A futófelső egy dolog, de a cipődet tönkreteszi a víz (ezért nem moshatók mosógépben sem). A talp többféle speciális szivacsrétegből tevődik össze, amik elnyelik a terhelést, vízzel telítődve viszont deformálódnak.

Vannak spéci cipők rossz időjáráshoz, de mire mindent megveszel ugyanott jársz, mintha a legközelebbi kondi/fitnessz terembe menekülnél el futópadozni az esős napokon.

Én is szeretnék hozzászólni a cikkhez, de lehet, hogy egy kicsit negatív leszek

Nagyon furcsa egy kezdő futós cikkben azt olvasni, hogy lenyomtál első alkalommal 1.6 km-t aztán kevésnek érezted ezért 2.2, majd pár alkalom után már 4.4 km-t futottál és ezt rendszeressé tetted.
Eddig bárhol tájékozódtam azt mondták és írták szakik (szakkönyvekben is), hogy aki az élete részévé szeretné tenni a futást, az lassan, fokozatosan kezdje a dolgot, és az első fél/egy év az alapozásról szóljon. Ahogy azt te is írtad, 10%-ot kellene növelni ~10 alkalom után. Ez az egész azért kell, hogy átszokjon a tested minden része erre a fajta terhelésre. Az izületek, izmok, csontok.
Ehhez képest te bekezdtél több km futással, és 2 hónappal később már versenyen indultál!?
Ezután 1 hónappal pedig 10.5 km-es verseny?
Remélem nem lesz igazam, de ez túl kemény kezdésnek tűnik és lehet, hogy vissza fog ütni a dolog nemsokára. A fejlődés a sportban nem lóverseny, nem feltétlenül kellene beleadni apait-anyait már az elején, főleg, hogy az egészséged fenntartása miatt kezdted el ezt az egészet.

A másik dolog meg, hogy ez egy olyan személy számára aki most gondolkodik elkezdeni futni, nem feltétlenül motiváló a cikk. Hogy miért? Szerinted hány embernek fog elmenni a kedve az egésztől, miután elkezd futni, és nem bír közel sem annyit futni mint te? Egy átlagos nem sportoló ember tudod mennyiket szokott bírni futni az elején?
5 percet se. 1 hónap futás után talán már valahol 1-2 km közötti távot fog tudni lefutni.
Azt fogja hinni, hogy ez neki nem megy, pedig a fokozatos, lassú távnöveléssel hosszú távon fel tudná tornászni magát elég messzi, de a kezdeti "kudarc" a maga 5-10 perc futásával a te 2-4 km-hez képest elveheti a kedvét akár örökre.

Apró kérdések, amik kimaradtak:
1. Előtte sportoltál?
2. Hogy veszed a levegőt?
3. Milyen cipők lettek jók? Látom ez bekerült kommentbe, de akkor:
Milyen stílusban futsz, hova érkezel a talpadon?
E könyv szerint pl. olcsó cipő kell, és jó TECHNIKA.

[ Szerkesztve ]

Osztanám a kolléga aggodalmait. Számomra is kicsit megterhelőnek tűnik. Nekem pár év leforgása alatt, mert nem tudtam mi az elég, csípőízületi labrum szakadásom lett. Jelenleg műtétre várok, az aktív sport már csak múló álom

Nagyon jó az írás, de mindenkit arra kérek én is, nagyon gondolja meg mikor és mennyit vállal, mert gyorsan megvan a baj sajnos Csak óvatosan

Na gratula, elég meredek karrier futásban
Én kb 15 éve futok, nem versenyre, csak az egészségem megőrzése miatt. Ha nem érek rá, kimarad egy időszak, nagyon tud hiányozni. De ha tele az agyam, tutira kimossa már egy óra futás is.
Izületekre vigyázni, futócipőt jól választani, hajrá!

Én viszont megvédeném a kollégát. 4 éve nekem is hasonlóan kezdődött a "pályafutásom"
3 hónap után az első 7km-es verseny, 9 hónapra félmaraton. Nem azt mondom, hogy ez az ideális, de elfogadható. Nincs túlsúly, és azt gondolom, hogy a kezdeti futások nem versenytempóban zajlottak. Látszik hogy sokat olvasott a témáról, szerintem jó írás. Hibákat mindenki elkövet, még évek után is sokszor.

