Bőgök...

...és most felhívom Édesanyámat

Jézus nem hazugság, de miért kell Jézuskának hívni? Talán nem nőtt föl?

Szívhez szóló írás.
Igazad van, nincs tökéletes ember, tökéletesen megszervezett ünnep, de attól még lehet örülni neki, másoknak örömet okozni, mert ez a lényeg.
A Harry Potter nekem is nagy kedvencem, de inkább a könyvek. A filmek zenéje és a szereplők nagyon jók, de szerintem az egész történet olvasva más, sokkal nagyobb élmény. Már csak azért is, mert a filmekből sok mindent kihagytak.
Grtula a cikkedhez, jó volt olvasni!

Köszi! Igen én is azon a véleményen vagyok, hogy sokkal jobb olvasni, mint filmen.
Volt olyan könyv, amire évek múltán úgy emlékeztem vissza, mintha láttam volna, egyes személyek olyanná váltak, hogy magam előtt láttam az arcukat!

Jó kérdés...
Viszont nálunk is "Megjött a Jézuska" a varázsszó.

Jó kérdés.
A Mikulás miért nem Mikuláska? Vagy Télapóka...?

Ijjájom Ralph Finnes mint Voldemort egész jó volt.

[ Szerkesztve ]

Mert ezzel alacsonyítják le az emberek és taszítják húsvéti nyuszika szerepbe, csak nehogy hinni kelljen benne, vagy netán a nevén szólítani. Nagyon szomorú

Az öcsém bigottan vallásos, és ő sem veszi jó néven, ha azt hallja, hogy Istenke, vagy Jézuska. Azonban karácsonykor náluk is a Jézuska hozza a feldíszített fát, és az ajándékokat.
Hogy miért?
A gyerekek kedvéért.

Nem mondhatjuk a gyerekeknek, hogy a Megváltó, vagy Krisztus, netán a keresztre feszített, bűneinket megváltó Krisztus, Isten fia jótékonykodik.
Ennél sokkalta kedvesebb megnevezés a Jézuska. Itt a "ka" nem kicsinyítőképző, annál inkább kedveskedő utótag.
A gyerekek egyébként is szeretik a becézgetést. Nekik egy macska cicuska, egy nyúl nyuszika, no meg van ugye anyuka, meg apuka, és így tovább. Nem arcátlanok, inkább kedveskednek azokkal, akit szeretnek.
Ugyan mondjátok már, mi a csudáért ne lehetne Jézuska a megváltó Krisztus, ha egyszer így kedvesebb a gyermekek szívének?

- o -

Ami pedig az írást illeti, áhítattal olvastam. Ó, a régi emlékek...
Karácsonykor mindig volt egy alma a kályhán, még most is érzem az illatát.
No meg a csillogó díszek kápráztató ragyogása feledhetetlen. Volt egy gomba, és ugyan semmi köze a karácsonyhoz, de nekem az tetszett a legjobban.
No mindegy, kicsit elméláztam...

Bárcsak így lenne, ahogy mondod. De sajnos nem így van. Illetve biztos van aki ezért hívja így, de a megnevezés jelen esetben magában hordozza a "téma és kérdés"-hez való globális hozzáállást. Van egy ilyen sajnálatos vetülete is a dolognak.

Köszönöm Vakegérke! Nem csalódtam Benned!!!
Örülök, hogy kicsit nosztalgiáztál! - A gomba milyen volt??? Hol volt??? Azt hittem csokigomba a fán!

Gyerekekről beszéltem. Ha már nagyobbak, akkor már nem lenne szükség a becézgetésre, de valahogy megmarad karácsonykor. Ettől még lehet tisztelni Jézust.

Mondom ezt úgy, hogy nem tudok olyan vallásnak követője lenni, amely büntetésre, mondhatnám megtorlásra alapoz.
Hitvallásom egy részlete.

Ó, az a gomba...
A szára fehér volt, a kalapja olyan piros, amelyet ma metálnak neveznénk, fehér pöttyök voltak rajta. Valami ilyesmi, de üvegdísz, és egyáltalán nem ilyen.
Szikrázott rajta a gyertyák fénye, és bár egy gombának nincs keresnivalója a karácsonyfán, mégis elkápráztatott.
Sült alma illata, és az a gomba...
Soha vissza nem hozható élmény, de vizuális típus lévén ha behunyom a szemem, és beleélem magam, látom a szobát, a varázslatos gombát, és érzem a sült alma illatát.

