Mindig azt vallom, hogy mindenki a saját útját járja, és néha súroljuk egymás útját. Hogy ki miként tekint eme felfedezésekre az az ő dolga. Számomra minden egy csoda ami létezik, vagy még felfedezésre vár. Mi itt a földön nem azért vagyunk itt hogy karba tett kézzel üljünk és várjuk a sült galambot, hanem azért hogy felfedezzük azt, és saját magunkat. Ez számomra csodálatos. Sokáig tekintettem vissza a múltba hogy bezzeg akkor milyen jó volt, pedig én azelőtt mindig előre tekintettem, de az a helyzet hogy visszavágyódni egy olyan múltba amit csak mások megtapasztalásán élek át, meg úgy egyáltalán, ha egyszer nem lehet visszamennni, akkor minek.