Az interneten mémmé gyalázott 'tesztek' védőszentje vajon ki

Először is, három hét az kevés is, sok is. Kevés, mert ezt igazából még vegán vonalon is ki lehet böjtölni fél lábon, fornetti pogival (háááát ) és sárgarépával: ennyit jellemzően még kibír egy egészséges szervezet komolyabb bajok nélkül (szorulás, mint várható maximum). És akkor egy ilyen emberke valamivel gyengébb értékeket produkáló vérképe mit fog mondani a vegán étrendről? Semmit

Másrészt, három hét sok is. Ennyi idő alatt a legtöbb delikvens már mutyikajál, azaz: mire eljön a második vérkép ideje, a szumma változás már csak egy felborult étrend, nem pedig vegán vagy vega vagy bármi.

Ha rendes tesztet akar valaki, akkor az pl. egy katonai egység, egy hónapos kiképzéssel valahol a vadon közepén, dietetikussal. Utcáról beeső átlagjenő aki utána visszasétál az utcára - ez a semminél is kevesebb.

A húsevő/vega/vegán alapkérdést illetően: a legegészségesebb a változatos, semmilyen szempontból sem egyoldalú étrend. Ehhez közelebb esőt valamivel könnyebb húsevőként produkálni, csak ez ugye lustaságra csábít, és már kopogtat is a heti három rántotthús (ostyává klopfolva, vastag panírban, olajban tocsogósan ), meg a rendszeres reggeli péksüti (porcukros-barackos...)... Ugyanakkor: mivel odafigyelést igényel, egy átlagvega kajára fordított figyelme jellemzően több, mint egy átlag húsevőé. A vegán diéta meg már a nehezített fokozat, felkészületlenül belefogni ~ garantált hiánybetegség - viszont amennyi odafigyelést igényel, ha valaki rendesen csinálja annak várhatóan nem lesz gondja a kajával.

A környezeti lábnyomot illetően megoszlanak a vélemények, de: a túlzott húsevés és a divatkaják egyaránt a szélsőségekhez tartoznak, a helyi termésű kaják pedig jellemzően a legkisebb lábnyommal bírnak.

AZ etikai vonatkozásokkal meg mindenki birkózzon meg maga.

[ Szerkesztve ]