A leosztott lapok károssága függ a kontextustól is.
Én tudom, hogy hagyományos családi mintát követő embereknek ezt nehéz felfognia, hogy valaki miért szeret, akar egyedül lenni és miért látja ebben az életének pozitív töltetét, de van ilyen és rendben van. Még csak ritkának se mondható, csak nem sokan szoktak blogot kezdeni vele, ezért nem nagyon kerül szóba. Én viszont beleírtam inkább, mert ha nem írom bele kevésbé érthető meg az egésznek a tartalma, ezt meg már az elején tisztázni akartam az olvasóval. Túlzottan viszont nem részleteztem, mert felesleges, ez egy emlékblog és nem pszichológia szakkör és tiszteletben akartam tartani a blogot is, meg a főoldalas megjelenés kritériumait is.

Nem akartam elintézni két ölelgetős, szívecskés emotikonnal a Facebookon az emléküket, hanem olyat akartam nekik készíteni amit megérdemelnek.
Hogy ez miért ide került a Logoutra annak három oka van, egyrészt itt süppedek ezen az oldalon 10 éve és idekarmoltam 30 ezer hozzászólást, úgyhogy sokan ismernek akik elolvasták, ilyen cikk még sosem volt itt, és itt még valamennyire mentes az internet szemetétől a környezet, tehát van értelme ide írni. Közben persze azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem egy kutyás oldal, eleve kutyás ember is kevés van itt, másrészt a kutyák halála nem sokakat érdekel manapság, naponta ömlik az emberekre a Facebook csoportokban is kinek a kutyája halt meg, gyakorlatilag immunisak rá.