Nekem tetszik, hogy próbálja élvezni a futást. Akkor megy futni ha van fölös energia.
A cipő normál lábra való, jóféle. Futótársam 4 perces ezreket repeszt benne, egy ideig neki is elég lesz.
Szóval hajrá, jó futást, és várjuk a következő írást.

Kezdetben azért óvatosan, hogy a szervezet hozzá tudjon szokni a változáshoz.

13k lesz a sportbetét ami kb 1,5 évig jó. most ezt meglátom milyen lesz, jövőre úgyis új csukát veszek.

Hát nekem is így kezdődött a pályafutásom, mint kollégának, de aztán sajnos fél évre emiatt abba is maradt, mert jött a sérülés.

Most már jobban ismerem a testem és aprólékosan építkezve 6 km-nél tartok és jól egyszerűen csak élvezem a futást.

1,5 év alatt betét nélkül is le lehet nullázni egy cipőt, betéttel meg sokkal gyorsabban tönkremegy a talp szivacsa.

Szia,

Érzek némi keserű hangvételt a hozzászólásodon, ami nem tudom mitől van.
Ami fontos, hogy nincs túlsúlyom, ezt le is írtam.
Ha nem 74kg lennék, hanem 130kg, akkor az olyan lenne, mintha a feleségemmel a hátamon kellene futnom. Vajon milyen távot és ezreket tudnék úgy futni? Ott nyilván az elsődleges cél a túlsúly megszüntetése és csak utána indul onnan ahonnan én.
Ismerek olyat, aki 4 perces ezreket fut félmaratonon. Ez engem nem demotivál, hanem mosolyra húzódik a szám és azt mondom "állat" :-)
És rögtön jön a kérdés, hogy vajon hogyan csinálja és én is meg tudnám-e csinálni valamikor majd azt, amit ő?
Ha valakit demotivál más eredménye, az szerintem inkább lelki probléma. Nekem attól nem lesz rosszabb, ha más gyorsabban fut vagy messzebbre, vagy gyorsabban fejlődik nálam.
Ez a sport nagyon sokáig arról szól szerintem, hogy önmagaddal versenyzel, de nem kötelező a határokat feszegetni. Az egyik véglet az szerintem, aki a kezdés után 5 évvel is ugyanolyan távokat és ezreket fut, mint az első év végén, a másik meg az, aki a 6 hónapos maraton felkészítőt csinálja közel nulláról. (nekem ez az utóbbi tűnik túltolásnak)
Én a kettő között vagyok valahol, de nem erőltetem, csak annyira, amennyire megy és jól esik. Nem is lehet erőltetni szerintem, mert nem is esne jól és ott jönne el az, hogy túlfeszítve könnyebben meg lehet sérülni.

A kezdő távról azt gondolom, hogy nyilván nem 1 métert kell 10x lefutni és utána 10%-kal növelgetni, hanem először megtalálni, hogy mi az a határ, ami edzetlenül még kényelmesen megy és utána onnan nőni. Ez lehet, hogy valakinek 500 méter lesz, másnak meg 8km.

3 dolog közül választhatok:
- megírom ami történt
- nem írom meg ami történt
- írok valamit, ami nem igaz

Fel sem merült bennem, hogy az első elvenné valakinek a kedvét a futástól. A harmadik nálam nem opció. A másodikat választhattam volna és inkább csak blogot írok, de most már ez van :-)

Szia,

Előtte: 10-32 éves koromig kerékpároztam. Először a serdülő korom szabadsága és ingyenes közlekedési eszköze volt, aztán később barátokkal, ismerősökkel együtt jól eltöltött szabadidő, közös élmények, nagy tekerések.
A legtöbbet csavargós időszakunkban heti kb. 300km jött össze. Egy picit voltam egyesületben is, de az edzőt csak 1x láttam, így nem láttam értelmét mások idejéhez kötni a tekeréseket.

Levegővétel 4 lépésre be, 4 lépésre ki.

Cipőből már megvan az utódja az Adidasnak, egy pontosan ugyanolyan. (32eFt-ról 20eFt-ra volt leárazva, amikor kifutott. Ha a második pár is elfogy majd, akkor kezdődik elölről a kutakodás.

