Sziasztok,

Szeretném megköszönni a tanácsokat, hogy figyeljek oda az egészségemre.
Megfogadom, mert nem célom kinyírni sem magamat, sem semelyik részemet.

Szia,

Köszi!

A jó alapok alatt nem a 10 év tespedést gondolnám érteni, de ha ez annak számít, akkor legyen? :-)

Lemásolni nem lehet ebben a sportban szerintem sok mindent, esetleg technikát vagy edzésmódszert azt lehet, de a tempót és a mennyiséget mindenki saját határai szerint kell válasszon/tud választani.

Nyilván én is szeretnék 4 perc/km iramot futni, de az nem az én szintem. Nem halnék bele, de 100 méter után kifulladnék és nem tudnám folytatni. Így nem félek attól, hogy valaki ugyanezt akarná lemásolni.
Gyakorolhatnám azt a technikát, hogy reggel futok éhgyomorra és csak akkor pótolok energiát, ha nagyon muszáj, így tanítva és kényszerítve a szervezetemet arra, hogy zsírból alakítson vissza energiát, de ezt sem fogom, mert délután/este szeretek futni, pedig vannak akik éhgyomorra futnak. (nyilván nem kezdőknek javasolják, mert fel kell tudni ismerni azt a pontot, amikor tényleg muszáj pótolni, mert különben baj lesz)

Nyilván figyelek a szervezetem apró jelzéseire, mert nem cél fajdalommal futni és az jelez valamit. Ha nem is nagy bajt, de legalább azt, hogy nincs a helyén valami, ami egy megfelelő mozdulattal akár a helyére is kerülhetne, de van amikor idő mire rájövök, hogy mi az a megfelelő mozdulat. Most peldaul még nem voltam a héten futni, mert az időjárás nem volt partner, de nem is baj, mert úgy érzem kell a regeneráció. (a szokottnál is hosszabbat futottam hétvégén bazinagy szintekkel és most hosszabb idő kell az ízületek pihentetésére)

Ebből jön is egy kérdés, ami már másnál is előjött, hogy egy ultrafutó mondjuk hogyan edz? A táv növekedésével az alkalmak ritkulnak, hogy legyen elegendő idő a regenerációra és akkor már helyére kerül az a mondat, hogy egy 200km-es verseny előtt minek menjen el 30km-t edzeni, ha ez érdemben nem viszi közelebb a célhoz?

Ha valaki tudja választ, ne tartsa magában! :-)
(úgy érzem nem vagyok képes gyorsan futni, de azt a nem túl gyors tempót órákon át tudom tartani)

Ajánlom figyelmedbe a szomszéd topikot. Itt minden kérdésedre kapsz választ régi motoros... akarom mondani futóktól

Köszi!
Nem is tudtam, hogy van ilyen! :-) Megyek át olvasgatni, úgy látom most pont egy 28km-es 1200m+-os versenyről írnak. Ez már hasonlít ahhoz, amit szombaton futottam :-)

Érdemes megnézni a tavalyi Barátság maraton eredményeit félmaraton távon

A legjobb 5:20-as ezreimmel még középmezőnynek is gyenge vagyok :-)
Ja mert hogy jövő héten oda megyek.

[ Szerkesztve ]

Hatalmas gratula az elhatározáshoz, a kitartáshoz és az eredményekhez!

Az ember teste sokkal többre képes mint az gondolná a gazdája. A kommentekből nekem úgy tűnik ideális futóalkat vagy, így szerintem nem túlzóak a fejlődési lépéseid. A hely ahol laksz ideálisnak tűnik, hogy erdős, dimbes-dombos helyen fuss. Csodálatos dolog az erdei futás. Ha teheted és van kedved hozzá próbáld ki.

Nekem 2007-ben volt egy rádöbbentő jellegű biciklitúrám, ami után elkezdtem futni. Ahhoz képest honnan indultam nem gondoltam volna hogy mi mindenre képes leszek. Majd egyszer megírom Logout-ra is.

További sok sikerélményt kívánok!

