Folyamatosan alacsony inzulin mellett nincsenek hatalmas esések, és a vércukor leesésére se érzékeny az ember. Nyáron én is sokat úsztam, ráadásul az általam soha nem preferált hosszabb távokat, és a zsír-adaptált szervezetem egészen máshogy működött, mint korábban, amikor elsősorban glükózt égettem. Nincs az a hirtelen fáradás 20-30 perc után, nem emelkedik annyit a pulzus, az ember csak teker, mint a gép. Ugyanezt tapasztaltam hegymászáskor. A gyerekeim aktívan sporotolnak, és az első 15 percben simán otthagytak a kaptatón, de 40 perc után lógó nyelvvel maradtak le mögöttem. Nem csoda, hogy a hosszútávfutók, ill. más kitartáson alapuló sportok művelői rákaptak a ketoadaptált étkezésre. Az emésztőrendszer egyszerűen nem tud megbirkózni azzal a feladattal, amit komoly fizikai igénybevétel mellett a folyamatos carb loading jelent. Tudomásul kell venni, hogy a zsír raktárak még 10 % környéki testzsír százalék mellett is sokszoros energiát jelentenek a glikogénhez képest.