Az én történeteim:

Anomália I:
Digitális technikából 1! vizsga volt kiírva az egész vizsgaidőszakra. Ahol is nem mentem át. Természetesen kiderült, hogy voltak még ezen kívül is vizsgák, de arról nem kaptunk megfelelő tájékoztatást. A vendégoktató próbált mindent a TO-ra hárítani, hogy ők nem írták ki megfelelően. Majd vizsgaidőszak után tartott egy soron kívüli vizsgát, ahol ugyan átmentem de mire kijavította a tanár a vizsgákat már lezárt a tanulmányi rendszer és azokat nem tudta beírni, csak hetekkel később lett javítva. A TVSZ. úgy határoz, hogy adott tárgyból legalább 3 vizsgát kell kiírni. Ami nincs a tanulmányi rendszerben az nincs kiírva. Elég egyértelmű, mégsem lett vízhangja, mert a csoporttársaim lenyelnek mindent.

Anomália II:
Elektronikából a félévközi zh-k közül az egyik egyes, a másik hármas lett. Aláírást megkaptam, utólag derült ki, hogy azért hogy fel tudjam venni a vizsgákat, de elméletből még javítanom kell. Ezt persze az oktató akkor közölte, mikor érdeklődtem, hogy a teljesített vizsgám miért nem írja be vizsgaidőszak vége után. Az oktató egy vendégtanár, aki előadás tartására alkalmatlan mert alig lehet érteni amit mondd az eső sorban sem.

Vizsgakurzus:
Meglehetősen nehéz a tananyagunk, tele kapcsolási rajzokkal, és nem egyszerű számolásokkal, amiket az oktató csak úgy fogad el, ha úgy oldjuk meg őket ahogyan azt Ő tanította. Én korábbi tanulmányaimra alapozva egy másik metódussal, gyorsabban és helyesen megoldottam a feladatot, de nem fogadta el. Ezért buktam.

3/3:
Ahol az oktató nem biztosított javítási lehetőséget. Az elektronikát az irányítástechnika vizsgán javíthattuk volna, de mivel irányítástechnikából is kellett javítanom és vizsgáznom, így az elektronikára nem jutott már alkalmam. Felettébb korrekt. Jelenleg a szakadék szélén szinte önhibámon kívül dékáni kérelemmel járom újra a tárgyat, annak tudtában, hogy minden eddigi beleolt energiám lehet hogy felesleges volt. A csúszásból okozott egyéb hátrányokról meg ne is beszéljünk.

Anomália III:
Villamosságtan órát az oktatónk angol nyelvű előadásanyaggal tartja, annak ellenére, hogy magyar oktatásra jelentkeztem. És annyira összezsúfolta a tananyagot, hogy azt csak felületesen adja le, viszont részletesen kérdezi vissza. Mindezt azért mert a 3 féléves tantárgyból csináltak 2 féléves tantárgyat.

Anomália IV:
Több oktatóm is van akik nem adják le megfelelően az anyagot. Órán egészen másról beszélnek, mint amiről kéne, lemondják az órákat és nem tartják meg azokat. A ZH-kat a TVSZ szerinti 3 nap helyett pedig jóval később javítják. Volt olyan eset mikor úgy írtuk a 2. ZH-t hogy nem tudtuk az elsőnek az eredményét. Ez is igazán korrekt.

Anomália V:
Saját magam szerveztem tanulmányi utakat a csoportnak, mert az oktatók illetve a TO erre nem képes. Ezt abból a célból tettem, hogy ne csak az elméleti részt lássuk, hanem azt is, hogy az miként működik a gyakorlatban. Szerintem ez egy fontos pontja lenne az egyetemi képzéseknek.

Plusz ami némileg zavaró:
A töltelék (gazdasági, jogi és egyéb) tárgyakat olyan oktatók tanítják akik az egyetem másik vonatkozó karán oktatnak főként. Ezzel semmi probléma nem lenne. De azzal már annál inkább, hogy ugyan azt a tananyagot, ugyan olyan részletesen kérik vissza tőlünk, mint azoktól akiknek ez lesz a szakmájuk. Tehát nekem a közgazdasági alapozó tárgyakat amik a műszaki karon indulnak ugyan úgy kell tudnom mint egy közgazdász diáknak, ami szerintem meglehetősen igazságtalan.

A fent említett eseményeket nem tudom hova tenni. Elszomorító, hogy ilyenek megtörténhetnek a diákok kárára.
A TVSZ. erre vonatkozó részeit már listába szedtem, amelyet majd átnyújtok a mélyen tisztelt oktatóknak az esetben, ha vége a pályafutásomnak. És ebből a médiát sem fogom kihagyni.

[ Szerkesztve ]

Hogy elmondod a tételeidet hibátlanul, de ha nem tudsz még 50 percet beszélni a magyar energiaszektorról, berendezéseiről szakmailag, kötetlenül, akkor szevasz.

Illetve eddig 75% körül volt a beugró ponthatára, szóval napi háromnál több szóbelező alapból ritka dolog...

