"Egyébként erre az egész jelenségre, vagy egy szép kis pszichológiai válasz:
az embernek mindig szüksége van istenre (vagy istenekre) mert nem hajlandó elfogadni hogy a világ olyan amilyen."

Ugyanakkor megint csak más, modern embereknek meg arra a megnyugtató tudatra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát, hogy már minden ismert, mindent tudunk, alig van már felfedeznivaló, már csak apróságok maradtak hátra. Nincsenek homályos foltok; az ember mindennek az alfája és omegája, mindennek a csúcsa. Aki megmondja, hogy milyen is a világ - olyan amilyennek kényelmes elképzelni.

Lásd fenti "érv": "egyáltalán nem értem mi a misztikum a piramisokban, oda ment elég ember és megcsinálta."
Ezzel mit lehet vitatkozni? Ott van a piramis, valaki kénytelen volt megcsinálni, mi lenne ha ez egy mai elfogadott tudás szerint egy rézkorszaki civilizáció volt réz vésővel verték kockára a gránitot, aztán berakták a maga ~80 tonnás tömegével a helyére.

Kalandor: milyen sűrűn voltak zsilipek? (hogy a nagyobb tömböket is magukba tudják foglalni a szekciók? 5-10 méterenként? mikor egybenyitottak kettőt, akkor dupla tömeget kellett megtartani egy zsilipnek. Mekkora volt az oszlop belső keresztmetszete? 3-4 m2?
3*10 + a kő tömb tömege =30-40t között lehetett egy átlagos építőkővel a tömeg amit egy-egy zsilipnek el kellett viselnie (nem beszélve a fenti ~80 tonnás darabról).
A zsilipek széleinek szigetelése se lehetett semmi, ami ekkora víztömeg nyomását megtartja.
(Rabszolgák állítólag nem játszottak.)