Ez egy elég ingoványos talaj, tekintve, hogy elképzelhető az, hogy a mai műszerek nem mindent tudnak mérni. Azonban szerintem a tudományos ismeretek alapján megadható a válasz a kérdésre.
A létezésünket, és tudatunkat az agyműködésünk határozza meg. Az agyunk dolgozza fel a sok információt, amit látunk, érzünk, tapintunk, hallunk.
Amennyiben az agy működése leáll és beáll az agyhalál, az ember megszűnik létezni, nincs semmi, amivel a minket körülvevő világot feldolgozzuk.
Az agyunk pedig, mint szerv nem távozik a túlvilágra, így az esetlegesen a túlvilágon tapasztalt dolgokat (még ha látnánk is a "lelki szemeinkkel") sem lehetne mivel feldolgozni.
A halálból visszatérők beszámolói esetében sosem lehet tudni azt pontosan, hogy a gyógyszerek miatt halucinált, a tudatalatti dolgozott (korábban látott valamit, és arra emlékszik később), esetleg (ha le is állt az agy, akkor a leállás előtti pillanatokban) az agyi aktivitás miatt látott fényeket (néha én is látok, ha jó alaposan beverem a fejem valaminek a sarkába).

Szóval a kérdést tovább lehetne vinni: Ha létezik túlvilág, azt hogyan érzékelhetné az ember, és az érzékelt információkat hogyan dolgozná fel? Ha a lélek "bolyongana" valahol (szomszédos kórteremben, vagy egy fényes alagútban), azt melyik érzékszerv tapasztalja, és melyik szerv dolgozza fel, tekintve, hogy a személy földi porhüvelye, amivel ezt megtehetné valahol tehetetlenül fekszik?

[ Szerkesztve ]