Szia!

Örülök neki, hogy elolvastad az összeset. Ezért is írtam le oda ahova.

Ami a közös kétkedő és kíváncsi gondolatokat illeti, ez másnak önbizalomhiánynak, esetleg valami más negatív hozzáállásnak tűnhet, de én ezt úgy szoktam megnevezni, hogy "az önmagunkban való kételkedés bölcsessége". Mivel hogy állandóan kételkedsz egy kicsit óhatatlanul is törekszel a jobbra, a tökéletesebbre és ez segít fejlődni.
Egyébként nem szoktam időtervekkel, időeredmény elvárásokkal nekiállni semminek, mert minek fölöslegesen még ezzel is terhelni magamat. Viszont kellő tisztelettel és elszántsággal fogok neki a futásoknak és mindent megteszek amit akkor és ott meg tudok, meg lehet tenni a sikeres teljesítés érdekében.
Ami az együtt futást illeti, azt nem nevezném szigorúan annak. Nem csak a futóeseményeken (direkt nem nevezem versenynek, mert én csak magammal és az idővel szoktam versengeni, mással nem.) de a mindennapos edzéseken is el-el szakadunk egymástól, aztán valahol beérjük, megvárjuk egymást. Viszont tényleg szerencsés vagyok, mert nincsenek nagy különbségek a futótársak között, így azért jobbára együtt megyünk.
Végül egy apróság, amit Nálad is észrevettem. Az a helyismeret megléte iránti törekvés. Mi is ezerrel bújtuk a turista térképeket, hogy hol merre és milyen meredeken kel majd futni és így készültünk fel. A Gerecse50-et többször lefutottam és sokat segített, hogy tudtam mi következik. Így lett meg a fenti eredmény is, ami egy igazi örömfutás volt.

További kitartást és sok futás, sok tapasztalást!