Dehogy vettem, nincsenek önértékelési gondjaim vagy hasonló.

"De akkor legalább egy-egy adott kérdéskörben mondanák azt a bennfentesek, hogy gőzöm sincs, de vaktesztben ez az elsöprő tapasztalat"
Erre írtam.

Amúgy én a következőt gondolom a kérdéskörről:
Mivel az ingerek csupán kevés, igen hiányos információt hordoznak a környezetünk történéseiről, az emberi érzékelés olyan, hogy megtanulja értelmezni az ingereket, majd egy idő után ezen tanult mintázatok alapján értelmezi őket. Ezek bonyolult mintázatok. Főleg, amikor két összetett halloo információt kell elemezni, kiszűrn belőle a beszédet, a beszélő személyét és szándékát, helyét, sebességét stb.

A hifi torzít valahogy. Mág a legjobbak is. Hogy melyik torzítást hlljuk kellemesnek, lágynak, ütősnek, részletezőnek, karcosnak, bántónak, az nehezen hozható összefüggésbe az eszköz fizikájával, és egyszerű fiziológiai függvényekkel sem mindig magyarázható. Nem olyan egyszerű, hogy a páros felharmonikus kellemes. Ezek csupán ökölszabályok.
Ehhez jön még hozzá az, hogy a zenei anyag olyan bonyolult, a hallásunk pedig olyan érzékeny, hogy értetlenül állunk a hangminőség műszaki kérdésköre előtt gyakorlatilag.

Hogy kábeljáratáskor mi változik: egyrészt átpolarizálódik a szigetelés mint dielektrikum, ezért kell a kondikat is járatni, ez tényleg fontos lehet, és talán kábelnél is hallható. Másrészt mechanikai hatás is éri a két ér közt ébredő változó Lorentz-erő miatt, de ez szerintem elhanyagolhatóbb a másik hatás mellett. A fém szerkezete tudtommal nem változik jelentősen áram hatására tömbi anyagnál. Lazán kötöt szerkezetben (amilyenek a vékonyrétegellenállások is) van önmikrofónia szintén a Lorentz-erő miatt, ezért van az ellenállásoknak hangjuk leginkább, és ezért szeretjük a fóliaellenállásokat.

[ Szerkesztve ]