erikje). Ha nincsen, akkor vagy olyan szerencsés volt, hogy összejöttek a dolgok, vagy egy (az?) igazi megtalálása és elveszítése előtt beletörődött abba, ami kéznél volt.

Az írásnak nyilván nem volt célja ezt bemutatni - sőt, kifejezetten üti a témát -, de bennem azért hiányjelként maradt meg a szerző és felesége viszonya. Sok éven, és két gyereken keresztül valaki mellett, miközben más váltja ki belőle a fent leírtakat.

Azoknak, akik nem értik, miért hagyta ott a lányt: Ténylegesen létező lelki jelenség a kisebbrendűségi érzésből, és megfelelési/teljesítési kényszerből fakadó blokk. Amikor folyamatosan azt hiszi, hogy nem elég jó a másiknak, az jobbat érdemel nála stb. A szerző hátterével ez teljesen érthető érzés is.
A szakítást követő gyászmunkát meg mindenképp el kell végezni. Van, akinek ez megy két hét alatt, és van, akinek évek kellenek az egyes lépéseken való átjutáshoz.

Lehet, hogy túlzásnak fog hatni amit írok, de ha egyetlen más írás sem lenne, akkor is jó döntés volt, már ezért érdemes volt létrehozni a LOGOUT "OFF topic" szekcióját minden "ellendrukker", "kritizáló" és ennek létjogosultságát megkérdőjelező felhasználó véleményének ellenére, annak idején...

Az írás témaválasztása kitűnő, a story magával ragadó és a leírás is nagyon jó. Elgondolkodtató, érzelmeket, érzéseket felkavaró, nagyon meg tudja fogni az embert. Bizonyára azért, mert valóban, talán mindannyiunk, vagy a legtöbb ember életében volt/van hasonló szituáció, élmény. És éppen ezért teljesen lényegtelen, hogy a történet valódi vagy kitalált. Ez egy írás, egy novella. Nem fontos, hogy megtörtént-e vagy sem (akár meg is történhetett volna), nem fontos, hogy igaz legyen. Az a lényeges, hogy milyen érzelmeket vált ki az olvasókból. Mennyire tudnak azonosulni vele, milyen gondolatokat ébreszt bennük, mennyire kavarja fel őket érzelmileg? És meg kell mondjam, ez az írás senkit nem hagy közömbösen, akinek az érzelmek fontosak az életében, akik cselekedeteit sokszor ezek az érzelmek irányítják.

Én örömmel olvastam és bizony nagyon felkavart. És ami a legjobban mutatja, hogy ez egy jó és jól megírt történet, hogy rengeteg kérdést vetett fel bennem. Miért így? Miért nem tette ezt, miért nem tette azt? Mit gondolhat magában Erika? Mit gondol a mostani férje? Stb...stb...

Na, ezért is nagyszerű ez az írás!

Köszönöm!

[ Szerkesztve ]

Nagyon kíváncsi lennék Erika szemszögéből a történetre. Valaki írta, hogy a Charlie, jobban szerette az Erikát, mint fordítva. De szerintem ezt nem lehet csak így eldönteni.

Az érződik a storyból, hogy Erika hamarabb, könnyebben túljutott az egészen és már nem rágódott a dolgokon.

Én még nagyon fiatal vagyok, de úgy érzem nekem is volt egy Erikám. Bár, hogy ő volt e az vagy a következő
hölgy...ezt nem tudhatom. De remélem ott valamivel boldogabb lesz a vége (bármikor is legyen az) és nem lesz ennyire szívfacsaró.

A beteljesületlen szerelemben nekem az a különleges, hogy mindig úgy érezhetem legbelül, hogy szerelmes vagyok valakibe.Hiszen ha beteljesül, ahogyan többen is írták, szép lassan átalakul szeretetté, a másik iránti tiszteletté,megbecsüléssé és hűséggé. Persze nem pótolhatja a valós, tettekben is megnyilvánuló igaz szerelmet. (És itt nem a 21. századi szennyre gondolok, ami a küllemről és a csillogásról szól, de ez egy más story. Én fiatalon sajnos ezt látom és nem tudok vele azonosulni. Lehet emiatt is nehezen találom a páromat.)

Nagyon tetszett az írás, remélem lesz még hasonló!

Szia jól értem te írtad ezt a történetet?

Szervusz!

Nem én írtam, csupán reflektáltam az írásra.
Miszerint, ha nem is pont ebben a formában, de majd' mindünknek akad valahol a múltjában, vagy jövőjében egy ilyen vagy ehhez hasonló történet, amit megélt vagy meg fog majd élni.

Szia
ritkán netezek, néha rendeznek olimpiát is két géphezűlésem között.

http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-nevelootthon-es-a-rendorseg

Szia.

Ritkán netezek, néha rendeznek olimpiát is két géphez ülésem között.
Történetem igaz, minden örömével, fájdalmával együtt.
http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-nevelootthon-es-a-rendorseg

Sajnos nincs vége a történetnek. Erika férje elhunyt, mindent eladott, és a gyerekekkel elköltözött.
Nagyon sok közös van bennünk, nagyon hasonló dolgokat kedvelünk, hasonló helyen érezzük jól magunkat.
Megállt bennem az ütő , mert a szomszéd lépcsőházba költözött. Látom reggel indulni amikor én jövök haza a munkából, és látom megérkezni amikor délután megyek futni. (SPARTAN aroo)