Ha már nosztalgia:
A papám egyszer elrejtette a mamámnak szánt ajándékot a plafonig érő karácsonyfán. Jó sokáig keresgéltük, mire megtaláltuk a zöld köves fülbevalót. Versenyeztünk a tesómmal, ki bukkan rá hamarabb. Azt már nem tudom, ki lett a győztes, de az izgalomra, a játékra, a nevetésre és a fenyőtűk szurkálásaira emlékszem.
A bátyám tovább vitte a családi hagyományt, ő is ékszerrel lepi meg a párját minden karácsonykor.
Az én kedvenc díszem a zöld-ezüst üvegbicikli volt. Ma is megvan.

Nekem a gyerekkoromból nincsenek emlékeim, annyit tudok, hogy az előszobában az íróasztalon volt fa és konzum szaloncukor volt rajta. Nem emlékszem ajándékra sem, díszekre sem. Valamiért törlődött talán...
A gyerekeimmel töltött karácsonyok, karácsonyfák, azokra emlékszem. A csillogó szemekre, a boldogságra az arcokon, a meghittségre, mialatt a "Mennyből az angyal"-t énekeltük... Csodaszépek, mindent próbáltam megtenni, hogy a karácsonyok varázslatosak legyenek!

Ja, hogy elrejtés?

Én is elrejtettem a feleségem ajándékát egyszer a fára. Egy fehér számlapos karóra volt, amely eltűnt a csillogásban.
A gyerekek is keresték volna, de magamhoz húztam őket, és a fülükbe suttogtam, hogy ha ők találják meg, Anyu öröme nem lesz teljes. Hármasban néztük Anyucim küszködését, és drukkoltunk neki.
Megtalálta, és összepuszilt minket örömében.
Naná, hogy a gyerekek visítoztak, hogy anyuuu, én már láttam, hogy hol van!

Ez szép!! Így gondolom én is, nem pedig úgy, hogy aki állandóan templomba jár, áhitatoskodik, az majd a mennyek országába jut. Mindig azt mondom és vallom, hogy a tetteink bizonyítják, hogy milyen emberek vagyunk. Nem feltétlen kell ahhoz templomba járni, hogy Istenfélő emberek legyünk, hogy igyekezzünk betartani a 10 parancsolatot.
A rendszerváltozással egyidejűleg hirtelen nagyra ugrott a hívő emberek száma, ami úgy gondolom, inkább divattá vált, sok esetben pedig az egyházi iskolákba járó gyerekek szülei nem a vallás miatt íratták be kölküket oda, hanem azért mert státusz szimbólumnak tekintették ezt az oktatási intézményt.
- Az órakeresés aranyos lehetett!!

[ Szerkesztve ]

"A rendszerváltozással egyidejűleg hirtelen nagyra ugrott a hívő emberek száma, ami úgy gondolom, inkább divattá vált, "
Sok esetben így van.
Én nem vagyok Istenfélő, se hívő, csak olyan vagyok, amilyenné neveltek. Tehát se nem rosszabb, se nem jobb, mint a nagy átlag. Azt hiszem.

Így látatlanban kiegyezünk!

A HIT....igen ez...ez az amit nem veszünk észre, keverjük mindenfélével....pedig hatalmas erő! Vallások próbálják különféle módon eljuttatni az emberekhez csak mesevilággal eltakarva nem sok sikerrel! Pedig ott van, csak kőrbe kell nézni: a világot -nem, nem az ember alkotta kis burkot aminek a pénz az Istene- az eredetit, amit az ember kapott, a természetet, és hinni abban aki mindezt teremtette nevezve akárkinek! Ha ez megvan, megvan a lelki békéd, megvan az a biztos pont az életedben-melynek bizonyítéka kézzelfogható- amelyet senki nem vehet el tőled és amelybe vetett bizalom megerősít mindenféle más nehézséggel szemben! Amint a történet írója írja, a csillogás a gyermeki szemekben a Jézuskába vetett bizalom, igazi boldog érzés...igen ezt okozza a hit! És ennél még sokkal többre képes...Csak HIGYJ!