"TVSZ szerinti 3 nap helyett pedig jóval később javítják"

nálunk 5-7 napos idővel dolgozik majdnem mind, mert hogy "van más dolguk is"

legjobb az volt hogy 11.héten zh 2,5x11 órányi anyagból, 13. héten csütörtök pót zh
12 hét szombatján küldte ki az eredményeket, szóval 10 nap volt kijavítani, az eredmények kiküldése és a pót zh közt meg 5 nap lett így csak

Az még egész kulturált ahhoz képest, hogy volt nálunk többször is, hogy a javítót úgy írtuk, hogy a javítandó zh eredményét nem tudtuk.

Ez meg azért van, mert mindenféle (külföldi) magyar vendégtanárok vannak akik összesen 1 napon vannak a suliban. És ezen kívül meg szarnak mindenbe.

Nem rossz, nem rossz.

Saját tapasztalat levelező mesterkurzuson:

Villamosságtan nevezetű tantárgy. 1x3 órás előadás illetve 1x3 órás gyakorlat volt a tantárgyból. Ennek hasznossága a 14 hétre vetítve: 0. Kiadott 16 pontból álló tételsort, hogy dolgozzuk ki, illetve az 1 darab gyakorlati mérésnek jegyzőkönyvét is készítsük el, majd adjuk be neki. Csoportosan nagy nehezen összehoztuk.

ZH: 16 tételből 8-at dolgozz ki (lényegében mindenki másolta, aki nem mélyült el a villamosságtan leadott tananyagából [ami nem is létezett], így én is). Majd hétre rá szóbeliztetett mindenkit(!). Engem felbasz0tt a dolog flegma voltam (úgy mint a tanár), inkább mentem Hőtan ZH-ra, hogy abból meglegyen az aláírás (mert még annyira elhúzta a szóbeliztetést, hogy késtem volna).

Majd küldözgette a kellemes leveleket emlékeztetően, hogy akinek nem sikerült a szóbeli ismételten elmehet hozzá szóbelizni, hétfő délutánonként 4 órakor. Valahogy mintha nem gondolt volna bele, hogy az emberek dolgoznak is, illetve ugorjon már le vidékre. Lényeg a lényeg buktattam a tárgyat, hogy majd idén megcsinálom.

Idén kiderült, hogy a tanár nyugdíjba vonult (hála a magasságos erőknek), és új tematika került az asztalra, amit lefedett volna a BSC-s képzésem alatt 2 félév alatt oktatott Elektrotechnika, amit ráadásul vizsgával végeztem.

Tantárgy oktatója mondta is, hogy adjuk be kérvényünket, ha tantárgyat elakarjuk fogadtatni, de ne neki, hanem a tanszék vezetőnek (aki állítólag híresen korrekt). Levél elküldve a vezetőnek, mellékelve tantárgytematika dokumentációk stb.

Tanszékvezető hitetlenkedve átpasszolja a tantárgy oktatónak a dolgot. A tantárgy oktató erre ír, hogy a Villamosságtan tantárgy megszűnt, és lett belőle Elektronika (csak kurv4ra elfelejtett bárki is szólni). Ja és más tartja, mint akihez be van írva Neptunban az én Villamosságtanom (mily kedves), így ismét át lettem irányítva.

De itt jön még egy csavar: a jelenleg Elektronika néven futó tantárgy tematikája megegyezik az általam már a mesterkurzuson elvégzett Elektrotechnika tantárgyéval! Ezt onnan tudom, hogy a második harmadik átirányított személy elküldte a linket, hol találom az oktatási anyagot, illetve a vizsgakérdéseket. Leírtam neki, hogy én ezt már itt teljesítettem, nagyon nincs kedvem se bemenni, se ismét vizsgázni, kérem írják be a jegyemet.

Ő itt átirányított a szak tanulmányi osztályomhoz, ahonnan átirányítottak az érintett tantárgy tanszék tanulmányi osztályához, aki visszairányított volna az eredeti tanárhoz (aki nyugdíjba vonult), hogy ő ha levizsgáztat (a flegma barom), akkor beírják a jegyet. De az ember nem elérhető, nem jár be, nem is tanít hivatalosan, véglegesen nyugdíjba vonult. Így ajánlották keressem fel a tanszékvezetőt, vagy a tantárgyfelelőst. Na és itt dobtam el a hajtásláncot, kialakult a 42-es csapdája.

Már csak két lehetőségem maradt: felkeresem az egyetemi docens, hogy mit mond (biztos örülni fog neki). Vagy újra felvételizek, és elfogadtatom az eddig teljesített tárgyaimat.

Illetve a kérdés: megér-e nekem ez a hercehurca párszázk-t

Informatikai főiskola, vidék:

Nálunk a legkiábrándítóbb az volt, amikor a kötelező számú vizsgaidőpontok nem voltak kiírva X tárgyból, (szakirányú tárgy ráadásul, és nagyon kevesen mentek át 1-2 próbálkozás során), többen jelezték, hogy nincs meg a lehetőségük pótvizsgára így. Páran bementünk panaszt tenni, eljutott hozzá, +1 időpont. A vizsgára felháborodva, magából kikelve közölte, hogy ha panaszkodni tudunk, akkor tudunk nehezített vizsgafeladatsort is megírni, hajrá. Az eredményekről már nincs emlékem, de ez számomra azt sugallta, hogy ne próbálj kiállni magadért, mert extra szívatást kapsz, ha a tanárnak plusz munkát adsz.

