Az a baj egy művészeti/humán aspektusból megvitatandó kérdéshez materialista alapú megközelítést alkalmazunk.

Röviden, ami szép az érdek nélkül tetszik/örömet vagy boldogságot okoz. Ezeket nem lehet definiálni sem számokkal, sem tekintéllyel, nem lehet egyetemlegesen beskatulyázni. Vagyis gumicsont a népnek.

Nekem tetszik Laura Brannigan zeneje, a Mátrix mind3 része, pl a Westworld sorozat/eredeti film és a Kontroll című film is.
Imádom JMJ-t vagy Evan Dobsont, de nagyon bejön tarantella_esqueletos is.
Verset utalok tanulni, nem is tanultam meg semmit. Kötelező olvasmány dettó.
Az értelmetlen fellengzős szócséplesek egy fel köteten keresztül nem nevezhető művészetnek sem, max ön polírozásnak, DE ugye ez maga a gumicsont lényege.

Ezt az egészet a médiára fogni pont ebben a közegben amiben élünk, a legnagyobb tévedés.
Az emberek kényelmesek, és igen is Hívők, vagy a kormány hatalomban, vagy a háttér hatalomban, vagy éppen DEUS elvtársban(vagy akinek ami éppen tetszik). A hit kész válaszokat ad a legtöbb esetben, a tudományban való hit is, de ott jogod van tovább gondolni. Ezek ötvözete is létezik és igen érdekes személyiségek szoktak hordozni, pozitív hozadékkal a legtöbb esetben(ha másképp nem jót lehet rajtuk nevetni).
Hogy a média ezt kiszolgálja, leveszi a vállukról a terhet, abban hogy magukat hibáztassak(bűnbakot ad), nagyon is kényelmes, de ugye erre nem mindenkinek van szüksége.

Aki meg mást akart már 100 evvel ezelőtt is meg találta amit keresett, csak ugye az subterrenus pont azért földalatti mozgalom, ahogy a neve is hirdeti mert nem volt publikus.

A különbség pont itt ütközik ki, ma AZT NÉZEL ÉS HALLGATSZ ami TE AKARSZ, ha van rá igényed, azokkal az emberekkel társalogsz akiket TE választasz. Vagyis a régi mondás meg mindig állja a sarat, madarat tolláról.....Embert igényeiről ismerjük fel. Egy kb 5 perces beszélgetés elegendő, ahhoz hogy nagy bizonyossággal leszűrjük az illető mivoltát, mélységét. Ami nem egy karakter jellemzést ad hanem egyszerűen megmutatja, milyen körökben mozog ami elég jól behatárolja az igényeit.

Pont ezert a legtöbb többdimenziós(több bites) szemelyiség, nem skatulyázható be, hiszen rejtőzködnek, mert nem trendiek. Bar ellentmondásosnak latszik az előző bekezdéssel, de pont ez a lényeg, ha nem tudod mit keresel nem találod meg

[ Szerkesztve ]

Ez megint csak kérdés, mivel akkor nem létezhetne maga a zene sem SZVSZ. Mivel a zene is érdek nélkül tetszik, hiszen olyan örömet okoz aminek a nap végen nincs köze semmifele materialista dologhoz.
Létezik, meghallgathatod, de magát a zenét fizikailag nem birtokolhatod(A hordozó eszközt igen, létezik a rajta levő információ, de a kiváltott érzés nem az adathordozón van, és ugye egyedi, mert majd mindenkinek más jön be, vagy éppen ugyan az), persze ez mar jogi vonalra terelne a kérdést, de maga a jogi/fizikai értelemben vett birtoklás, NEM okozza ugyan azt mint maga a zene meghallgatása, ami történhet akar véletlenszerűen is.

Vagyis nekem az jött le hogy a kiváltott jutalmazási ingerek az agyban, nem függenek össze biológia/fizikai előnyökkel.