Szerintem egyszerűbb a válasz. „A kis Jézus megszületett.” ...ebből lett Jézuska. Az ő születését, a kisdedet, a gyermeki tisztaságát ünnepeljük. Nincs ebben semmi degradáló, a helyén van a kifejezés. A betlehemi jászolban nem Krisztus a megfeszített fekszik.

Ijjájom Szép gondolatokat osztottál meg velünk.

Na de ha varázsgomba, akkor máris ott a helye.

[ Szerkesztve ]

Ez persze nyilvánvaló, csakhogy ő - Miklós püspökkel és a nyuszikákkal ellentétben -, nem hozott ajándékokat, sőt, neki hoztak. Bár ő maga is ajándék volt, Isten ajándéka az emberiségnek, hogy mindannyian el ne vesszünk.

"És a nagy Isten irgalommal volt irántunk, és tudatta velünk ezeket a dolgokat, hogy el ne vesszünk; igen, előre tudatta velünk ezeket a dolgokat, mert szereti a lelkünket, ahogyan szereti a gyermekeinket is; irgalmában tehát angyalai által meglátogat bennünket, hogy a szabadulás tervét mi is és a jövendő nemzedékei is megismerhessék."

[ Szerkesztve ]

A mondat elején van a lényeg. Azt lásd! Pont az a lényeg, hogy a Megváltó, Isten fia testet öltött és gyermekként a Földre született.

A gyermeknap egy később „csinált” ünnep. Teljesen másról beszélek.

"... és megteremté a karácsonyt." Ha már a történetiséget nézzük, a karácsony is egy csinált ünnep, még csak nem is a keresztények hozták létre, hanem a római katolikus birodalom, méghozzá egy pogány ünnep kiszorítása céljából. Jézus valószínűleg nem is karácsonykor született. De az biztos, hogy nem hóhulláskor.

Most furcsa lesz amit írok, de én amikor megtudtam (szüleimtől), hogy nem létezik a Jézuska, Mikulás stb. akkor örültem, és megnyugodtam, ugyanis nem tudtam megbízni abban a személyben, akit még soha nem láttam, csak mástól hallottam róla. Úgy voltam vele, hogy vagy hoz ajándékot, vagy nem. Viszont a szüleimet ismertem, és tudtam, hogy fognak nekem ajándékot adni, vagy ha mégsem, akkor számon tudom kérni rajtuk!

Mert karácsonykor születik, a kicsi Jézus. Tudod, barmok közt fekszik, jászolban nyugszik. Mert még kicsi, azért a "-ka" képző.

Ez is csak egy legenda, hogy istállóban született. Semmi sem utal erre.

Legenda, így van. Most a Jézuska, mint szó eredetéről értekezünk. Azért ez egy megható írás, nem szabad elrontani a túlzottan materialista kommentekkel.

Materialistának se nevezett még senki, inkább idealistának tartanak.

[ Szerkesztve ]

Akkor pedig higgy a legendában és ne keresd a bizonyítékokat.

Sosem értettem, hogy miért kell egy gyereknek hazudni? Ő is őszinte hozzánk, joggal várja el tőlünk ugyanezt. Egyszer úgyis rájön, hogy a szülei hazudtak neki, mert a Mikulás nem is létezik. Na, onnantól fogva már nehezebben fog hinni nekünk, hiszen kiderült, hogy mi, akikben megbízott, hosszú évekig becsaptuk és hazudtunk neki. Ő ezt így fogja felfogni, és nem úgy, hogy mi milyen aranyosak voltunk, hogy teremtettünk neki egy álomvilágot. A gyerekeknek nem kell álomvilágot teremteni, megteremtik azt ők maguk is. Sokkal szebbet, mint amit mi a begyöpösödött felnőtt fejünkkel valaha is tudnánk nyuszikákkal, meg jézuskával. És nem értjük, hogy az eddig jól viselkedő gyerek miért lett egyik napról a másikra szófogadatlan, rossz magatartású. Elvesztette a hitét bennünk. Pedig nyugodtan meg lehetett volna mondani neki, ha tényleg igaz barátai, szövetségesei akarunk lenni, és azok is akarunk maradni, hogy ilyenkor az a szokás, hogy egy régen élt nagyon jó ember, Miklós püspök tiszteletére valaki beöltözik az ő ruhájába, és ő is olyan kedvesen viselkedik a gyerekekkel, mint ahogy ő tette régen. Ez semmit sem fog levonni az ünnep szépségéből, és igazat is mondunk. Hogy is várhatunk el tőle őszinteséget, ha mi sem vagyunk azok?