Ennek az ellenkezője (ha nem velem történik, nem hiszem el): csak előadásos tárgy, félév végén 1 zh, majd vizsga. Minden egyes előadáson 5-6 A4-es oldalt írtunk tele, úgy, hogy általában nem is volt végigtartva a 2x45 perc. Becsületesen bejártunk, majd a zh előtti előadáson lediktálta a kérdéseket, és a válaszokat (10-10db kb), amik a zh-n lesznek (valóban azok voltak). Ráadásul a ZH elővizsga volt, aki átment, annak nem kellett vizsgázni menni -> mindenkinek meglett (sok kedve nem volt vizsgaidőszakban dolgozni).
- Ezeken a ZH-kon persze mindenki puskázott.
- Ha megkérdezte, hogy puskázol-e:
- Nemet mondasz, lehetett kimenni, köszi, hogy itt voltál, karó.
- Ha igennel feleltél, azt mondta: "Jólvan, csak kérdeztem."
- Volt, hogy odament hozzád, megnézte a puskádat: "Hmm, ez egész jó." Majd visszatette az asztalodra, és ment tovább
- Index beíratásnál gyerek a 4-es dolgozatát íratta volna be, de előtte rákérdezett: "Tanár úr, nem lehetne 5ös?" Tanár ránéz a gyerekre: "De." És beírta az 5öst

[ Szerkesztve ]

Neb@xx, ez már túl extrém!

(#34) kemotox
Én semmi megkeseredettséget nem olvastam ki a szavaiból.

Puskázni mindig is csak a kettesért Volt csoptársam akit a tanár meghúzott, majd amikor pattogott behívott magához. A gond ott volt, hogy a kedves gyerek még az írásjeleket is másolta, mind a 4-5 oldal szóról szóra szerepelt a lapon, a tanár aki a könyvet is írta meg oda meg vissza volt, hogy végre láthat olyat akinek eidetikus memóriája van. Aztán hamar kiderült hogy inkább az a pótvizsga lesz szexi

Volt nálunk is több tárgy, ahol simán megmondta a tanár, egy a4-es lap, ami ráfér két oldalra, kézírással. Azt legálisan használhatod. És az a vicc, hogy tök jogos. Addig is tanulod, és foglalkozol vele, a való életben úgysem fejből fogod tolni a legtöbbet, ha meg sokszor kell hozzányúlni úgyis rögzül. Az ellentéte amikor ismerős cisco vizsgára ment, és a help le volt tiltva. Így állt, hogy wtf. Hát hogy ezt fejből kéne köszipuszi. Anyád b+, a való életben is le fogom kérni ha kell a help, jó hogy netet is lehet fogok használni és a vizsgán azt talán ne, de akkor is.

Egy emlékezetes puskázásom volt, de nem a kettesért. Elkezdtem berántós feladatsort csinálni otthon, de az első lap után rájöttem, hogy ez nagyon sokáig tart. Annál a sornál hatból öt feladat szépen ki volt dolgozva, a hatodikra sehol nem találtam megoldást, se jegyzetben, se könyvben. Vizsgán hihetetlen módon visszaadták a kidolgozott tételsort, amit, mivel kidolgoztam, tudtam is, így tudtam csinálni. Igenám, 4 feladat eszembe is jutott, de az 5. sehogy sem, a 6. megoldása pedig nem volt ismert. Mivel 4 feladat hibátlanul megvolt, azt számoltam, hogy a kettes tuti megvan, a hármas esélyes, de a tanárokat ismerve berántottam a kidolgozott sort, ahol 5 feladat volt jó. Kettest kaptam.
Ugyanez a tanár ennek a tárgynak az első részénél még megajánlott jegyeket osztogatott a minden héten írt kis zh-kra, de mivel a megajánlotthoz hiányzott egy vagy két pontom, ezért utolsó órán kérdezett. Egy évfolyamtársam ugyanúgy állt, őt is kérdezte. Elhangzott a kérdés, évfolyamtárs mondta, nem tudja, én sem tudtam. Következő kérdés, évfolyamtárs nem tudta, én sem. Ekkor nekem mondta, hogy én megyek vizsgázni, évfolyamtársat meg kérdezte tovább, amíg nem tudott egy választ, hogy megadhassa neki a megajánlott jegyet. Szóval elég erősen pofára ment a dolog.
Viszont másik évfolyamtárs jól járt, mikor kivágták 2 évre egy háromszor nem sikerült tárgy miatt, majd amikor visszament, akkor látta, hogy a Neptunba kettes van beírva a tárgyhoz. Úgyhogy azt mondta, hogy elveszítette az indexét, az újat meg a Neptun alapján töltik ki. Senkinek nem tűnt fel, hogy hogyan lehet az kettes, ha amiatt vágták ki.

