Ahogy írtam korábban, már azt is tudjuk, hogy bizonyos népcsoportok genetikailag jobban bírják a keményítő terhelést. Emellett nyilván az is fontos, hogy mivel eszed a keményítőt és mennyit. A kolléga idézte lentebb, hogy a sok tengeri herkenytűnek, antioxidánsnak, de még pszichés dolgoknak is lehet kompenzáló szerepe. Fontos részletnek tűnik, hogy a rizs nem búza vagy rozs. Emellett a feldolgozott ipari szemét fogyasztása is jó eséllyel limitált. Talán nem mindegy, hogy chipset, kekszet és fehér kenyeret nyomunk a fejünkbe kiló számra, vagy egy kis gombóc rizst hallal és zöldségekkel.
Vannak egyébként más népek, ahol magas az átlagéletkor, pedig sem a nagyon fejlett egészségügy, sem a rizs nem jellemző, pl. a Kaukázusban. Ellenben sok erjesztett/érlelt tejterméket és zöldséget fogyasztanak.
Valahogy a zöldség mindig ott van a képben.

Éppen a minap jelent meg egy tanulmány, ahol újra górcső alá vették az inuitokat (Észak-Kelet kanadai és grönlandi eszkimó nép). Az előző, 40-50 évvel korábbi tanulmány ugye azt sugallta, hogy a zsíros halon, fókán és egyéb állatokon "tengődő" emberek valahogyan védettek a szív-érrendszeri, a rákos és a cukros megbetegedésekkel szemben, holott a nagy koleszterin fellángolás közepette pont az ellenkezőjét várták. Nagyjából innen jött az Omega-3 fetisizmus is. Most kiderült, hogy a helyzet korántsem rózsás, és részben az akkori egészségügyi viszonyok, azaz bizonyos területeken az orvosi jelenlét teljes hiánya, máshol a szakember terheltsége miatt sok esetben egyszerűen nem agyvérzésnek regisztrálták a haláleseteket. Jelenleg, némileg jobb egészségügyi ellátás mellett, a grönlandi inuitok majdnem 10 évvel élnek kevesebbet, mint dániai "honfitársaik", és az agyvérzés elég gyakori halálozási ok a modern regisztráció szerint. Persze a 76 év még mindig nem kevés olyan életmód mellett (v.ö. hazai várható élettartam a 21. században), és azt se tudjuk, mennyiben változott az étrendjük az elmúlt 50 év alatt. Mindenesetre az Omega-3 varázslatos szívvédő hatása dőlni látszik, és ez jól illeszkedik az utóbbi évek, nem ritkán nagyszabású és kontrollált tanulmányaiba, miszerint a telített zsírok semmivel nem rosszabbak, mint az Omega 3-6-9.