[ Szerkesztve ]

Nem hiszem, hogy a gyerekekben ez maradandó törést okoz. Én értem, hogy őszintének kell lenni, de ennyi erővel akkor minden rajzfilmnél el kell mondani, hogy "nem, kisfiam, az az autó valójában nem repül/nem beszél, csak színészek alámondják a hangot és számítógépes effekteket használt a rendező bácsi."

Szerencsére erre nincs szükség, mert a gyerek pontosan tudja, hogy az mese, és nem valóság. Ha nem hiszed, kérdezd meg tőle. A gyerek nem ostoba, csak hisz nekünk, hiszen mi vagyunk a szülei. El fogja hinni, amit mondunk neki. Kinek másnak is hinne? Ki másban is bízhatna meg egy veszélyes és ismeretlen világban? Ezzel nem szabad visszaélni. Ez egy bizalmi viszony, és mint ilyen, nagyon sérülékeny.

"Vikk 2012. december 07. péntek - 10:35 Bár én még senkiről sem hallottam olyan történetet, hogy csalódás lett volna neki vagy a gyermekének, amikor kiderült, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, én viszont anno nagyon is becsapva éreztem magam …."

"lizenn 2012. december 06. csütörtök - 11:32 Nekem nagyon nagy csalódás volt, mikor megtudtam az osztálytársaktól. Én így éreztem, igenis csalódás, a legnagyobb! Akkor azt gondoltam, hogy én meg fogom mondani az igazat ha lesz gyermekem. Azóta viszont nagyon egyszerű magyarázatot találtam rá, hogy mit kell mondani ilyenkor, és nem fog ezért haragudni hogy hazudtunk."

"Ágota 2012. december 06. csütörtök - 20:49 Nem feltétlenül kötözködni akarok, csak szeretném elmondani a véleményemet erről a valóban megosztó témáról (úgy értem, általában a két véglet van – megmondjuk/ne mondjuk meg, kevesen “semlegesek” a témában). A mesékkel kapcsolatos résszel egyetértek – de millió más mese van. Az ünnep mibenlétével is egyetértek – de ahogy a cikkben is szerepel, ezt nem az teremti meg, hogy azt mondom a gyerekemnek, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. Szerintem ugyanolyan szép és szeretetteli az Ünnep, a közös készülődés akkor is, ha elmondom, hogy a kis Jézus születését ünnepeljük, és ahogy őt a Háromkirályok megajándékozták, úgy ajándékozzuk meg egymást Mi is (az, hogy ezzel egyetértek-e, már teológiai kérdés, de ebbe most ne menjünk bele:-)
Akárhogy is: “Becsapás, ha azt mondjuk, van Mikulás?” Mivel nincs, ezért a válasz igen. Valóban, a Hófehérke sem igaz, de nem is mondom azt a gyerekemnek, mielőtt felolvasom Neki, hogy az.
Azért nem vesszük hazugságnak ezt, mert mindenki így csinálja. Pedig szerintem úgy is épp olyan jó, ha elmeséljük, hogy ez egy szép hagyomány. Mesevilágnak ott vannak a mesék.
“…nem csak magunkra számíthatunk, hanem itt a családunk és benne a csoda” – erre a szeretet, a törődés és a feltétel nélküli elfogadás tanítja meg, szerintem, bár nem vagyok szakértő, “csak” egy anya a sok közül.
Csak annyit még, hogy én személy szerint csalódott voltam kiskoromban, amikor kiderült, hogy nincs Mikulás, de nem azért, mert elvették a “csodát”, hanem attól, hogy a legszeretettebb szeretteim miért mondtak mást ennyi ideig? Persze ettől nem múlik el a bizalom nyilván, de rossz érzés volt sokáig. Ez persze valószínűleg egyéni dolog, sok mindenen múlik, de azt általánosságban kijelenteni, hogy “Nem érzi becsapva magát”…hát, nem tudom."