jóóó hát gimiben is volt ilyenünk. Az irodalom tanárunknak nevezzük két kedvence volt, legyen most Károly meg Éva. Felelés, ahol a napló kinyílik. Le se nézett már mondta hogy akkor Károly. Következő felelő ahol a napló kinyílik, Éva Rendszeres volt :

Szóbeli érettségi 10 éve. Informatika, kihúztam a tételt, megyek a bizottság elé, leülök 3 perce folyamatosan beszélek, mindenki látja rajtam, hogy oda vissza tudom, és értem a tételt, a saját szavaimmal kifejezve, és nem bemagolva a kidolgozott tételt. 3 perc után a tétel felénél kb félbeszakítanak megköszönik ennyi elég volt. Örülök mint majom a farkának ez egy laza 5-ös. Majd az eredményhirdetésnél éppen hogy megkaptam a 4-eshez szükséges százalékot... Erre nagyon reklamálni sem lehetett, mivel hanganyag nem készül, írásos nyoma meg nincsen.

Szakrajz vázlatom adta be haverom, én pedig a pöpec kidolgozott tényleges rajzomat. Ő 4-est kapott, én 3-ast. De nem ez a poén (mindig úgy voltam vele, csak görbüljön a jegy), rajzok hátulján kis üzenet. Az enyémen, slendrián munka, az ővén, szép munka, csak azért nem kitűnő, mert nem volt tussal kihúzva egy vonal. Az élet már csak ilyen.

Van egy kis diskmagos hangulat... a tipikus tanulói/hallgatói sírás.

Szia! A másik oldal képvisletében mondom, hogy simán lepontozom, lenullázom, ha nem olvasható az írás. Tessék úgy írni, hogy az könnyen olvasható legyen! Bunkóságként élem meg, ha valaki olyan dolgozatot ad be, aminek okádék az írásképe, és külön bogarásznom kell, hogy "mit is gondolt a költő". Első egy-kettőnél még ok, de a harmadiktól én is berágok és áthúzom a fenébe.

Régi történet. Matematika BSc szak, első félév, úgynevezett "szintrehozó" kurzus, ráadásul két szemeszter, sok házival, szigorú pontozással:

Csak gyakorlat. Valami zöldfülű doktorandusz volt a tárgyfelelős. Az egész arról szólt, hogy random versenyfeladatokat belezsúfoltak az adott gyakra tervezett feladatsorba. A problémamegoldási stratégiák nem voltak rendszerbe szedve vagy legalább témakörönként példákkal illusztrálva, így annyit érzékeltem az egészből, hogy "trükkös, ad-hoc" megoldása volt mindennek, amit vagy meglát az ember vagy nem. Ja, meg nagyon jó volt, amikor megoldottam 3 oldalban egy feladatot aztán a gyakvez meg 5 sorban megcsinálta ugyanazt komplex számokkal vagy olyan algebrai ismeretek felhasználásával, amit átlag gimiben nem oktatnak.

Első ZH: 7 feladat, egyikre sem lehetett ráhúzni a gyakorlaton látott megoldási módszereket, összekombinálva sem. 1 feladatot tudtam megoldani + valami szánalmas mennyiségű részpontot kaptam egy másikra. Soha semmikor nem írtam később akkora 1-est, mint akkor. Az évfolyamból 5-8 embernek lett meg a ZH. Néhány fazekasosnak ponthatáros kettessel, meg volt egy, aki mindent meg tudott oldani. Talán volt még egy 4-es valakinél, de a többieknek kampó.
Mondja az egyik gyakvez egy hét múlva, hogy hát kicsit brutálra sikerült az első ZH, lehet hogy kevesebb specmat oktv feladat kellett volna bele. Kösz haver, majd pont 5x2x45 perc alatt fog az évfolyam problémamegoldási készsége ennyit fejlődni.

Amíg ott voltam a tárgyon, addig szinte egy feladat megoldása sem került fel a táblára az elejétől a végéig. Egyszer gyakorlat után megpróbáltam segítséget kérni, hogy nem értem a megoldást az egyik feladatnál. Rám néz hülye fejjel a gyakvez és annyit kérdez: "Neked problémáid vannak az XY fogalmával?" Ahol XY már nem tudom mi volt. Magamba fordulva elkullogtam megoldás nélkül.

Október végén otthagytam a szakot. Amit egyébként már bánok, mert minden más tárgyból max pont körül teljesítettem a beadandókkal, de nagyon be voltam parázva, hogy mi keresni valóm van itt, ha ekkora karót írtam a szintrehozó tárgyból. Alapból pótZH-znom kellett volna belőle, meg amúgy is a második ZH is nehezebb lett volna és még lett volna egy szemeszter ebből a csodából.

[ Szerkesztve ]

Az egyetemet túl kell élni, közben nyelvet és gyakorlatot is kell szerezni, mert az fontosabb. Én szerencsére kevés szadistával találkoztam, vagy legalább is olyannal, aki ne okkal várt volna el egy szintet és azt meglépve tényleg éreztem, igaza volt. Mondjuk volt egy-két érdekes figura, pl a túrótortás.

