Szia,

Érzek némi keserű hangvételt a hozzászólásodon, ami nem tudom mitől van.
Ami fontos, hogy nincs túlsúlyom, ezt le is írtam.
Ha nem 74kg lennék, hanem 130kg, akkor az olyan lenne, mintha a feleségemmel a hátamon kellene futnom. Vajon milyen távot és ezreket tudnék úgy futni? Ott nyilván az elsődleges cél a túlsúly megszüntetése és csak utána indul onnan ahonnan én.
Ismerek olyat, aki 4 perces ezreket fut félmaratonon. Ez engem nem demotivál, hanem mosolyra húzódik a szám és azt mondom "állat" :-)
És rögtön jön a kérdés, hogy vajon hogyan csinálja és én is meg tudnám-e csinálni valamikor majd azt, amit ő?
Ha valakit demotivál más eredménye, az szerintem inkább lelki probléma. Nekem attól nem lesz rosszabb, ha más gyorsabban fut vagy messzebbre, vagy gyorsabban fejlődik nálam.
Ez a sport nagyon sokáig arról szól szerintem, hogy önmagaddal versenyzel, de nem kötelező a határokat feszegetni. Az egyik véglet az szerintem, aki a kezdés után 5 évvel is ugyanolyan távokat és ezreket fut, mint az első év végén, a másik meg az, aki a 6 hónapos maraton felkészítőt csinálja közel nulláról. (nekem ez az utóbbi tűnik túltolásnak)
Én a kettő között vagyok valahol, de nem erőltetem, csak annyira, amennyire megy és jól esik. Nem is lehet erőltetni szerintem, mert nem is esne jól és ott jönne el az, hogy túlfeszítve könnyebben meg lehet sérülni.

A kezdő távról azt gondolom, hogy nyilván nem 1 métert kell 10x lefutni és utána 10%-kal növelgetni, hanem először megtalálni, hogy mi az a határ, ami edzetlenül még kényelmesen megy és utána onnan nőni. Ez lehet, hogy valakinek 500 méter lesz, másnak meg 8km.

3 dolog közül választhatok:
- megírom ami történt
- nem írom meg ami történt
- írok valamit, ami nem igaz

Fel sem merült bennem, hogy az első elvenné valakinek a kedvét a futástól. A harmadik nálam nem opció. A másodikat választhattam volna és inkább csak blogot írok, de most már ez van :-)