"bemész egy isp ügyfélszolgálatára. mielőtt kinyitod a szádat, közlik, hogy a beszélgetést rögzítik a fogyasztóvédelmi törvény miatt. és utána kezdheted a mondókádat. ha telefonon hívod őket, dettó."

Na várjál. Azt mondtad, ismered a minőségbiztosítási követelményeket, és azok máshol is igazak. Hát nem.
Valamint nem ügyféllel való kommunikációról beszélek, hanem munkatársak közöttiről, amit te kerülsz. Ott is ledokumentálsz mindent?

"nem, én tökre gyakorlati ember vagyok."

Erős kétségeim vannak e felől.

"vagyis munkafolyamatokban valamilyen helyzetben kell döntést hozni. ha az nincs ledokumentálva, hogy keresed vissza később, hogy adott döntés miért úgy született meg? sehogy. ezért van az, hogy rendesen működő cégek akkor is a formalizált irányba mennek, ha egyébként lehetőség van személyes kapcsolatra. ennek az a vége, hogy teljesen mindegy, ott van-e az ember, mert akkor is dokumentáltan kell végezni a munkát ha ott van meg ha nem."

Erre találták ki az emlékeztetőket, összefoglaló emaileket, akármit, a fantáziádra bízom. Egy fél órás megbeszélés után elég 2 sort írni, hogy "a megbeszélésen elhangzottak szerint elindítjuk X db Y gyártását megrendelés nélkül, mert stb.", ezt címezve az összes résztvevőnek. Nem azért megy így, mert a minőségbiztosítás megköveteli, hanem hogy legyen mihez tartani magunkat.
Miért ragaszkodsz ilyen görcsösen ahhoz, hogy mindent csak megbeszélünk? Írtam én ilyet?

Egyébként igen, van olyan is, hogy megbeszélem ezzel, vagy azzal ezt és azt személyesen, és nem írjuk le. Meg fogja csinálni? Meg. Bizalom kérdése. Meg a hatékonyságé. Ha mindent leírnánk, meg ledokumentálnánk, akkor már rég nem lenne munkánk.
A mi szakmánk olyan kicsi, hogy (még) van becsülete a szónak. Tudom, más világ, tudom...

[ Szerkesztve ]