Engem általánosban a csúnya írás védett meg egy karótól. Úgy beleuntam abba a hülye Bogáncsba, hogy felénél elhajítottam, az ellenörző kérdésekre meg olyan rondán írtam választ, hogy a tanárnő azt hitte tényleg olvastam, csak az írást kéne nagyon gyakorolni

Amúgy meg ilyeneknek adni kéne sanszot gépen vizsgázni, ahelyett, hogy ítélkezel.
Én speciel mindig más jegyzetét fénymásoltam, mert nem bírtam követni az órát kézírással, legalább is magam írását már nem bírtam visszaolvasni.
Vizsgákon vagy gépen vagy szóban kellett vizsgázni, vagy számításokat kellett irkálni, azt még ki tudták nekem olvasni. Már amikor nem húzták keresztül más okok miatt

[ Szerkesztve ]

Hát azért szerintem egyetemen már nem kéne akkora mondás legyen az olvasható írás. Nem áltisk gyöngybetűs, de na.

Ez egyébként gépen sincs másképp, pl java 2-őt talán jártam úgy, hogy a kód futott, mégis karót kaptam. Mert a fele tagolatlan, a másik fele szarul tabulált volt. Nem volt átlátható, ami valós körülmények között nem kis probléma. Attól hogy nem programozó volt a szakirány még ez egy elvárható dolog, mondjuk tisztázta is az elején, volt róla szó, köv nekifutásnál megcsináltam rendesen.

Volt olyan csoptársam is, akinél a szavakat nem tudtad elkülöníteni, egy nagyon elbszott ekg volt az írása. Se ékezetek, se írásjelek, semmi dekódolható. Első félévben megtanult írni már az első pótzhkra

hát nálunk van fiatalabb oktató, aki zh-n +20 -20 pont közt ad jó +1 rossz válasz -1

bátyámnak másik egyetemen is volt ilyen oktatója , szóval valamennyire mégis divat még

[link]

mai eset.

100ból 50ponttól volt 2es.

egyik csaj bement 43 pontal hogy keressen az oktatóval pontot. hopp pont 7et találtak. megvan a kettes

ilyenkor az ember általában meghúzza magát, és nem kürtöli szét a világnak... na ő csoportba menőzött ezzel...

ezen felbátorodva 48 pontos gyerek bement hozzá pontot keresni, és felhozta hogy ha az xy 7 pontot kapott xy feladatra , akkor ő 2 pontot szeretne arra.

erre oktató kiakadt teljesen, hogy mit képzel hogy pontért kuncsorog, stb, és nem adott 1et se neki, és kijelentette hogy az előzőtől meg visszaveszi a 7 pontot

nincs meg->keresünk pontokat->találunk pontokat, így már megvan a kettes->haha tudod mit, mégsem

ez az eljárás nem volt túl fair vagy alapból ne adja meg, vagy ha megadja, akkor hasonló feladat megoldásra másnak is adjon ilyen bőkezű részpontot vagy mit. vagy ha egyszer megadja, akkor ne vegye el mégis...

Jahj milyen szép sztorik vannak. Milyeneket tudnék én is mondani, kegyelmes ég. Szerintem pár eset karcolna jogi témákat is, sőt, bőven. Ezeket már átlépem. Küldtem már be tanszéki ajtót úgy, mint egy rendesebb pottyantósét is. Lehet ám máshonnan is tárgyat teljesíteni, meg is lett csinálva. Kiskapuk mindig voltak és lesznek.

Amit mindig sajnálok, hogy szegény gimisek ilyenkor kapják a sz@roskenyeret tálcástól. Olyan szinten ölték ki belőlem is a pozitív világszemléletet pár év alatt, hogy az példaértékű. Mindezt elvben az elit egyetemen, ahol mérnököt kéne képezni, nem idegbeteg roncsokat.

Ja és igen. Látom van olyan, aki azt írja, hogy olyan nincs, hogy blablabla. Óóó barátom. Akkor te keveset láttál. Analízis tanárunk nyugdíjba ment első félév után, jött másik. Késve érkezett tanár ZH kezdés utáni 13. percben kezdte el megcsinálni a feladatlapokat, amit utána sokszorosítottak és hoztak be nekünk (kistanárok mondták el utólag, vagy 1 évre rá, SCH kupán mikor sztorizgattunk). Ekkor az E1B-ben már épp csak rulettezés nem volt. A lapokat kiosztották, 30 perc sziszegés után pedig a terem minimum 80%-a felállt és kiment. A maradék még akart valamit, de ők sem tudták micsodát. Ebből az egészből lett egy 98%-os bukási arány. Magyarázni nincs mit rajta, tanár sem tudta megoldani a feladatokat később mikor kértük. Ebből lett a félév végére olyan rendszer, hogy TVSZ ide meg oda, úgy 10 alkalommal lehetett mindent pótolni, javítani, felelni, csak valami történjen, mert hát ugye őt úgy rakják ki egy ilyenért, mint macskát...
És ez még a szalonképes sztorikból csemege, irodákban voltak oktatókkal olyan beszélgetéseim amikről ha van felvétel szerintem zengett volna a net. De így megy ez, szokni kell. A világ is így működik, ez itt csak bemelegítés

