köszönjük az összefoglalót / emlékeztetőt, le is halászom a polcról az első két lemezt, hosszú az út a munkahelyre reggel

úgy tűnik, én vagyok a legszélsőségesebb, nekem első két lemez + on stage, aztán kasza. a long live rock'n'roll-nak a fele még OK, de semmi frenetikus (a kill the kingből a koncertverzió egy nagyságrenddel jobb, a gates of babylon meg valahogy nem taglóz le), aztán meg egy kezemen is meg tudnám számolni, hogy a bent out of shape-ig hány számot bírok egyáltalán meghallgatni. stranger in us all nem rossz, csak nem rainbow.

a debütáló lemez meg a rising viszont... hmmm... hát azok bizony igen. mind a két lemezen érződik, hogy blackmore-ban csak úgy fortyogott az alkotó energia, amit a purple-ben már nem bírt kiélni, revitalizálták a fiatal zenészek, és gondolom a "namostaztánmegmutatomnektekparasztok" faktor is erősen bejátszott. sikerült neki, a rising szerintem mindegyik purple lemeznél jobb, a light in the blacket pedig immár vagy 28 éve nem bírom megunni

[ Szerkesztve ]