Hát ez szomorú. Akkor igazából jelzett a szervezeted, hogy valami nem oké, csak akkor még nem tudtad, hogy az egy jel.
3 fokozatot különböztetek meg az ilyen problémáknál: (semmi tudományos :-))
- érzed, hogy van ízületed (ha nincs gond, akkor ugye észre sem veszed az ízületeid létezését)
- kellemetlen érzés
- fájdalom

Ezen a skálán a legmagasabb fokozattal jelzett a tested.

Köszi, kíváncsi lennék a történetedre, biztos abból is tudnék tanulni.
A munkahelyemen (multi) van egy olyan felirat a falon, hogy ha úgy gondolod, hogy olyan messzire mentél amennyire csak lehetséges, akkor pont fele olyan messze mentél, amire valójában képes lennél. (vagy valami ilyesmi)
Az biztos, hogy magamon tapasztalom, hogy milyen nagy mértékben képes adaptálódni a szervezet a megváltozott körülményekhez. Mintha csak azt mondaná, hogy oké, ha most ez a feladat, akkor így alakítom.
Persze ez fordítva is igaz, ha megszűnik a terhelés, akkor a tunyuláshoz is könnyen adaptálódik.

Egy félig-meddig erdeit mentem szombaton. Erdőben, de aszfalt úton, mert nincs még helyismeretem. Miskolc-Bükk szentlászló-Bükkszentkereszt és ugyanezen vissza. Fantasztikusan szép volt a színesedő lombokkal!
24km, 750m fel és le

[ Szerkesztve ]

A történetemet tulajdonképpen már leírtam az internet egy eldugott szegletébe. Ide: 1, 2, 3.

Azóta egy-két teljesítmény amire igazán büszke vagyok:
Terep75: 81km, 12óra 16perc, 2856m szintemelkedés
Gerecse50: 49km, 5:46 1513m szintemelkedés
Félmaraton: 1:46
Maraton: 4:13

Persze mint minden ezek is relatív eredmények. A magam kis világában nagyon jók. Aztán valaki rácsodálkozik, valaki legyint rá.

A fenti hozzáoszlásaid alapján nagyon éretten és jól gondolkodsz erről az egészről. És nagy igazság, hogy akárhányan is vagytok futás közben, ez egyszemélyes küzdelem. Az idővel, de leginkább saját magaddal.

én 6 éve futok, azóta megcsináltam egyszer a Spar Marathont. Határozottan merem állítani, hogy 5-6km-es távra bármilyen sportcipő megfelel. A fölött viszont kár spórolni, mert amit most megspórolsz azt majd elköltöd 20 év múlva izületifájdalom elleni gyógyszerekre. Én Asics Gel Kayano használok, bruttó 35 körüli az ára és ennyit meg is ér

Elolvastam. Engedelmeddel nem csak azt a hármat, hanem az összeset :-)
Nagyon komoly eredmények!
Te is a szent őrült kategória egyik oszlopos tagja vagy, úgy látom! :-) (jó értelemben)
Érdekes, hogy milyen hasonló gondolatok foglalkoztatnak 2 különböző embert azonos tevékenység közben:
- vajon én is meg tudnám csinálni?
- vajon jó lesz a taktika?
- összejön amit szeretnék?
- ha nem úgy megy, akkor "vajon mit rontottam el?"
stb.

Amit nem gondoltam volna, hogy működni tud, de nálad láthatóan igen, az a valakivel/valakikkel együtt futás.
Úgy voltam vele, hogy jobb egyedül, mert nincs 2 egyforma ember, ezért vagy az egyik fog lassan menni a másik kedvéért, vagy a másik próbál meg erőn felül teljesíteni és egyik sem jó.
De végülis, ha van olyan összeszokott és baráti a viszony, hogy akár már az elején abban maradtok, hogy "a célban találkozunk" akkor nem kín egyikőtöknek sem. Nekem a kerékpározás volt ilyen az egyik barátommal, de ott nem volt versenytempó, csak az átlagnál húzósabb tekerések, de kb. egy szinten voltunk és nem maradt le egyikőnk sem.