[ Szerkesztve ]

Kellemes történet. Én már beadtam a felvételit újra, egy másik helyre, mint B terv. És a mai és előző események igazolták, hogy jól tettem:

Szóval most nem az elektronikával hanem az automatikával jártam pórul:

A vendégtanár, aki az elektronikát is tartja, az egyik patkányával íratta az első zh-t 2 hete. (Ez önmagában sem hálás, ha egy diák irat zh-t a diáktársaival, de ez most nem is lényeg.)
A tanár patkánya kiküldte nekünk a zh feladatokat, amit én kidolgoztam magamnak egy szűk hármasra. A többiek egymás közt egy megoldást küldtek körbe. Megírtuk a zh-t. A diák aki mint tanár volt jelen, leszarta, ha beszélünk vagy csoportosan írunk, esetleg füzetből másolunk. Mondanom sem kell, hogy a csoport háromnegyede azt az egy megoldást írta le és mindenkinek ugyan az lett a hibája.
Mai órára a tanár megjött, fel volt háborodva, hogy mennyire komolytalan volt a zh és hogy mindenki eredményét érvénytelennek könyveli el, mert zömében ugyan az volt a hiba.
Na mármost ez a tárgy továbbhaladás szempontjából rendkívül fontos számomra és a következő zh időpontja üti egy másikat, ami szintén kritikus a továbbhaladás szempontjából. Kész vicc az egész. Ha a diákkal íratott a tanár zh-t akkor tartsa a hátát, legalább is számomra ez volna az elvárt és nem az, hogy mindenkit kollektíven megszívatunk.

Én már komolyan azt várom, hogy megjelenik jáksó az egyik órán és azt mondja, hogy ez nem a való világ, hanem a kész átverés. Mást nem tudok elképzelni, ez már egy rohadt tragikomédia aminek én vagyok a főszereplője.

Én már nem számolom azt a kárt amit okoztak nekem, már beleőrültem volna, ha látnám a számokban.

Ha meg arra kényszerülök, hogy a B tervhez kell folyamodnom, akkor a kezemben levő bizonyítékok alapján megteszem az összes lehetséges lépést és angolosan dobbantok.

#66 Bengio:

A nyeléssel egy bizonyos szintig nincsen probléma. De amikor sorozatossá válik na az már nem vicces. És ahhoz már nem tudok mosolyogni és nem is fogok.

Például az egyik legfontosabb szakfeltételes tárgyon olyan feladatok voltak, amiknek a matematikai alapjait akkor még nem tanultuk (diffegyenlet és fourier transzformáció). Az évfolyam 80% bukott.

Nálunk is van három ilyen oktató, akik hasonlóan állnak a dolgokhoz.

Az egyiknél lehet egy képletgyűjtemény szerű puskát használni, aminek az a kritériuma, hogy kézzel írott kell hogy legyen. A képleteket a való életben is meg tudom nézni, nem kell fejből fújni, mint ahogy egy műszererősítő kapcsolási rajzát se.

Egy másik tárgyból 75-pont volt a megajánlott jegy ponthatára. Nekem 68 pontom lett. Beszéltem az oktatóval, hogy nem-e lehetne azt megoldani, hogy megajánlott jegyem legyen, hogy ne legyen eggyel több vizsgám, mert már így is sok volt. Felajánlottam, hogy szervezek egy tanulmányi utat egy közeli erőműbe. Ez meg is történt, mindketten tartottuk a szavunkat, mindenki örült.

A harmadik oktató pedig nekünk az energetikát tartja. Talán a szakunk egyik legjobb oktatója, mind tanár, mind ember tekintetében is. Maximálisan segítőkész minden téren, nem csak a tanulással kapcsolatosan. Az anyagot korrektül leadja és megtanítja.
Mondta, hogy mikor a zh-t írjuk vigyünk neki szakmai könyveket, amiket tud majd olvasni. Vittünk, és a könyveket olvasta, nem minket figyelt. A zh-k javítása meg űgy zajlott, hogy ha szünetben ottmaradtunk, akkor lehetett a többieknek javaslatot tenni a zh eredményekre, miután felületesen átnézte az oktató. Sosem volt semmilyen probléma.

#72 Rison77:

Én pont ezért készítek minden órán és ügyintézés során hangfelvételt a telefonommal. Ha meg a neptunban van valami érdekes akkor képernyőmentést. Ha meg a TO-val van valami ügyintézés akkor aláírt másolatot. Így ott van a kezemben a bizonyíték. És ha netán olyanra kerülne a sor ahol fel kellene ezeket használnom akkor nincs az a jogi kar ami kimosná az adott kart a szarból. Ezt a módszert mindenkinek ajánlom, sok dologtól tudja megkímélni az embert.

