Az ilyen és hasonló történetek után mindig keserédes nosztalgia lesz úrrá rajtam.
A szerző által hozott nehéz döntéshez még csak hasonlót sem kellett hoznom soha, de emlékszem hogyan tud fájni a szerelem.
De így, több mint 15 év házasság és két szép lány gyermek után már csak ritkán jut eszembe ilyesmi.
És bár nagyon szerencsésnek tartom magam azért, mert boldog családban élhetek, de néha (mondjuk most) szeretnék visszamenni 20-25 évet az időben...hogy ismét érezzem milyen kamaszként szerelmesnek lenni.
Mert azt az érzést csak annyi idősen érzi az ember. És fájdalmas a tudat, hogy elmúlt, más dolgok fontosak, az ember a gyerekeit próbálja óvni a csalódásoktól, nem feledve, hogy mennyire szép is volt gyereknek lenni, szerelmesnek lenni.