Köszi az írást, az utolsó néhány sor a többi műtét elvállalásához is segíthet, nekem pl. a fogínyemet akarják felvágni hogy kivegyék a 4 bölcsességfogam mielőtt kijön... sokáig gondolkoztam rajta hogy kell-e ez nekem vagy sem, de kezdem rászánni magam hogy felemeljem a telefont ....

Ez a cikk biztosan jól jön majd azoknak akik ilyen műtét előtt állnak. Legalábbis én hasonló esetben nagyon örülnék ha egy ilyen részletes beszámolót találnék neten. Szerintem hiánypótló.
Most hogy elolvastam egyből beraktam a nagy párnát a hátam mögé. Az a baj én is rengeteget ülök és bizony hátfájás is előjön. Bár nem hiszem hogy ilyesmi problémám lenne mert azt biztosan érezném, de minden esélyem meg van rá ha így folytatom.
Neked meg másik ph-s kollegának jobbulást. Remélem meg lesz az eredménye ha már végigcsináltad(/tátok) és nem kell korház közelébe menned többet.

én 4 dolgot fűznék hozzá:

a., engem még tanított néhány olyan ember olyan technikára ami alternatív utón kezeli a problémát

röviden: gyógynövények olivaolajban (az egyik recept pitypang + kakukkfű + lóhere + százszor szép keveréke) két hétig állni hagyni utána napi 2x bekenni

b., ha Dunántúlon laksz akkor Pécs --idegsebészet Doczi Prof
C., ha a Duna másik oldalán akkor Szeged OthoKlinika vagy Czigner Prof szintén idegseb
d., BP akkor Szendrőy prof

Megelőzése napi 5perc torna ésszel vagy 20perc séta esetleg kutya/macska/hörcsög -sétáltatás

a futás mint a legtöbb dolognak ennek sem tesz jó

jobbulást nektek kevés cukrot és húst egyetek és sok zöldet mert akkor kevesebb baci terem meg és szebben hegesedík

Én is elvagyok 3. fokú csontritkulásom van és most nézek az elé hogy csípőprotézist fogok kapni mert csontelhalás van a csípőmben, pedig csak 36 vagyok.

[ Szerkesztve ]

Eh.. Hát ez sem jobb semmivel sem

Nekem ~18 évesen a térdemet műtötték, mert elmozdult benne a porc. + Még befolyásolta az, hogy gyorsan nőttem, és nem tudták ezt követni az izületeim...

Igen, ahogy írod, kispárnát a hát mögé, hogy a gerinc ívelése megtartott legyen. sokat segít

Hát, sajna ez elég szomorú

Mihamarabbi felépülést kívánok

Nálam az egészet egy tüdő sarcoidosis kezelése váltotta ki, mivel medrolt kaptam 8 hónapig 68 milligrammot ami szépen tönkretette a hasfalamat és a csontozatomat is, a többiről nem is beszélve. Most szépen 2 mankóval közlekedem és mindenhová a betegszállító visz mert közlekedni sem tudok.
Az egészben a legszebb hogy 3 hete voltam kórházban kivizsgáláson és a tüdő tükrözés után sikerült 2 olyat köhögnöm hogy eltört a 10. bordám aminek következtében most totál ágyhoz vagyok kötve és a fájdalom csillapító amit szedek a csípőmre és a bordatörésre tökéletesen tönkreteszi a gyomromat is, aminek hatására alig marad meg bennem az étel.
Szóval én 2006 márciusa óta járom a kálváriámat és még nem tudom hol a vége.

[ Szerkesztve ]

azt a jó életbe...
És egyáltalán keltenek reményt a felépüléshez? vagy "Tanuljon meg vele élni"???

Első alkalommal azt mondták hogy jó ha a 40. szülinapom megérem, sajnos ezt az utóbbi időben kezdem komolyan venni mert pár hét alatt többet romlott az állapotom mint az első 2 évben, és a dokik is csak hitegetnek sajnos...
A tüdő funkcióm 56 %-os vagyis nem igazán úgy műkszik ahogy kell, pedig sosem dohányoztam és nem is ittam.
Mondjam azt hogy már megírtam a végrendeletem...

