Ejh... Először én sem akartam elolvasni, de végül elragadott.

Szívszorító érzés elengedni valakit a félelmeink miatt.

Nem ítélkezhetek , mert nem ismerlek, de sajnálom, hogy elengedted Erikát, akkor ez jó lépésnek tűnhetett számodra, de érzem azt, hogy ezt erősen meg is bántad az évek alatt...

Nem tudom, hogy mindenki életében, de sok ember életében van egy "Erika", akit ott és akkor elengedett, nem ment utána, hagyta a múlt fényébe veszni, és titokban vágyni rá, idealizálni azt majd egy találkozásra...

Fiatalon nekem is volt egy ilyen, csak ott a fiatalság közbeszólt, és elbukott a dolog.. Nem az én részemről...

Azóta úgy érzem megtaláltam azt aki mellett a múlt emlékei nem kísérthetnek lidércként. / persze aztán lehet ebből is pofára esés lesz ,de 5-6 év után már remélem nem

Köszönöm az írást, gondolatébresztő volt.

[ Szerkesztve ]