Van itthon egy keverék menhelyi kutya. Világ életemben macskás voltam. Amig nem jött Dolly hozzánk Magyarországról Angliába. Most kb 5 éves, tökéletes egészségi állapotban. Egy ketrecbe zárva élte az életét, majd hozzánk került. Az ő szemszögéből nézve, megnyerte a lottó főnyereményt. Szerető családban, de mégis a helyén kezelve. Jön velünk kirándulni, sőt többet kirándulunk/járunk el, mióta velünk van. Tengerpartra jár, utazik, kifárad. Tök jó élete van. Csak a kis pajtásai miatt járunk egy bizonyos parkba, pedig már nem ott lakunk, úgy választunk belföldi uticélt, hogy jöhessen Dolly is.

De egyszer vége lesz. Nekem olyan a felfogásom, hogy amin nem tudok változtatni, azon nem stresszelem magam. Szomorú leszek, hiányolni fogom, de túl kell lépni majd rajta. Ezen sem tudok változtatni, el kell fogadnom.

[ Szerkesztve ]