[ Szerkesztve ]

Jobbulást kívánunk neked!

nekem egy hozzáfűzésem lenne:

nekem is volt műtétem 2004 nyarán. nagyjából én is azon mentem keresztül, amiket a cikk szerzője leír, és megvolt a "minden mindegy már, csak legyen valami" is. a műtét után azonnali javulás, az élet apró örömeinek élvezése (lehajlás, cipőfűző megkötése, hanyatt fekvés, és hasonlók, amiket már-már elfelejt az ember a műtét előtti hónapok során).
aztán pár hónap, és egyszer csak kezd megint fájni, kezd megint nem úgy működni, ahogy kellene. megint kevesebb hanyatt alvás, egyre több reggeli fájdalommal ébredés...
gyógytorna, úszás, csontkovács, nyújtások, stb. bármi, csak javuljon, megfejelve azzal, hogy "csak nem lehet két évente műtétre járni".
szóval a lényeg, hogy a műtét javulást jelent, de ha nem változik az életmód, akkor hosszabb távon nem segít.
nekem a rendszeresen végzett torna segít - felülés és nyújtó gyakorlatok. emellett vigyáznom kell, hogy ne üljek huzamosabb ideig úgy, hogy az terhelje a gerincem és ne cipeljek nehezet.

mindezekkel együtt szívből kívánom, hogy Biker kollégának legyenek sokkal jobbak az ez irányú tapasztalatai. és persze jobbulást!

[ Szerkesztve ]

én meg neked remélem már jobban vagy. röntgen/mri megvolt már? mit mondtak? priviben is jöhet...

valóban, mikor elmondtam, hogy élek, csak annyit mondott a doki, ha nem változtatok, találkozunk még.
amit még kifelejtettem, a gerincnyújtó ágy. azt is majd használom, ha kicsit jobban begyógyult a rendszer