"eniko 2012. december 06. csütörtök - 12:54 Nagyon elgondolkodtam ezen napok ota. Ahol mi elunk ott Santa hozza az ajandekot es nem tudom mit csinaljak? Mi Jezus szuleteset unnepeljuk Karacsonykor. Persze a Kisfiam kap valami aprosagot (hiszen o maga is aprosag a maga 2 evevel…) de nem tudom hogyan csinaljam? Ha az ovit es az iskolat elkezdi, ott az osszes gyereknek Santa hozza az ajandekot….es az en gyermekem lesz az egyetlen akinek Jezuska vagy az angyalok hozzak? Passz!"

"Iren 2012. december 09. vasárnap - 19:00 Nàlunk is a Père Noël azaz a Télapò hozza az ajàndékot karàcsonykor,de a fa alatt ott van a jàszol makettban Jézuskàval és a többiekkel. (nàlunk ez a hagyomàny) Igy a gyerekeim ismerik mind a 2 történetét. Viszon a nagyszülök ajàndéka ami magyarbòl jön azt a Jézuska hozza."

Elképzelem, ahogy ülsz kedves családoddal a feldíszített fa alatt, és gyermekeid csillogó szemeit látva megválaszolod kimondatlan kérdéseiket.

Igen, a piacon vettük a fát, már akkor is hullott. A díszeket még a nagyiéktól kaptuk, a szaloncukrot meg olcsón sikerült beszerezni. Az ajándékok a Tes*óból vannak.
Azért van így ez az egész, mert mi, a szüleitek gondoskodunk rólatok.
Hát tessék örülni!

Nincsenek gyerekeim, a hsz.-od meg témaidegen.

Nem tudom, hogy képzelted, Egérke! A karácsony kapcsán fáról meg szaloncukorról beszélni...???
Na meg a díszek! Huhh...Szentségtörés! Ez kimeríti a témaidegen fogalmát!

Nézd, (a többiek nevében nem beszélhetek,) valahol a kisagyam táján csöndben (meg)értelek.
Véded a vallást, ez idáig szép, meg jó, minden megbecsülésem a tiéd. Azonban nem ártana, ha újra elolvasnád ezt.

Tartok tőle, hogy ha lesznek gyermekeid, megfosztod őket attól az élménytől, amelyre egész évben vágynak, és a titokzatosság lengi körül.
Mondd, az mennyivel jobb, ha egy család fapofával éli meg az ünnepeket, hiszen csinált, mesterkélt, művi?

Gyermekként hittem a Mikulásban, és 5-e lévén ébren akartam maradni, hogy lássam, amikor az ablakba tett, ragyogóra pucolt cipőmbe teszi a csomagot. Elaludtam, és ez így ment éveken keresztül. Reggelre ott volt a csomag a cipőmben, no meg egy aranyszínű virgács.
Gyermekként hittem Jézuskában, úgy fürödtem a lavórban, mint egész évben soha, és alig vártam, hogy megszólaljon a csengettyű, és bevonulhassunk a szobába, ahol már várt a csillogó csoda, és a sült alma illata.

Persze én is megtudtam idővel, hogy mindez "hazugság", de ettől nem változott meg bennem semmi. Hálásan gondoltam szüleimre, mert egy olyan világot tártak elém, amely felér a legszebb mesékkel.

Még ma is hiszem, mert HINNI AKAROM, hogy decemberben a Mikulás és a Jézuska hoz ajándékot mindenkinek, aki megérdemli.

Ami pedig azt illeti, ez vallástól független. Jómagam vonzódom a buddhizmushoz, de sehova nem tartozom. Bár hiszem az Urat, nevezze bárhogy bármelyik vallás.

Áááááááááááááááá! Ilyen voltam, csak álcáztam magam. Be voltam zöldülve, de most így jobban érzem magam!!!

Nekem meg öt van, és egyik sem nehezményezi, hogy Jézuska hozta az ajándékot, sőt nagyon nagy nosztalgiával gondolnak arra az időre és mindegyik azt mondta, hogy Ő is majd a gyerekének ugyanígy fogja csinálni. Akkor nem lehet akkora csalódás mégsem! Nem?

Én nem is emlékszem, mikor tudtam meg, hogy nem a Mikulás, vagy a Jézuska hozza az ajándékokat. Valahogy fokozatosan, nem derült égből villámcsapásként történhetett. De jó volt várni a meglepit, a csodát!