A technika csiszolásában segítség lenne egy footpod, ami elég sok infót tudna adni arról, hogy jól csinálom-e.
Amíg az nincs, addig úgy csinálom, ahogy sokáig tudok futni :-)
Azt figyeltem meg, hogy a rajt után, az elején szökdelősebben futottam és ahogyan fáradtam, úgy lett egyre "laposabb". Nem volt már erő fellöködni magamat a levegőbe. Most már úgy csinálom, hogy az elején is laposabban futok, mert akkor marad energia a végére is. (ez az én "tudományosan" kikísérletezett technikám )
Olvastam én is a mezítlábas futásról és biztos van benne valami, hogy anatómiailag úgy kerül a helyére minden, ha nincs ami megzavarná a talaj és a test kontaktusát, viszont annyira tiszta és egyenletes talajt nem hiszem, hogy bárhol találnék, amin ezt ki lehetne próbálni. (esetleg homokos tengerpart, de az itt kevés van) Kavicsos strandon is papuccsal megyek el a vízig, de van, hogy még a vízbe is, mert borzasztóan zavar, ha szurkálja a talpamat valami. (olyan, mint sötétben legóra lépni :-) )
A cipő arra jó, hogy a mechanikai behatásoktól védi a talpamat és így gyorsabban tudok futni, nem fáj minden egyes göröngy.
Futáskor szerintem a sarkamra érkezek, ezért jó, hogy ütéscsillapítós a cipő. A technikáról is olvastam, hogy van első talppárnára érkezős, van telitalpas, meg sarokra érkezős, és elvileg az első talppárnás a jó, de az eredményes futók között is van ilyen is-olyan is, így nem bizonyítható egyértelműen, hogy csak ez vagy csak az a jó.

Közben nem érezted, hogy sok és regenerálódni kellene?
Van futás közben vagy után a boldogsághormonos rész, amikor elönti az embert és kevés pihenéssel is menne újra, akár minden nap, de meg szoktam várni míg elmúlik és csak utána indulok. (pl. szombaton futok egy hosszút, hétfőn lebegek és mennék, de csak kedden vagy szerdán megyek újra futni)
Itt van róla egy jó leírás Winklertől (a kompressziós szártól függetlenül).A posztot szívem szerint már kétnapi tesztelés után megírtam volna, de nem akartam túllelkesedni. Első vasárnap tehát futottunk Gáborral egy elég tempós 16,5-et. Ez nekem hétköznapi használatra sok, ilyenkor általában a másnapot kihagyom, de most vitt a lelkesedés, hétfőn is elmentem egy tízesre. Aztán kedden, szerdás, csütörtökön és pénteken is, minden nap megvolt valami, 8 és 12 kilométer között. 75 kilométer egy hét alatt, az nálam sok.

Köszi! :-)

Milyen gyakran és mennyi futottál? Hogyan lett a sérülés?
Nyújtással is lehet sérülést szerezni. Nálad hogy volt?

Szia!

Tulajdonképpen hasonló indíttatásból kezdtem neki a futásnak én is. Túlsúlyos nem voltam, hiszen előtte kerékpároztam, viszont a fizikai, mentális erőnlétem nem volt a legjobb a legelején, részben a váltott műszakok miatt, részben a táplálkozás miatt.

Amikor elkezdtem a futás gondolatával kacérkodni, ezzel egy időben változtattam az étrenden is, felkészülve az esetleges nagyobb igénybevételre. Tehát, mondhatni egészségesen vágtam neki Pontos adatokat az első évről nem nagyon tudok mondani, de a táv( gumin és terepen) olyan 6-7 km volt, heti 3-4 alkalommal. Mivel azonban terepre(nálunk ez a Tisza gát), nem találtam megfelelő cipőt, így fokozatosan visszatértem a csak salakon, gumin futásra. A fokozatosság elvét követve, hiába éreztem, hogy jobb is lehetnék, nem futottam többet. Közben éreztem, hogy egyre jobban érzem magam, sokkal többet tűrök a munkahelyen, sokkal türelmesebb vagyok, és a mi a legfontosabb, fizikálisan erősödtem. Természetesen a futások között megfelelő időt hagytam regenerálódásra és a futások előtt a megfelelő bemelegítés is megvolt.