7 öltéssel varrták össze? Nekem a jobb térdemet műtötték meg még ált. isk. koromban, 11 éves voltam, azt hiszem, és 7 öltéssel varrták össze. Mondjuk nekem más bajom volt, jóindulatú daganat, azt magyarázta az orvos, hogy ahogy növök, a térdnél a csontok közötti "anyag" oldalt összegyűlt, kis gombócot alkotva. Csontkemény volt, 1-2 centi átmérőjű. "Lefaragták" onnan, mint utóbb kiderült, még eret is elnyomott. Gázzal altattak engem is, mert a műtét előtti napon kiütéseim lettek a bőrömön mindenhol, úgy mondanám, halovány vörös kis pöttyök. Ezért nem vállalták be az injekciós altatást és maszkot kaptam, tök jó élmény volt. Egy műtős bácsi vitt be a műtőágyra a két karjában már, persze előtte már kaptam nyugtatót, letettek, bal karomat (vagy jobb?) ki oldalra, mondta a néni, hogy gondoljak valamire és arról fogok álmodni, aztán az a bácsi, aki kezelte az altató gépet, ott volt mellettem és miután rám került a maszk, mondta, hogy most csak oxigént kapok (jó friss volt, erre emlékszem), ekkor már EKG rám volt kötve természetesen, aztán mondta, hogy most kicsit keverve kapok altatót, ez büdös volt, tudom, aztán mondta, hogy most már altató és el is aludtam, de tök durva volt, mert hallottam, ahogy belassult a szívem. Mármint az EKG gépnek a hangja lelassult. Meg megpróbáltam nyitva tartani a szemem, mert mondta ismerősöm, hogy őt nehezebben lehetett elaltatni, mert csak több mp után aludt el, hát nekem ez ment egyből. Aztán engem is ébresztettek műtét után a kórteremben többször is, sőt a végén már aggódtak, hogy nem akarok felébredni magamtól, de nem volt semmi bajom igazából. Mint utóbb kiderült, 3-szor is ébresztettek és visszaaludtam, tőlem is olyasmit kérdeztek, hogy jól vagyok-e. Én a 3-ból csak egyre emlékeztem. Viszont én 3 napig hánytam, kaptam infúziót is, de teát is próbáltam inni, hát mindet kihánytam. Azt mondják, van akire így hat, van akire másképp, de azt is mondják, hogy a gázos altatásnál nagyobb az esélye a hányásnak a műtét után.
Volt egyébként nekem 7. osztályban olyan problémám, hogy a bal lábamon a nagy lábujjamon benőtt a körmöm a húsba, tehát egyszer rosszul vágtam a körmöm vagy ilyesmi és onnantól kezdve rosszul nőtt. Műteni kellett, mondjuk ezt csak kis beavatkozásnak nevezem, eltörpül a térdműtétem mellett. 1 injekciót kaptam a lábujjamba, aztán kivágták ott a körmöm (nem levették az egészet, csak kivágták kb a harmadát), iszonyú fájdalmas volt. Műtét után eléggé sokszor be is vérzett, sokszor kellett kötést cserélni, természetesen a lábam felfelé volt és végig feküdtem. Aztán valamikor újra meg kellett műteni, mert nem volt jó. Visszanőtt rosszul a köröm. Ekkor 3 injekciót kaptam bele, háááát, kb ugyanúgy fájt az egész, inkább a fejemben éreztem meg, hogy be vagyok lőve, de a lábujjamnál, ahogy ott kapargatták meg minden, nagyon fájt. Ezután nem kellett megműteni, azóta nincs is gondom vele, mondjuk kicsit vörösebb az a lábujjam, mint a többi, és dagadtabb is, de nem fáj és nincs panasz. Örülök, hogy 2 műtéttel megúsztam, mert tesi tanárom mesélte, hogy neki gyerekkorában emiatt ötször kellett műteni, mire végre jó lett, ehh...
Nahh, nem fosom tovább a szót, csak még annyi, hogy 16-17 éves koromban nyáron kivették a torokmanduláimat, mert sorozatosan amiatt lettem beteg többször is, torokfájás, láz, stb. Nahh, az idáig a legfájdalmasabb élményem, bár kaptam nyugtató szurit, aztán be is fújták a torkom érzéstelenítővel és ment is az érzéstelenítő szuri több is a torkomba, veszettül fájt... hiába zsibbadt az egész meg talán érzéketlen, mégis élesen éreztem a fájdalmakat. A durva az, amikor adják be a szurit és érzed, hogy behatol a tű hirtelen. 3/4 óra volt, mire kivették az egyiket, utána még kb ennyi volt a másik. Meg közben vérzéscsillapítás, vicces volt. Fiatal doktornéni csinálta, mikor leült elém az elején, még másra gondoltam, mit csinálnék szívesen vele, műtét után meg ahh, végre vége ... egyébként még vérzett tovább, ez normális, meg kell várni, hogy abbamaradjon a vérzés fekvés közben, persze nyelni nem szabad... aztán sokat is kell inni óvatosan, reggel már kakaót kaptam kiflivel, persze mártogatni kellett. Ja és 1 vagy 2 hétig nagy fájdalmak, átterjedve fülre, mindenhova, Cataflan vagy vmi ilyesmit szedtem, ez hatásosabb elvileg torokra, mint mondjuk az Algopyrin.
Bocs, hogy sokat beszéltem, csak az apró-cseprő élményeimet szerettem volna megosztani.

Volt egyébként nekem 7. osztályban olyan problémám, hogy a bal lábamon a nagy lábujjamon benőtt a körmöm a húsba, tehát egyszer rosszul vágtam a körmöm vagy ilyesmi és onnantól kezdve rosszul nőtt. Műteni kellett, mondjuk ezt csak kis beavatkozásnak nevezem, eltörpül a térdműtétem mellett. 1 injekciót kaptam a lábujjamba, aztán kivágták ott a körmöm (nem levették az egészet, csak kivágták kb a harmadát), iszonyú fájdalmas volt.

ez nekem is megvolt, nem kellemes. össze se varrták, csak nyomókötés, és menjek haza. ambuláns műtét.

térdedben ganglion cyst volt, engem is 1hónapja műtöttek..nekem a csuklómban volt 1 dió nagyságú.. ízületi tok keletkezik: nagy terhelésre és az szétfolyik majd megköt. műtét nagyon jó volt..még a műtőben is viccelődtünk az orvossal, egyáltalán nem féltem , nem vagyok az a tipus, szeretek túl lenni a dolgokon és nem azon agyalni hogy műtenek.

Április 27.-én megyek, de nekem szerencsére nekem nem fáj annyira mint neked! Kb 2 évente 1x előjön...

uhh, jobbulást...