Nagy álmom lenne nekem is az 1:45-ös félmaraton Az első és eddig egyetlen hivatalos félmaratonomon (Kerekdomb) dimbes-dombos versenyen 2/3 részben gyakorlatilag terepen 2:01 lett.
Ami jövő vasárnap lesz, az szinte teljesen sík pálya, így remélhetőleg gyorsabb leszek, de az 1:45 egyelőre elérhetetlennek tűnik. Mondjuk a hőmérséklet jóval kedvezőbb lesz, mint mondjuk augusztus 20-án, amikor 15km-t futottam 5:20-as ezrekkel, de itt a táv is hosszabb azért és az 5:00 is jóval húzósabb, mint az 5:20.
Kaptam kölcsön egy Garmin 910XT-t, azon van virtuális iramfutó, amit azért lehet, hogy beállítok majd 5 perces ezrekre, aztán meglátom, hogy mennyire bírom, vagy maradok le tőle. Jó lett volna félmaratont gyakorolni vele, de már nincs rá idő. (tegnap kaptam csak) Nem akarom "összetörni" magamat verseny előtt egy héttel, mert kivenné az erőt és nem menne úgy a verseny.

Érettség: Köszi, majd igyekszem nem úgy csinálni, mint az 5 éves fiam, akit ha lehagy valaki, akkor elkezd ordítani és leül a földre duzzogni :-)

Szia!

Örülök neki, hogy elolvastad az összeset. Ezért is írtam le oda ahova.

Ami a közös kétkedő és kíváncsi gondolatokat illeti, ez másnak önbizalomhiánynak, esetleg valami más negatív hozzáállásnak tűnhet, de én ezt úgy szoktam megnevezni, hogy "az önmagunkban való kételkedés bölcsessége". Mivel hogy állandóan kételkedsz egy kicsit óhatatlanul is törekszel a jobbra, a tökéletesebbre és ez segít fejlődni.
Egyébként nem szoktam időtervekkel, időeredmény elvárásokkal nekiállni semminek, mert minek fölöslegesen még ezzel is terhelni magamat. Viszont kellő tisztelettel és elszántsággal fogok neki a futásoknak és mindent megteszek amit akkor és ott meg tudok, meg lehet tenni a sikeres teljesítés érdekében.
Ami az együtt futást illeti, azt nem nevezném szigorúan annak. Nem csak a futóeseményeken (direkt nem nevezem versenynek, mert én csak magammal és az idővel szoktam versengeni, mással nem.) de a mindennapos edzéseken is el-el szakadunk egymástól, aztán valahol beérjük, megvárjuk egymást. Viszont tényleg szerencsés vagyok, mert nincsenek nagy különbségek a futótársak között, így azért jobbára együtt megyünk.
Végül egy apróság, amit Nálad is észrevettem. Az a helyismeret megléte iránti törekvés. Mi is ezerrel bújtuk a turista térképeket, hogy hol merre és milyen meredeken kel majd futni és így készültünk fel. A Gerecse50-et többször lefutottam és sokat segített, hogy tudtam mi következik. Így lett meg a fenti eredmény is, ami egy igazi örömfutás volt.

További kitartást és sok futás, sok tapasztalást!

Én nem futni kezdtem, hanem erőnléti edzést, de 26 évesen 176 cm-rel, ééés 97kg-mal. Lassan neki akarok állni futni is, de 25 kg túlsúlyommal többet árt, mint használ, amíg az le nem olvad, addig spinning bike+ trambulin. De hasznos olvasmány volt így is, jó látni, mennyi mindent nem tudok.

Köszönöm és én is örülök, hogy nem vagyok egyedül :-)
Nem kételkedésnek gondolnám, amit írtál, csak nem mondhatom valamiről, hogy menni fog, ha még sosem próbáltam, így nyílván kérdőjeles a kimenetele a próbálkozásnak. Ha már egyszer sikerült elérni a célt, akkor nyilván teljes magabiztossággal jelenthetem ki, hogy megy és megcsináltam.