Nem is a zene birtoklása a lényeg, hanem a hatása. Az pedig kifejezetten pszichológiai érdekeket sért vagy támogat. Összetett lények vagyunk nagyon, és így zeneileg kódolt ellentétes hatásokat is képesek vagyunk akár negatív, akár pozitív élménynek felfogni. Gagyi példával szemléltetve haragszom a szomszédomra, amiért lopta a kertemből az áramot, és tetszik valamelyik zsivány rapper zenéje, amiért -többek között- azt érzem őt hallgatva, hogy kiverhetném a szomszédom fogát végre, és ettől boldog lennék. De tetszik xy andalító, nyugtató zenéje is, ami alatt azt érzem, a megbocsátás és a harmónia nagy érték. Befolyásolom mind a személyiségem, mind pedig a viselkedésem a zenével, és akkor vagyok nyerő, ha olyat használok fel, ami egy probléma megoldásában jobban, illetve valóban segít. Ha szájba verem a szomszédot, de utána letartóztatnak, vélhetően jobban jártam volna, ha más hatást kiváltó zenét választok. (Persze ez most így felnagyítja ezt az egy, zenei hatást, de látható belőle a lényeg.)

A jutalmazási inger szerintem csak annyi, hogy valami egyfajta megoldásnak tűnik, illetve a személyiség egy része megerősítve érzi magát; simán lehet vacak, működésképtelen megoldás is, illetve meg lehet erősíteni a személyiségünk olyan részeit is, ami utána már inkább válik kárunkra. Az élet eldönti, mi mennyire volt működőképes, én nem mindig tudom helyesen megítélni, de hatnak az ítélkezéseimre a korábbi tapasztalataim.

Régebben írtam is talán valamelyik topikba erről; én tudatosan választok zenét, elkerülöm azokat, amikre bár rá tudom mondani, hogy tetszik, de tudatosítva a tetszés okát, már nem tudok rábólintani. Vannak olyan módú működésformák, amiket használni akarok, másokat pedig nem. A zene pedig tud terelni -főleg azt, aki nem tudatosan használja a zenét.

[ Szerkesztve ]

De akkor a zenét úgy választod, hogy azon tulajdonságaidat emelje ki amelyeket TE előnyösnek gondolsz, vagyis a prekoncepciód megelőzte önmagát valamilyen szinten.
Vagyis TE úgy gondolod, hogy az jobb túlélési esély, de TE írtad, hogy az majd a végen derül ki, ergo akkor teljesen véletlenszerű, vagyis a statisztika szerint nem függ a túlélési esélyed a hallgatott zenétől, mivel olyan hosszútávra nem tud az agyad tervezni, hiszen minden döntés kihat a hátralevő életed minden pontjára ergo jelenlegi állapotban kb minden döntésed random pl hónapok távlatát is nézve mar

Így működik a tudomány is. Feltételezzük valamiről, hogy valamilyen, és esetleg tévedünk. Van viszont mindig egy nagy halom infónk, amikből kiindulhatunk. Persze egyértelmű, hogy valamilyen alapvető önbizalomra is szükség van, mert ha abból indulok ki, hogy vélhetően egyik elméleti modellemből következő cselekvés sem növeli jobban a túlélési esélyeim, illetve a különféle modellek használatának következménye egyformán előnyös vagy hátrányos, nem jutok sehová. Ösztönös szinten is működik mondjuk a prekoncepció az eddigi tapasztalatokra építve, és persze az ösztön is tévedhet.

"Hosszútávon az ilyen műsorok terjedése a kultúra és a művészetek iránti érdeklődés csökkenését vonhatja maga után. "
ez is egy nezopont.
rengetegen osztjak, de attol meg total teves.

A masik pedig az, hogy hosszutavon a valodi ertekkel rendelkezo musorok erdeklodes hianyaban megszunnek,csokken a koltsegvetesuk.
A keso esti,delelotti savba szorulnak ki, amikor nem raboljak a helyet a nepszerubb musorok elol.

egyebkent en baromi ritkan tvzek,inkabb megnezem youtubeon,vagy aviban azt ami erdekel a tvbol,mert a reklamok alatt ugyis elkapcsolok,igy semmit nem tudok vegig nezni.

youtubeon mar lattam az osszes Mc Zsolti jelentet a gyozike showbol, illetve a monika/balazs show bestofokat is szamtalanszor.

Ezeket nem azert nezem, mert ertekesebbnek tartom mondjuk egy Tarkovszkij filmnel,hanem azert, mert szorakoztatnak.

Attol meg,hogy ezeket is megnezem,nem fogok a bevasarlokozpontban ordibalva beszelni a tolem 10 centire allo testveremmel, ahogy egy counter strike game utan sem allok neki lovoldozni a varosban.

Nem gondolom ugy,hogy a medianak ertekel kell kozvetitenie.
Egyszeru piac van,ahol a keresletre kinalatot bizitositanak.
Ha mindenki operat,balettet,szepirodalmat meg komolyzenet kovetelne,sokkal tobb ilyen csatorna lenne.
Nem azert nezi 2 millio ember a 176. popzenei tehetsegkutatot,mert szandekosan nem csinalnak komolyzenei valtozatot, hanem azert, mert azt max 100 ezren neznek.

