"egy olyan ember, aki nem tudja befogadni a művet, az nem ítélkezhet felette teljes joggal"

Egy olyan ember, aki nem próbálta még a heroint vagy a gyilkosságot, nem ítélkezhet róluk joggal? Az ítélkezéshez kizárólag szempontok kellenek, azok pedig mindenkinél adottak, maximum öntudatlanok; ilyen esetben is ítélkezik tehát, csak nem tudja megmagyarázni az ítéletét.

Ha valamit baromságnak tartok, nem vitatom el más jogát arra, hogy számára az a valami meg talán nem baromság. Mások a szempontjaink.

Nálam a kultúra egy nagyon tág fogalom, és annak egy halmaza a művészet; részletesen ebbe nem mennék bele.

Mainstream alatt azt értem, ami most úgy általában elfogadott nálunk, mint "valódi érték"; mindegy, milyen korból. Munkácsy képe is mainstream számomra.

Az erkölcsi kérdéseket szubjektíve, a magam számára tartom tárgyalásra haszontalannak már egy ideje. Egyébként akkor kezdődött ez a negatív hozzáállásom, mikor gimiben a kövér, kifinomult, objektív erkölcsi kérdésekkel is foglalkozó Fred23-nak nem volt nagy sikere a csajoknál, inkább dugtak focistákkal. 18 évesen sikerült lefogynom először, elkezdtem sportolni is, és aztán így végül lett szex is. Ma sokkal kevesebbet foglalkozom intellektuális dolgokkal, mint 5 vagy 10 éve, és boldogabb vagyok. Most is hamarosan megyek d.gni.

#46
"Nem hiszem, hogy csak az érdekek alakítanának ki ízléseket"

Talán még a megszokás, illetve a hagyományok; de aki sokat gondolkodik, az nem áll annyira ezek hatása alatt, vagyis maradnak a saját megállapítású érdekek (persze az ember tévedhet is arról, mi az ő érdeke), amik viszont nem mindig tudatosak teljesen. Szerintem fiatalon nagyon hasznos pszichológiát tanulni, az önismeret, a saját mozgatórugók tudatosítása alapvető fontosságú. Én anno az elhárító mechanizmusokkal kezdtem.

[ Szerkesztve ]