Véleményem szerint a probléma a következő:
A boltokban/vendéglátóipari intézményekben kapható áruk minősége folyamatosan csökken, mivel az emberek elsősorban az olcsó termékeket keresik. Ezért lassan egyre kevesebb minőségi termék kapható (illetve csak lényegesen drágábban, mint amennyit a minőség javulása megengedne), annak ellenére hogy van olyan réteg, amely erre tart igényt. Ha ezt a vásárló (mi) nem teszi szóvá, akkor ez a tendencia folytatódik.
A vásárlóknak tudatosítaniuk kell(ene), hogy a minőségibb termékekért hajlandóak ARÁNYOSAN többet fizetni. Ellenkező esetben az olcsó termékek még rosszabbak a jó termékek pedig megfizethetetlenek lesznek. Viszont jelenleg az a tendencia mutatkozik meg, hogy a pék megsüti a legolcsóbb kenyeret a leggyengébb lisztből és adja x összegért, az a kenyér ami pedig a közepes lisztből készül (tételezzük fel másfélszer annyi idő és drágább alapanyag kell az elkészítéséhez) dupla annyiba kerül. Így olcsójános is rosszul jár (ő kénytelen az olcsóbbat megvenni) és tudatostamás mosolya se lehet felhőtlen (ő kénytelen a minőségibb termékért jóval többet fizetni mint amennyi indokolt lenne). Ha nem szeretnénk hogy csak az 500 forintos "hamburger" és a +10000 forintos gourmant menü maradjon akkor időről időre jelezni kell a gyártók felé azt az igényünket, hogy hohó mi itt középen is ennénk valamit mondjuk 2500-ért.
A legnagyobb probléma a csináld magad elmélettel, hogy ha valaki reggel 1 órát utazik a munkahelyére, ott 8 órát dolgozik 1 órát utazik haza, 1 órát sportol, mondjuk másfél órát tölt evéssel és tisztálkodással, mellé még aludna 8 órát annak kb 3 óra szabadideje marad hétköznap (és még nem számoltuk a gyerekeket és a családot). Ha hozzávesszük, hogy az illető nem szeret főzni akkor valószínűleg nem szeretne ebből a viszonylag kevés szabadidejéből arra áldozni, hogy maga főzzön (illetve teremtse elő az ehhez szükséges hozzávalókat, mivel a késztermékek nagy része elérhetetlen/ehetetlen). Mivel én kb fél óra alatt sütöm meg az 1 embernek való bécsi szeletet, ezért nekem jobban megéri ha egy szakácsra bízom azt, aki mondjuk 10-et is elkészít ennyi idő alatt (gyakorlat+eszközök). Namost ha ő csak a leggyengébb húst használja jó vékonyan sok prézlivel, viszont én mondjuk tiszta friss mellehúsából kérném kevés prézlivel akkor mindketten hoppon maradunk (én nem eszek ott, így kénytelen vagyok megsütni magamnak). Ha viszont szólok a szakácsnak, akkor olyan kompromisszum köthető mivel mindketten jól járunk
Ezért tartom szükségesnek, hogy a vásárló jelezze igényét a minőségi termékekre IS.
[ Szerkesztve ]