#88 Tikakukac:
Ezért kell a bizonyítékokat begyűjteni és akkor mindig ott van az ember kezében néhány adu amiket okosan kijátszva megkönnyítheti a továbbiakat, hisz jobb esetben senki sem akar balhét. De ha egy embert a végsőkig kizsigerelnek akinek már nem lesz vesztenivalója, na azt semmi sem érdekli és mindenre képes a cél érdekében. Csak ezt néhány "okos" nem látja be.

[ Szerkesztve ]

és az milyen, hogy mész beíratni a kettest és a tárgyat oktató tanár megnézi az indexben, hogy melyik suliból jöttél és mivel annak igazgatója nem túl szép kritikát fogalmazott meg egy könyvedről, így újra megnézte a dolgozatodat és lehúzott pár pontot, hogy majd próbálkozzon legközelebb a vizsgával.

Néha a korrekt osztályozásban sincs köszönet
Próbálkoztam egy szakkal, nem ment a dolog, utolsó karó, ebben még igaza is volt a tanárnak.

De:
Elkezdte szépen lassan nézegetni az indexemet néha még fel is kuncogott, majd egy-két perc után írta be az elégtelent. Ezt pl minek?
Eltelt vagy 15 év de még mindig pörgöforgó rúgással jutalmaznám ezért, ha én lennék a Chuk Norris.

Nincs diplomám, nem jártam egyetemre, technikus vagyok középfokú végzettséggel.

Melóhelyen más munkáját kellet elvégeznem (én voltam a főnöke). Szóltam felfelé a vezetői megbeszélésen, hogy nem jól működik a gyártási - raktározási folyamat, dolgozzanak rajta, hogy ne kelljen folyamatosan kisegítenem a beosztottamat.

Dolgozunk rajta, jött a válasz.
Na jó, de már 3 éve, eredmény meg sehol, mondtam én kicsit erősebben.
Szó szót követett, és négy nap múlva lefokoztak. "Gazdasági megfontolások miatt" megszűnik az adott csoport, így nincs szükség csoportvezetőre sem . Fizetéscsökkentés, év végi prémium csökkentés, egy év alatt: 300.000 forint veszteség.

Persze nem ment a dolog, így egy év után újra létrejött a csoport, kellet egy vezető. Természetesen nem kaptam meg a beosztást (7 év kiválóan végzett munka után), viszont megpályázhattam Természetesen nyertem, a többiek a kanyarban sem voltak, így néztem is kerek szemekkel, mikor közli a vezetés, ja de 3 hónap próbaidő (az új pozícióra) nekem is megjár (persze az még alapfizetéssel )

Ez pont egy éve történt, azóta újra én vezetem a csoportomat, de nem tetszenek a dolgok mostanában, ezért megszellőztettem egy esetleges felmondást. A vezetés majd lef@sta a bokáját, azóta minden van mint a mesében.

Amúgy szeretem a munkahelyemet, a kollégákat is, és végső soron a vezetést is. Csak kellet nekik egy erődemonstráció a többi csopvez felé. B@sszák meg.

A hab a tortán, hogy az ideiglenes csoportvezető anno azzal keresett meg az első vezetői megbeszélés után (amire én már nem mehettem be), hogy nem tudja átadni az üzeneteket, és az információkat a melóhoz, mert nem is értette, miről volt szó, de amiről esetleg meg volt fogalma, azt elfelejtette. Bocsi.

Szal csak azt szerettem volna írni, hogy később sem lesz jobb, csak addigra esetleg befigyel két gyerek is, és az ember nem ugrálhat...

...ezért megszellőztettem egy esetleges felmondást. A vezetés majd lef@sta a bokáját, azóta minden van mint a mesében.

Hát ja, megbízható/hozzáértő dolgozóból hiány van a piacon. Well done.

Az enyém egy tanulságos történet. Vidéki főiskola, egy gyakorlati teremben leadott, kiscsoportos óra. A teljesítés feltétele 3 db ZH megírása volt, majd a háromból egy nagy ZH/írásbeli vizsga a végén, amennyiben a kis ZH-k meglettek. A tanár kiadta a kérdéseket és odaadta az általa órán leadott anyagokat is. Könyv nem volt.

Minden ZH-hoz kb 30-35 db kérdés tartozott, ebből ötöt kaptál a feladatlapon, amelyet aztán ki kellett dolgoznod. Egy kérdés 5 pontot ért, így egy ZH-ra 25 pontot lehetett kapni. 12,5 ponttól volt meg a kettes.

Azt hiszem kettő csoport volt. Beültünk a terembe, kiosztotta a kérdéseket, majd leült az asztalához, ahol elkezdett netezni, olvasni stb... Néha-néha felnézett, látta ki mit csinál, ki puskázik, ki nem tud semmit és ki az aki rendesen körmöl. Nem szólt sosem semmit. Jellemzően, akik az első sorban ültek, tanultak, órán is tették a dolgukat (aránylag figyeltek, kérdezgettek), azokkal nem volt gond.

Jómagam pár társammal egyetemben természetesen a könnyebb utat választottuk és gyönyörűen kipuskáztuk az egészet. A tanár nem szólt semmit, én a puskázás nagymesterének hittem magam, öröm bódottá... gondoltam. Hát nem az lett.

