Nagyon tetszett, köszönöm hogy megírtad.

Hihetetlenül szép történet, szomorúsága ellenére is, mert ez az Élet.
Nem mellesleg mint írás is kiváló, köszönöm, hogy megosztottad velünk.

Ez de jó volt, így nap indításnak.
Nagyon szép volt, még több ilyet!

Ejh... Először én sem akartam elolvasni, de végül elragadott.

Szívszorító érzés elengedni valakit a félelmeink miatt.

Nem ítélkezhetek , mert nem ismerlek, de sajnálom, hogy elengedted Erikát, akkor ez jó lépésnek tűnhetett számodra, de érzem azt, hogy ezt erősen meg is bántad az évek alatt...

Nem tudom, hogy mindenki életében, de sok ember életében van egy "Erika", akit ott és akkor elengedett, nem ment utána, hagyta a múlt fényébe veszni, és titokban vágyni rá, idealizálni azt majd egy találkozásra...

Fiatalon nekem is volt egy ilyen, csak ott a fiatalság közbeszólt, és elbukott a dolog.. Nem az én részemről...

Azóta úgy érzem megtaláltam azt aki mellett a múlt emlékei nem kísérthetnek lidércként. / persze aztán lehet ebből is pofára esés lesz ,de 5-6 év után már remélem nem

Köszönöm az írást, gondolatébresztő volt.

[ Szerkesztve ]

Köszönöm, engem is magával ragadott, pedig csak bekukkantottam.
Aktuális dráma, szép történet. Nem segít eldönteni nekem, hogy meg kell-e házasodni vagy sem.

Maga a házasság intézménye sem vonz engem annyira...még. De családalapítás házasság nélkül is megy, viszont az, hogy ha nincs házasság ,de van család, az már kötöttség.

És ezzel a kötöttséggel, és az "örökkön-örökkével" nem mindenki tud azonosulni. Ez lehet már a következő generáció társadalmi problémája is lesz, majd kiderül.

Ez igazán megfogott. Mindenki életében van egy " Erika ". Hol finomabban , hol drámaibban. Nagyon szép és szemléletes írás! Köszönöm.

Az ilyen és hasonló történetek után mindig keserédes nosztalgia lesz úrrá rajtam.
A szerző által hozott nehéz döntéshez még csak hasonlót sem kellett hoznom soha, de emlékszem hogyan tud fájni a szerelem.
De így, több mint 15 év házasság és két szép lány gyermek után már csak ritkán jut eszembe ilyesmi.
És bár nagyon szerencsésnek tartom magam azért, mert boldog családban élhetek, de néha (mondjuk most) szeretnék visszamenni 20-25 évet az időben...hogy ismét érezzem milyen kamaszként szerelmesnek lenni.
Mert azt az érzést csak annyi idősen érzi az ember. És fájdalmas a tudat, hogy elmúlt, más dolgok fontosak, az ember a gyerekeit próbálja óvni a csalódásoktól, nem feledve, hogy mennyire szép is volt gyereknek lenni, szerelmesnek lenni.

+1 az elöttem szólónak!

[ Szerkesztve ]

Köszönöm az írásodat! Megerősített abban, hogy egy hasonlóan bonyolult helyzetben amiben néha kezdek beletörődni, harcolnom kell!

Az én párom Erika
Egyszer.már fent volt. Miért törölted?

Nomen est omen.

Szép gondolatok amiket írtál.
Nekem is ez a véleményem.
Hogy egy ember életében talán a kamaszkor a legmeghatározóbb.
Mert ott érzi elősször meg a szerelmet. Nagykorú lessz kipróbál dolgokat.
De sajnos ami már egyszer megtörtént és éppen ezért elmúlt visszahozni nem lehet.
Sokszor nosztalgiázok én is de rájövök hogy valamilyen szinten a mának kell élni és nem a múltat kell kergetni.
Szeretni kell azt az embert aki most melletted van szeretni kell az életed.
Mert nem tudhatod hogyha Erikával maradsz akkor boldog lesztek e 10 év múlva is.
Mert a szerelem az elmúlik átalakul.

Ne egy írás vagy élmény alapján dönts el egy ilyen horderejű kérdést.
Kezdjük ott hogy én is a házasságom előtt megkérdeztem magamtól hogy ezt akarom jól meggondoltam.
Mert azért valakivel összekötni az életed nagy lépés.
S a kérdés feltétele után azonnal rájöttem én ezt akarom azzal a nővel szeretnék élni akivel most is vagyok.
Az évek nem számítanak mert nem örökre kértem meg a kezét hanem addíg míg szeretjük egymást.
Addíg míg egymást kiegészítjük nem egymás terhei bilincsei vagyunk.

Tehát hogyha a kérdést felteszed magadban és logikus választ nem tudsz rá adni akkor ne házasodj.
Mert a házassághoz szeretet és hűség kell és józan ész nem szerelem.

A szerelemházasságoknak a nagy része egyébként is válással végződik mivel egy adott állapotra érzelmekre alapozták a döntésüket.

Szép, szomorú, szívfacsaró.... Köszönöm!

Nagyon szép történet. Kellett a lezárás.

Sajnos most én is nehéz szívvel állok egy 7 éves kapcsolat lezárása?? előtt. Most, hogy végre saját magunk urai lehetnénk (lakásvásárlás, költözés előtt) rájött a Kedvesem, hogy neki idő kell.
Tény, hogy én se voltam igazi párja sokáig... megértem döntését, de most jöttem csak rá, hogy mennyire hiányzik. Pedig még "együtt vagyunk".

Nem tudom mi tévő legyek. Küzdök még, amíg lehet. Elviselhetetlen...

Tudom, hogy Logout-ra került ez az írás, de szerintem furcsa ilyen cikket itt olvasni. A cikk írójától kérdezném, hogy miért döntött úgy, hogy megírja ide.