[ Szerkesztve ]

Latod megértetted a saját szituációdat, nem a tested mivolta akadályozta, a lányokkal való kapcsolatot hanem az önbizalom szegény gondolkodásmódod, és az ebből adódó tehetetlenséged.
En is ebben a cipőben jártam annak ellenére, hogy mások véleménye alapján meg jóképűnek is vagyok titulálva, de mivel nem tettem semmit, illetve nem vettem eszre az irányomba közeledőket, így sosem lett semmi

Igen minden így működik, minden döntésben kb 50-50% van hosszútávra kivetítve, vagy ha másképp akarjuk nézni, mennyi párhuzamos idővonalat képes kreálni, mert ugye nem 1 bitesek vagyunk igen/nem kombinációval, mindig rengeteg választási lehetőség van, az 50-50 arra vonatkozik, hogy az fog-e történni amit akartunk vagy sem.

Ezert nem lehet pl a zenére fogni, hiszen lehet pont az kellett volna, hogy fel legyél spannolva, hiszen a betörő éppen akkor érkezik, és kinyírja a családodat, ez evolúciós szempontból ugyan olyan zsákutcába vezet, mint a TE példád.
Ezert próbálom leválasztani a racionális/materialista gondolkodást a többitől.
Ezert is írtam, hogy egyetértek KANT filozófiájával. Hiszen az mar túlmutat a racionalitáson is, hiszen az endorfinnak ami generálódik az agyadban, CSAK TE vagy a haszonélvezője, de tulajdonképpen semmivel nem vagy előrébb, vagy gazdagabb, nem befolyásoltad a túlélési esélyeidet, vagy környezeted.

Ez mar inkább a predesztináció kategória, de maga a határozatlansági elv pont azt mondja, hogy a világ nem determinisztikus, hiszen ha minden információval rendelkeznél az összes részecskéről a világegyetemben az adott időben akkor sem tudnád megmondani mi fog következni.
Persze bizonyos keretek között(megkötésekkel) működik a tapasztalati úton előrevetített jövőkép, de az is igaz hogy minél több változó van a képletbe annál pontatlanabb.
Sokan írták több helyen is, hogy a két dolog inkább kiegészíti egymást, mert egyes kérdések, egy síkon vizsgálva paradoxonnak látszanak.A baj ott kezdődik amikor nem a megfelelő módszerekkel próbálunk választ adni adott kérdésekre.
Ez az egész vitatéma alapja, melyik kérdéskörnek hol a határa? Mindenki szerint máshol

"Én arra jutottam anno, hogy a világ determinisztikus, de nem teljesen kiszámítható. Kvantumfizikusok is védhetőnek tartják ezt az álláspontot."
Ezt meg így ebben a formában nem hallottam de érdekes és elgondolkoztató.
A tyukszaros élettel kapcsolatban igazad van, a probléma amikor átesünk a másik oldalra és hedonista hadak vesz körbe minket, teljesen ignorálva a környezetüket. Nem ismerős valahonnan aki megteheti szarik mindenre és egy csövön keresztül nézve csak a napi örömének el, nem nem a drogfüggőkről beszelünk hanem a felkapaszkodott rétegről , csak a több pénz mert az az orom, és az 5. magánrepülő. De ez meg mar politika és hibáztatás, aminek nincs semmi értelme, mert elég nagy baj ez nekik is, és ellenben veled, ezek az egyenek sosem ismerik fel a saját helyzetüket.
Ebből a szempontból Buddha életútjával tudok azonosulni, pedig aztán én vagyok az ateisták megtestesült mintakepe, igaz nem is vallás, inkább filozófia.
A nap végen mindegy menyit csűrjük csavarjuk, annak módját hogy számunkra tartalmas eletet éljünk nekünk kell megtalálni, és nem a tévéből/társadalomból folyó áradattal kell úszni, hanem azt kell kiválogatni amire nekünk szükségünk van

Lehet, de fogalmam sincs mire gondolsz, mert 'elhangzott' pár dolog.

Ha ugyanarról a mondatról beszélünk, akkor tuti nem érvelési hiba. Leginkább azért, mert nem szándékoztam érvelni semmi mellett. Csak tettem egy kijelentés a saját preferenciáimról.