Az első fullra kipuskázott ZH 8 pontos lett, a második azt hiszem 10. A harmadikra már tanultam rendesen, minden szuper volt: ez 12 pontot eredményezett: 12,5-től lett volna meg. Mentem (óvatosan) reklamálni, hogy nem lehetne-e egy fél pontot összeszedni, persze, hogy nem lehetett. (Akkor nem voltam ennyire boldog.) Viszont mondta a tanár, hogy lehet menni javítani.

Ez ugye mondanom sem kellett minimum 3 alkalom lett volna, plusz hallottam felsőbbévesektől, hogy a tanár szeret játszadozni, főleg az olyan diákokkal, akikről tudja, hogy csalni akartak, így ez a három alkalom inkább 6 körül lesz, plusz a nagy zh a végén. Ekkor úgy döntöttem hagyom a fenébe az egészet, nyilván más tantárgyaim is voltak. Ebből az egy tantárgyból buktam abban a félévben, ez csúszást szerencsére nem eredményezett. Csoporttársam kitartóbb volt, olyan 10. alkalomra átengedte a tanár. Minden héten kétszer járt ZH-t írni hozzá.

Egy évre rá ismét nekiveselkedtem a kedvenc tanáromnak és a tantárgyának. Megfogadtam, hogy felkészültebb leszek. Odafigyelek az órán, beültem az első sorba is. A tanár persze cukkolt is az első órán, hogy ismét ott vagyok, reméli most jobban fog sikerülni (enyhe rosszindulattal). Én fogcsikorgatva mosolyogtam és bólogattam. Felsőbbévesektől elkért kidolgozott anyagom volt, rajta a kidolgozott 10 db ZH kérdésekkel.

Ja mert azt nem is mondtam, hogy ugyan sok kérdés volt, de a tanár mindig ugyanazokat tette fel a két csoportban. Magyarán akikkel játszadozott a pótzhk alkalmával, azok mindig ugyanazt a kérdéssort kapták meg akár a 8. alkalomra is. Aztán lepontozta a fenébe az egészet, ha úgy érezte, hogy nem elég még a szivatás.

Visszatérve saját magamhoz, tűrtem neki órákon, bólogattam mindenre, amit mondott. Kellett csinálni három beadandó feladatot a félév során (ezt nem említettem), ezeket is újra kellett csinálnom, pedig az előző évben már leadtam őket (kérdésemre természeretesen azok már nem voltak jók, új tárgyfelvétel, új beadandók és ebből is az elsőt vagy háromszor visszadobta, de én kitartottam, bólogattam és úgy javítottam ki, ahogy mondta, hogy ki kell. A harmadik alkalom után elfogadta, majd a másik kettőt már elsőre elfogadta. Persze azért közölte velem, hogy ilyen gyatra munkát a harminc éves pályafutása alatt nemigen látott még.

ZH írás előtt bemagoltam 100%-ra azt a tíz nyamvadt kérdést, az első sorba ültem be és fel sem nézve körmöltem egész órán. Nem azt lestem mit csinál a tanár, nem nyúlkáltam a pad alá, csak írtam és írtam. Mondanom sem kell fullos ZH-kat adtam le mind a három alkalommal, meg is lett mindegyik elsőre, de természetesen a max 25 pontokból olyan 14-17-eket kaptam. Na mindegy. Mondanom sem kell eléggé hirhedt tanár volt, ha valaki a csalás mellett flegmázott is, az lehet a mai napig írja azokat a rühes ZH-kat.

És hogy miért tanulságos a történet? Államvizsgán olyan résztételek is voltak, amelyek ebből az adott tantárgyból lettek berakva, amennyiben így szakosodtál. Összeszámoltam és mily meglepő pontosan tíz darab kérdés volt a tantárgyból. Szerintetek melyikek voltak azok? Igen, a retkes ZH kérdések voltak.... Ekkor azért nagyot nőtt a tanár a szememben.

Bő 20 éve végeztem a Fehérvári Kandón. Úgy ment a 4 év, mint a Doxa óra. Egyszer fordult elő valami nem zsír motívum: matek vizsgán olyan integrálást kaptunk (egy feladat a kb. hatból), ami különleges eset, és nem lehet integrálni. Utána a tanárt eltiltották a vizsgáztatástól. Másfelől meg egyszer el kellett mennem harckészültségi gyakorlatra, és emiatt hiányoztam egy napot. Mikor vittem az igazolást a tanulmányi osztályra, megkérdeztem, hogy hány órát lehet igazolatlanul hiányozni. Válasz: nullát. Nekem bejövősebb az a "poroszos" rendszer....

Amikor még egyetemre jártam cimbora vette fel a tárgyaimat, mert ő volt annyira kocka, hogy összenézte az órarendet, kiválasztotta a jó gyakvezetőket stb.

Félév végén csodálkoztam rá, hogy jéé, volt ilyen tárgyam és jééé, 5-ost kaptam belőle. Jó valami 1 vagy 2 kredit volt, így a súlyozott átlagba nem nagyon szólt bele, de minden esetre mókás volt

üdv, föccer