A második évben sem emeltem túl sokat a távon, talán olyan 8 km körül futottam, a rendszerresség is hasonló volt az első évhez, de váltottam cipőt, mert én kitapostam a Flex-et nem egész nyolc hónap alatt. Látszólag semmi probléma, a súlyom ekkor beállt 73 kg-ra, teljesen fitt voltam fizikailag.

A harmadik( cipőben is) szezon vége felé,( hasonló az első kettőhöz) mint derült égből a villámcsapás irgalmatlan görcs közepette megállni kényszerültem, mert éreztem, hogy a bal csípőm mindjárt kiszakad a helyéről. Nem gondoltam, hogy többet nem tudok futni soha ezután. Hazasántikáltam, barátunk a Magnézium és a Kálium ezeket gyorsan bevettem, gondoltam csak egy makacs izomfájdalom, vagy rosszabb esetben egy rándulás, krémmel beken. Ezek után visszatérő irgalmatlan fájdalom( ágyban nem tudsz átfordulni, felkelni--ha megállsz valahol nagyon nehezen indulsz el, ha görcsöl tk. mozgásképtelenné válsz), az MR porcleválást, és csontkinövéseket, és teljesen gyulladt ízületet diagnosztizált.

Ez teljesen hirtelen, minden előjel nélkül jött. Azóta túl vagyok sok terápián, gyógyszeren és szteroid injekción, amivel annyit értek el, hogy a cukrom is magas lett és még vár a műtét.

Természetesen senki kedvét nem akartam, akarom elvenni, hiszen a futás valóban a legjobb Én remekül éreztem magam az alatt a pár év alatt. És imádtam

De óvatosan....

A betegség mióta ciki vagy gáz? nem értem a felvetést.

A térdeddel nagyon vigyázz. Ne holmi porc erősítőket szedj. Tessék elmenni egy normális ortopédushoz és kikérni az ő véleményét, röntgent kérni mind a két térdről.
Nekem is így kezdődött, aztán 24 évesen néha járni nem tudok és mára már a műtéten gondolkodok.

Sok sikeret!

Szia - Először is nagy gratula a futásteljesítményhez, szerintem igenis nem mindennapi a tempó.

Másodszor viszont én is csatlakoznék azokhoz, akik úgy érzik hogy ez a tempó és eredmény nem egy (nulláról) kezdő szint. Nem volt túlsúlyod, és nyilvánvalóan elég jó alapokkal rendelkeztél kezdés előtt, szóval az tényleg nem ugyanaz mint aki kólásüveg fizikummal kezdi el ezt az egészet.

Szerintem a cikked jó és inspiráló, de te sokkal inkább újrakezdő kategória vagy (ahogy írtad is, volt mögötted sok év aktív élet), és ez nem jött át az írásból (valaki tényleg érezheti úgy hogy "akkor leszaladok egy fél órára a környéken, könnyú kis kezdésnek", aztán amikor 10 perc után oxigénsátor kell neki, akkor hagyja a fenébe az egészet).

Az írás jó, sok értékes információval (a tanulságok különösen tetszettek), és a stílus is olvasmányos, szóval köszönet érte (és én köztudottan utálok futni!... ), csak remélem hogy "nehezebb kiindulási paraméterekkel" rendelkező emberkék nem fogják megpróbálni lemásolni a fejlődési görbédet is (mert abból nem sok jó fog kisülni).

Soksok boldog és dinamikus kilométert kívánok még neked (feleséged hozzállása illetve indoklása pedig abszolut szíven ütött, a jó értlemben), hajrá!

Szervusz!

1 km-el kezdtem, de mivel nagyon nem tartottam megerőltetőnek már 2. alkalomra dupláztam, hó végén pedig az volt a cél, hogy a házunktól 3 km-re lévő folyóig el és haza fussak vagyis 6 km ami meg is volt. Igazából egyre inkább fájt a bokám majd egyszer csak otthon a lépcsőről lelépve reccsent is aminek reccsennie kellett..

A másik nagy hiba az volt, hogy nem spec futócipőben hanem teremfoci cipőben futottam akkor füvön/betonon/murvás földúton. A cipő azért volt adott, mert akkoriban heti 2-szer 1,5 órát terem fociztunk a haverokkal, így mondjuk nem is a masszív gép előtti tespedésből fogtam neki a futásnak.