Szépen összeszedted, köszönöm.

Ismét egy remek írást hoztál össze..itt utalnék a Deep P re ami szintén tetszett !!

THX + sok ilyen írást a jövőre !!!

Szívessen hallgatnék ilyen zenéket ha nem otthon vagyok (vmi klubban) ,de sajna max a Black Betty-t szokták leadni a RamJam től vagy a Long Train Runningot a Doobie Brothers-től ami korban és stílusban kb ez a vonal esetleg nagy mázlival talán ha olyan kedve van a DJnek (nem konkrét helyre gondolok) letol egy Boys Are Back in Townt a Thin Lizzy től vagy egy Jimmy Hendrix számot pl All Along The Watchtower és doszt ennyi...pedíg még annyi remek zene származik ebből a korból...

Egy Hendrix írás is jöhet!!
Esetleg valami az Ős metál korából

[ Szerkesztve ]

Köszönöm a hasznos írást
Ismét egy nagy legendás zenekarról olvashattunk
Szerintem lesz még folytatás
Szívesen olvasnék, Ozzy Osbourne-ról, vagy a Doors-ról, vagy az Iron Maiden-ről

Köszi, ismét egy remek írás
A Dio korszak utáni Rainbow-t én jódarabig nem szerettem, aztán adtam neki egy esélyt, és a végére nagyon megtetszett Joe Lynn Turner hangja. Olyannyira, hogy még a Bent Out of Shape is tetszik, bár számomra még mindig a Rising az abszolút mestermunka. Ráadásul ennek a stílusváltásnak köszönhető a Sabbath-tól a Heaven & Hell album, ami az egyik kedvencem.
Egyébként van valami oka hogy a 94-es Stranger in Us All kimaradt?

Azért szvsz nem kellett volna kihagyni a '90-es évekbeli újjáalakulást Doogie White-tal, meg a "Stranger in us all" albumot(ami az én egyéni kedvencem tőlük)...
Nekem valahogy a "Temple of the King" is jobban szól Doogie-val, mint Dio-val... no meg amit a srác csinál a Rockpalast-féle koncerten, az zseniális

Én meg pont azok közé tartozom, akik azt mondják hogy a Dio számokhoz tilos hozzányúlni Ettől függetlenül szerintem sem rossz anyag a Stranger in Us All

Nyilván az az én egyéni szoc. problémám, hogy nem szeretem Dio(RIP!) karcosabb hangját, Doogie-étól meg megy a hangyasereg a bőröm alatt

[ Szerkesztve ]

Köszönet az írásért, ismét nagyon tetszett!

Hálás köszönet az írásért. Csak dave666-ot tudom ismételni. Remélem másokról is olvashatunk.

[ Szerkesztve ]

Nézd, én nem akarom kritizálni az ízlésedet, de számomra a RAINBOW elválaszthatatlan Ronnie James Diótól. Na jó, mint írtam, Bonett nagy hang, gatyaszaggató, csak iskolázatlanabb, nem olyan cizellált, mint Dio hangja. Turner ... falzettos, nagyon igyekvő, Malmsteen énekeseként egy koncerten szinte a lelkét is kiénekelte ... de kommersz, azaz minden úgy alakult, ahogy a kritika leírta. Üzleti sikerek hajhászása, azért egy Stone Cold és egy Stargazer között nem lehet, nem szabad egyenlőségjelet tenni. De még Rainbow, csak kommerciális. Ami 90 után történt ... én meghallgattam párszor a madárijesztős lemezborítós lemezt, aztán úgy döntöttem, akkor már inkább a Bent Out of Shape.

Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat.

[ Szerkesztve ]

Kiváló írás.
Bár én csak pár számukat hallottam mert fiatal vagyok de fater nagyon szerette ezt a zenekart.

[ Szerkesztve ]

köszönjük az összefoglalót / emlékeztetőt, le is halászom a polcról az első két lemezt, hosszú az út a munkahelyre reggel

úgy tűnik, én vagyok a legszélsőségesebb, nekem első két lemez + on stage, aztán kasza. a long live rock'n'roll-nak a fele még OK, de semmi frenetikus (a kill the kingből a koncertverzió egy nagyságrenddel jobb, a gates of babylon meg valahogy nem taglóz le), aztán meg egy kezemen is meg tudnám számolni, hogy a bent out of shape-ig hány számot bírok egyáltalán meghallgatni. stranger in us all nem rossz, csak nem rainbow.

a debütáló lemez meg a rising viszont... hmmm... hát azok bizony igen. mind a két lemezen érződik, hogy blackmore-ban csak úgy fortyogott az alkotó energia, amit a purple-ben már nem bírt kiélni, revitalizálták a fiatal zenészek, és gondolom a "namostaztánmegmutatomnektekparasztok" faktor is erősen bejátszott. sikerült neki, a rising szerintem mindegyik purple lemeznél jobb, a light in the blacket pedig immár vagy 28 éve nem bírom megunni

[ Szerkesztve ]

Nekem is a Light in the Black a kedvencem, bár én összesen másfél éve hallgatom a Rainbow munkásságát
Én is nagyon elutasító voltam a Long Live Rock and Roll utáni lemezekkel, de rájöttem hogy jópár van az "új" dalok között is ami szórakoztat

Én sem kritizálnám a tiédet , de a Rainbow csak egy embertől elválaszthatatlan az pedig Blackmore mester.
Az meg, hogy mi Rainbow, mi nem, hát piszok egyszerű: nézd meg, mi van a borítón!
Onnantól kezdve csak egy kérdés van: jó a zene vagy nem? Ha nem, akkor mindegy, ki adta ki, ha jó, akkor meg nem fáj, hogy nem olyan, mint az előző; lásd még: Helloween, Black Sabbath, Iced Earth, Nightwish, Metallica stb. Vagy te csak egy-egy énekest szeretsz, egy adott stílusban?
Én a változás/fejlődés mellett tenném le a voksom, ha a produktum jó, természetesen.

Én a Purple után kicsit populárisnak tartottam a zenekart, bár valóban vannak jó húzásaik is. Ettől függetlenül, anélkül hogy olvastam volna, ma épp erre volt kedvem a buszon, mikor melózni jöttem.

Kíváncsiságból meghallgattam én is, pár taktus után rémlett is, de nekem ez már kicsit sok. Húzós az biztos, de már eléggé vártam, hogy mikor lesz vége. Igaz, hogy már kicsit elszoktam a rockzenétől. Mostanában inkább blues gitárosokat/zenéket hallgatok ( Bonamassa, Derek Trucks, régebbiek- Clapton, SRV stb. )

Vannak könnyebben emészthető számaik, sőt a legtöbb nem ilyen mint a Light in the Black. Ott van például az első album nyitószáma a Man on the Silver Mountain.

Nah az pont fenn van az MP3 lejátszómon.