Húúúúúúúúúúúú! Miket tudok meg!! A buddhizmus engem is érdekel, most akarom bővebben tanulmányozni, ha túl leszek az "Elátkozott királyok"-on, szerencsére a 7. részt, tehát az utolsót olvasom.
Kihagytál valamit Vakegérke! A sült alma után hiányoltam a pöttyös gombát! Azt is megemlíthetted volna. Vagy, hogy bocsi gyerekek, de a pöttyös gombához ne nyúljatok, az mérgező!
Én szeretem Jézuskát és kitartok mellette. A húsvét is aranyos meg szép, de nekem a karácsony a minden!!!! Na meg persze a Jézuska!!!! Aki a fát hozza, meg az ajándékokat!!!

Szerintem is így éli meg legtöbb gyerek, hogy kezd nem hinni, aztán mégis, aztán mégse, de mégis csak lennie kell....

Csillogó csodáról beszéltem, tehát ki nem mondottan, de a pöttyös gombáról is.

Ezért írtam, hogy témaidegen. Mert én teljesen másról írtam, mint amiket a tollamba adsz. Eszemben sincs védeni a vallást, ezt nem tudom, hogy honnan veszed. "Fapofa, csinált, mesterkélt, művi"? Miért lenne az? Szerintem egy ünnep attól még ünnep marad, mert őszinte. Sőt, ha már ennyire ragaszkodunk a hagyományokhoz, ez eredetileg egy keresztény ünnep volt, és abban még nem volt semmi jézuskázás, meg amivé vált ez a szép ünnep, hanem igazi áhítat, nem pedig az év egy napján valami valláspótlék, szeretet, hit, ajándéközön, és persze az elmaradhatatlan éjféli misére el kell menni akkor is, ha amúgy látni sem akarjuk a papot, hiszen ilyenkor mindenki átlényegül, Hydeból egy napra Jekyllé változik, meg minden. Én inkább ezt érzem talmi csillogásnak, felszínes látszatnak, ami mögött sokszor nincs semmi. A szülők, akik egész évben csak veszekedtek, ilyenkor meg tudják mutatni, hogy milyen jó szülők is ők. Szuper...
Nálam alapelv, hogy senkinek sem hazudok, főleg nem egy gyereknek, ennyi. Egyszerűen azért, mert én is rosszul viselem, ha nekem hazudnak. Csak azért mert valami szokássá lett, csak azért, mert mindenki így csinálja, még nem biztos, hogy helyes, ez valójában csak majmolás. "A szüleim is így csinálták, én is így fogom." Ez a gondolkodás megkerülése. A hagyományok és ünnepek nagyon fontosak, de csak az igazi hagyományok, nem pedig a kiforgatottak, amiknek már közük sincs az eredetiekhez. Amúgy, ha már említetted, hogy buddhista vagy, ez meg szcientológia, amire a vallások közül a buddhizmus hasonlít a leginkább, például abban, semmit sem kell elfogadni addig, amíg meg nem tapasztaltad, vagyis csak az az igaz, ami számodra igaz. Nem elhinni kell a dolgokat, hanem meg kell tapasztalni. Úgy kéne élnünk, hogy minden nap karácsony legyen, minden nap egy csoda, mert valójában az.

[ Szerkesztve ]

Oké!!!

A fát nem az angyalok hozzák? Jézus meg a fa, hát..., erről egész más jut eszembe.

Nem mindegy??? Mindenkinek tetszése szerint!! Volt, hogy a fát is a Jézuska hozta, volt, hogy csak díszítette, volt, hogy mi vettük, hogy segítsünk Jézuskának, teljesen mindegy, csak a csoda maradjon!!! Lehet, hogy sokan, többek között Te is azt vallod, hogy csodák nincsenek, de igenis vannak, csak csinálnunk kell!!!
Kinek a pap, kinek a papné!!! Nem vagyunk egyformák!!! Te majd a gyermekeidnek úgy adod elő, ahogyan Te képzeled! Én így képzeltem, így tetszett!!
Lehet, hogy a lázadóból lesz a legszentebb, de a szentből lehet a leglázadóbb is!! Változunk egész életünkben, az meg csak szerencse, ha pozitívan!