Hm. Megvan a kanyarodásnak is egy megfelelő koreográfiája-ritmusa, amit illik érezni a bemagolt/másoktól ellesett cselekményelemeken túl. Nem mindenkinek van tehetsége a közlekedéshez, másnak meg a főzéshez nincs, csak azzal kevesebb kárt lehet csinálni. Egy gyerek pl. úgy gondolta, hogy a haladás szent folytonosságát felfüggesztve megáll előttem biciklivel, mert ő majd kanyarodni fog, balra, valamikor. Semmi lassítás-hátranézés-kézkitartás, hanem egyszer csak megáll. A köwetési távolság nem volt túl nagy, igaz, túl kevés sem, átlagos volt. Mögötte haladó biciklisként ha éppen elbambulsz épp akkor, csak egy kicsit, akkor már bele is mentél. A terv vagy gondolat ezen felül igazából nem tudom mi lehetett a fejében. Nem kötelező belemenni egy ilyenbe, de van, hogy úgy esik. Elég egy fülledtebb nap.

De vehetnénk a natúr, vagyis közlekedési lámpátlan zebráknál eltérő szokásjogot - nem gondolom, hogy fentebb való lenne a KRESZ-nél, csak mint létező eleme az életnek - vagyis hogy a zebrára való lelépettség ténye és az útra befele való haladás mértéke mennyire burjánzott el a helyen. Ahol jobban, ott adott esetben anyázva nyomhat satuféket a nem oda való (máshol élő) autós, holott amúgy mindenki érzi a környéken a ritmust. Nem extrém, karosszéria-súroló közelmenésekre gondolok nyilván és értelemszerűen a lelépés oldalán autómentesség állapota mellett.

Ott van még az ún. biciklis zebrai esetek is érdekesek, illetve bármikor amikor elsőbbséged nincs, de ahol mégis rendre átenged az autós - minden alkalommal érezni kell, hogy ne állj meg nem teljesen feleslegesen, ne legyen tötymörgés, de ne is ütközzetek.

Ismerős anyja robogóval kikerült egy nyulat. Nyúl megmenekült (hurrá), humán boka eltörik. Mezei bokatörés. ...nek indult. Pár nap múlva vérrög, az fel az agyba, agyvérzés, halál. Becserélte életét egy cukimuki nyulacskáéra. Biztos igaza volt a maga módján és ne legyen döggyár az út, de könyörgöm.