Új kihívásokat, sok blog bejegyzést és jó egészséget kívánok! :-)

Hát igen, jobb vigyázni a térdeidre. Itt írnak a térdről is : http://www.triatlonedzo.hu/edzes-anyagok/49-5-dolog-futo-triatlonista-fontos-terd
Van trambulinunk, azért az is bír adni a térd ízületeknek.
Hiába"puha" az érkezés, de jóval magasabbról is érkezel.
Nekem egy kiadósabb trambulinozás után másnap ugyanúgy nem szokott jólesni megint belemenni, mint egy hosszú futás után másnap újra futni.
A spinning kíméletesebb szerintem.
Amint lemegy plusz néhány kg-ra, már mehet is a futás óvatosan. Egy erősen túlsúlyos kollégám ugy csinálta, hogy edzésnek gyalogolt (mást is csinált mellette) egyre többet és egyre gyorsabban ahogyan csökkent a súlya, majd egyszercsak érezte, hogy már tudna futni és váltogatta a gyaloglást és a futást, majd végül már végig futott. Így oldotta meg a fokozatosságot.

Érdekes módon, az edzés miatt a zsírrétegem lassan (azt gondolom így egészséges és tartós, lsd. yoyo effektus) csökken a súlyom viszont nem, az erőnlétem, kondícióm fejlődik szépen, szóval nem tudom hogy lesz ebből futás, de valahogy fokozatosan rávezetem magam. A trambulin viszont 10 perc alatt úgy megöl, hogy napokig izomlázam van utána, nem tudom mit és hogyan mozgat meg, ezért szeretem is, a spinning viszont hosszú távon állítólag nagyon hatásos.

[ Szerkesztve ]

Kollégám arra panaszkodott eleinte, hogy azért nem fut, mert nem esik jól neki a rázkódás, ahogyan reng rajta a zsír, de idővel mégiscsak kevés lett neki a gyaloglás.
Spinracingen (kicsit durvított spinning) az egyik srác 1300-1600 kcal-okat mért a mellkaspántos pulzusmérős órájával, bár gondolom kellett hozzá a 130 kg-ja is. A lányok a 60-65 kg-jukkal "csak" 650-700 kcal-okat mértek egy óra alatt. Szóval jó a spinning szerintem is. Emlékem szerint 1kg zsír 9000 kcal úgyhogy csodák azért nincsenek 1 óra alatt, de téli izzadós mozgásnak tökéletes.
A trambulin tényleg "gyilkos" de ahogyan írtam, engem egy alapos ugrálás úgy összetör, hogy másnap nem esik jól, ki kell hagynom 1 napot. Bár nem csak simán ugrálok, hanem bukfencet és szaltót is gyakorolok és az adja a pofonokat az ízületeknek valószínűleg, nem a sima ugrálás.
Szerintem alapvető különbség a trambulin és futás/spinning között, hogy az utóbbi kettőt tudod alacsonyabb intenzitással végezni és így állóképességi sportként alkalmazni (akár órákon át megfelelő pulzustartományban maradva) míg a trambulinban az adrenalin löketet a magasság és a súlytalanság adja, ahhoz meg kell a dinamikusság, nincs értelme az alacsony intenzitásnak.

Nem tudom olvasod-e még, de én futáshoz a flipbeltet találtam meg magamnak, mint a must have telefon-kulcs-zsepitartó övet. Nagyon hasznos, kényelmes, csak ajánlani tudom, és nem kell bringás szerkóban caplatnod (versenyhez plusz, hogy energiaszeletet is el lehet dugni benne ). Én terep-akadályfutást tolok, és imádom. A felsőtestedet is megdolgozza, szóval a mell-tricepsz méretproblémákon is tud segíteni, ha esetleg zavarna az aránytalanság (már ha van )

Arra azért érdemes figyelni, hogy az intenzív mozgáshoz nagyon hamar hozzászokik a szervezet. Szóval az az 1300 kcal maximum a harmadik hétig 1300, utána talán a fele :\ (értsd: a mérés pontatlansága nagyon megnő egy idő után ahogy az anyagcseréd változik, mert a tested azt hiszi, hogy gáz van az életedben, és tartalékolni kell az energiát )

Szia,
Időnként ránézek még :-)
Én is néztem milyen lehetőségek vannak tatyó ügyben és láttam az öveket is, de azt nem akartam.
Jó ez így bringás felsőben :-)
Mindenhol vékony vagyok, nem vagyok kicombosodva, így nincsen aránytalanság :-)

Igen, én is olvastam, hogy a pulzus alapú kalóriamérés eléggé pontatlan.
Gondolom ahogy a futótechnika javul, úgy a hatékonyság is javul.