Sziasztok!
Néhány napja találtam rá erre a cikkre és lelkileg nagyon sokat segített, köszönöm biker!
Az imént pedig elolvastam az összes hozzászólást, nagyon sok hasznos infót írtatok, köszi! Ha nem gond, leírnám a magam történetét, remélem nem lesz túl hosszú:
Az én kínlódásom kb akörül kezdődött, amikor ez a cikk napvilágot látott. Mivel már több éve nagyon sokat ülök a gép előtt, ráadásul elég rossz minőségű székeken, ezért a hát- és derékfájás egy idő után mindennapossá vált, de áprilistól kezdve hirtelen nagyon megerősödött. Akkor kaptam mindenféle fizikoterápiás kezelést két hónapig, javult is az állapotom, aztán július elején egyik reggel borzalmas lábfájdalmakra ébredtem, ami csak nagyon lassan enyhült. Visszamentem vele a dokihoz de ő csak lesett, hogy nem érti, meg adott 3 nap alatt két injekciót, gyógyszereket és utána fogta a fejét, hogy mi az, hogy nem használtak semmit? Ezt persze elég hamar meguntam, felkerestünk egy csontkovácsot, aki kitalálta, hogy a jobb medencecsontom hátrébb van csúszva és azért van ez az egész. Két kezelés után valamivel jobb lett, közben jött egy balatoni nyaralás ahol naponta több órát sétáltam és úsztam, kezdtem megörülni, mert már alig voltak fájdalmaim. Miután hazajöttünk ismét egy kezelés a csontkovácsnál, ami meg is hozta a nem kívánt hatást: másnap úgy fájt megint mindenem, hogy lábra állni nem bírtam, és hogy ne legyen minden olyan megszokott, ráadásnak elkezdett zsibbadni és érzéketlenné válni 3 lábujjam. Kb. két hete sikerült eljutnom az Uzsokiban egy normális ortopéd orvoshoz, aki alig nézett rám, egyből mondta, hogy szerinte gerincsérvem van, de persze elküldött MRI-re, aminél a fizetős megoldást választottuk, így egy hete túleshettem rajta (azért röhej, ill. pont hogy nem az, hogy aki ezt egyáltalán nem teheti meg, az várhat másfél, két hónapot egy vizsgálatra, és addig kúszhat-mászhat a fájdalomtól...). Az eredmény persze nem volt túl meglepő: kiszakadt gerincsérvem van... Tegnap voltam dr. Bánk Andrásnál, a Gerincgyógyászati Kp. adjunktusánál, aki egy nagyon normális, dolgát értő, kedves orvosnak bizonyult, de akármilyen kedves is, elég hamar közölte, hogy ebből műtét lesz, mégpedig ha mindent sikerül időben elintézni, akkor akár már szeptember első hete előtt. Természetesen eléggé be vagyok sz*rva, de úgy érzem, ahhoz képest, ahogy most tekergek az ágyon a fájdalomtól és még írni is alig bírok, csak jobb lehet. És persze ez a cikk is elképesztően sokat segített lelkileg. Mindenesetre megfogadtam, én ebből többet nem kérek, elég volt. Amint ebből felgyógyulok, ismét eljárok hetente többször úszni, ahogy általánosban tettem, mozgok, nem tespedek, sokkal jobban odafigyelek magamra. Ez most a lehető legrosszabbkor jött, emiatt nem fogom tudni elkezdeni az iskolát, a megfelelő szakot, amit végre megtaláltam, nem költözhetek össze a párommal és egy már előre kifizetett londoni utazásról is lemaradok, de nem adom fel. Nem hagyom hogy 20 éves fiatal lány létemre, legyűrjön egy ilyen betegség. Ott fogok ülni újra az iskolapadban amint lehet és tanulni, küzdeni fogok a hát-derék-és lábfájdalom-mentes céljaimért, álmaimért.